A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)

1913-08-03 / 10. szám

Nagykároly 1913. augusztus 3. Vasárnap. I. évfolyam 10. szám. A VARMEGYE Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap SZATMÁKYÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő t Nagykároly» Kaszinó-u 10. NAQV ISTVÁN Telefon iis. a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Szegény gazdagok...! (N. i.).. . ne tessék oda gondolni...! Nem fogom Erdély béreinek rémes hara­miáját a Fatia Negrát elővarázsolni és rettegtetni a regényes betyár világtól el­szokott puhult jelenkort. Nagy Jókaink szelleme is gratiát ad, hogy csillogó müvének címét ismétlem. De hát nem találok mást, nem találok oly oda illőt, nem találok oly kifejezés teljest, mint ez. Ez a vezérszó illik rá teljes méretében, ez a vézérszó adja meg hü képét a jegyzői kar jelen helyzetének; mert hisz egy tes­tület sincs kívül oly csillogó, oly gazdagnak tetsző helyzetben az ismeretlen szemlélő előtt, igazában pedig oly nyomora, oly üldözött rengetegbeli vad, oly szegény, mint a községi jegyző. Olyan ez az állás, mint a Hortobágy déli­bábja — csalogató, valóságban pedig köd­kép, siralmas helyzet. Kint azt hiszik tejjel, mézzel folyó Kanaán; bent a sivárság, a nyomor. Ez állás az, mely tagadhatatlan a legszebb, a legüdvösebb tevékenység terepe; de ez is, mely ég és föld között lebeg. Igen, mig ennek egén a hatalmi felsőbb- ségek kimondhatatlan tömege parancsol felülről, dörgő villámok cikkáznak rá s olykoron a szeszélyek parancsszavának is dib-dáb játéka; addig lent a szeszélyföld inog, reng és morog s hányszor kell a községi jegyzőnek e kétfelől törő hatalmi erőnek emberi ideget meghaladó, szét­roncsoló kitartással ellenállani s hányszor kell e kétkövü őrlő malom anyagának lenni. Szegény tehát e gazdagnak látszó hivatás szellemi része, mert önakarat ki­fejezés nincs, csak mint bolygó, ide oda rohan, mig végre e két erruptikus erő valamelyikén összetörik. Előfizetési ár : Egész évre — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. — Egyes szám 20 fillér. De szegény e gazdagnak látszó hivatás anyagiakban is, mert az, hogy egyes jegyzők anyagiakban mutatnak, onnan van, hogy némelyek vagy családi vagyon örö­kösei, vagy nősülés folytán jutottak ked­vezőbb helyzetbe, de általánosságban a nagyegész küzd, szenved, nyomorog. A javadalom, megközelítőleg sincs arányban a kirótt megszámlálhatatlan tömegű kötelezettségekkel, de nincs arány­ban a megélhetés követelményeivel sem. Rég elszálltának az idők, sokat fordult a föld azóta, amikor még a jegyzők bár fixirozottan kevés fizetéssel, de dús jöve­delemmel bírtak. Most kis fizetés, alig számbavehető mellékes kereset a bére, de annál több a parancsosztó, a követelő, a munkaadó. Valamikor a községek s ezek kormány­zóinak felügyelője a főszolgabiró volt, most e természetes ellenőr misztikus tekin­télyét felborították a keletkezett hangya­boly mennyiségű apró érdekköri intézmé­nyek megszemélyesítői, kiknek igen soka felsőbb parancsnoki jogkörrel grasszálva igyekszik előrobogni és ahelyett, hogy az egy sajátos terepen előbb természetes gya­korlati ismeretét jótékonyan igyekeznének átültetni az ország mindeneseinek tág- mezejü tevékenységi birodalmába, — tisz­telet a kivételeknek mint cirkusi pojáca ad egy-egy arcul ütést a szegény jegyzőnek, bogy a hatalmi nimbus fennen ragyogjon s áldozatára rátiporva mondhassa »Ecce homo!« Gyarló emberek gyarlóságai ezek. Kell azért már tisztázni a helyzetet. Az útvesztőben, a labirintusban utat kell vágni, be kell a közigazgatás jelen zagy va- lékos éjjelébe a nap sugarát vezetni. Elég volt már egünk borulta, elég ideje már, hogy felhő borítja nemcsak a jegyzőtestület egét, de az agyon gyámolított községi életet is ; elég ideje már a szenvedés, elég

Next

/
Oldalképek
Tartalom