A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-08-03 / 10. szám
10. szám A VÁRMEGYE 3-ik oldal. embert szorongattak jobbról-b álról, de egyetlen egy sem találtatott közülök árulónak vagy hazugnak.« Elég érdekes Abrudeanu pópa kihivó vallomása is, aki a Románul szerint, bár kongruás pópa, mégis oláhul kezdett vallani. Erre a kérdésre »Mi az 50-es bizottság ?« igy felelt: Az 50-es bizottságnak az a feladata, hogy a pápai bullában biztosított átmeneti három év alatt gondoskodjék arról, hogy minden maradjon a régi szokások szerint. — Kik voltak a gyűlésen ? Honnan tudjam én azokat mind? — Hol van a püspöki körlevél? — Kiadtam a népnek, hogy olvassa amint parancsolták. Pantis József kurátortól kérik a püspöki levelet: Tartottam, amig tartottam a mestergerendán azt a körlevelet, azután kiadtam a népnek, hogy olvassa. Hogy ol- vasták-e, nem-e honnan tudjam én, dehogy visszaküldték, azt valószínűleg tudom . . . Arra a kérdésre, hogy honnan kapták a felhívásokat és tiltakozásokat, a kurátor ezt felelte : Egy idegen ur, pópa, amilyen csak kell, egy este hozzánk jött, nekünk felolvasta s megkérdezte, tetszik-e nekünk ? Tetszik, nagyon tetszik, csak nem elég kemény — feleltük mi és gyorsan aláírtuk és elküldöttük. — Ki volt az a pópa ? — Kérdezzék meg tőle! . . . A következő hírekről is számot adott a Románul. Azt hiresztelik, hogy maga Pap Antal vezeti azt a mozgalmat, mely Muresanu pópa és társai kiszabadítását akarja Kieszközölni. Ez pedig csak kortesfogás. Az oláh képviselők és román püspökök nem tudtak semmit csinálni és ő, Pap Antal, csinálná az egészet ? Egy ilyen püspök hajolna meg lázadó oláhok előtt ? — akkor csodatevő püspök lenne. — Amint mondják, Rómából a lehető legkedvezőbb liirek érkeznek. A nagyváradi és' szamosujvári püspökök ismét a szentszékhez zarándokoltak és határozottan kijelentették: vagy adják vissza az elvett egyházközsegeket, vagy vegyék vissza a püspöki süveget is! Hasonlóképen jó hírek érkeznek Budapestről is. A sokat ígért »vegyes bizottság« megalakult. Ez a bizottság a helyszínén fogja összeállítani a statisztikát, megszámlálva a magyarokat és oláhokat. Úgy látszik, a miniszter sem bízik az ő hivatalos statisztikáj ában. A Románul külön vizsgálóbírója a vegyes bizottság figyelmébe ajánlja — ő tudja miért — a következő epizódokat is: A vizsgálóbíró kérdi Dunka Györgytől: — Miért nem beszél magyarul ? — Mert nem akarok ! Egy másiktól kérdezi: Hát maga miért nem beszél magyarul ? Én csak az istállóbeli magyar nyelvet értem! Valószínűleg a vegyes bizottság ezeket is a magyarok közé fogja számítani — írja a Románul — mert nem mondták, hogy oláhok, hiszen ilyen a magyar észjárás«. Ezeket írja tehát az aradi román újság a »Romanul«. Hogy ezen kihivó és nagyhangú állításokat mennyire kell leszállítani, azt mindenki tudja. Mindenesetre élénk fényt vet, hogy ezen újság kinek ir, mily közönségének, mert az el sem képzelhető, hogy bármily román érzelmű is legyen az az inteligens olvasó, hogy szánakozó mosolya ne volna a rémképekben sínylődő ős fegyházba való, izgató cikkíró számára. Nem hiszünk ezen román lap állításaiban, csak veszedelmeseknek tartjuk azokat. r Erendréd ínség felé. Érendrőd községet a csapások özöne sulytozta ez évben. Búza ős gabona termését a nyári fagy és sárga rozsda teljesen tönkre tette, úgy, hogy legtöbb gazda ős birtokos aratatlanul hagyta. Másik csapás pedig az árvíz volt, mely Erendréd község lapáíyos alsó területén Saját készitményü s nem gyári áruban még senki sem csalatkozott, ba cipőit PAPP LÁSZLÓ Nagykároly, Gróf Károlyi György-téri raktárából szerezi be. Gyermek szandálok, amerikai cipők dús Választékban. Csak Papp László által készített cipőt használjon.
