A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-07-13 / 7. szám
2-ik oldal. A VÁRMEGYE 7. szám. Végül kivánja a tisztviselői kar az automatikus előlépést, miről múlt számunkban már megemlékeztünk. A magyar állami tisztviselői kar kívánatosnak tartja, hogy a szolgálati pragmatikára vonatkozó s az elmondottakon nyugvó törvénytervezetet az országgyűléshez való benyújtása előtt — nyilvánosságra hozzák, hogy ahhoz elsősorban az állami tisztviselők és egyéb állami alkalmazottak országos szervezetei idején hozászőlhassa- nak s ezzel a mindenképen fontos tör vény- tervezettel az ország közvéleménye is foglalkozhassál Kivándorlók sorsa. Hogy az északamerikai kivándorlás ezer és ezer emberrel csökkenti évente hazánk lakosságának számát, a statisztikai adatok kimutatják. Ezen adatokhoz azonban egy tekintélyes százalék többletet hozzá kell számitanunk és igy kapjuk meg azon ránk nézve elveszett emberek szamát, kik hazájukat elhagyva kivándorolnak. Hozzá kell számitanunk a többletet, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy csekély azon kivándorlók száma, kik útlevéllel és törvényes utón hagyják el hazájukat. Segitnek a kivándorlási ügynökök és vállalatok a törvények szigorát kijátszani. De ne gondolja valaki, hogy ezen a hazájuktól elszakadt magyarok magtalálják az uj világban azt, amit keresnek, a biztos, jó megélhetést. Igen nagy azok száma, kik már a második hét végén csalatkozva visszasírnak régi jó magyar hazájuk után, vissza is jönnének, de nem áll a kellő anyagi erő rendelkezésükre. Ezeknek a sorsuk azután oly siralmas, hogy siralmasabb a szibériai ólombányákba internált számüzöttek. sorsa sem lehet. A legtöbb kivándorolt ember béresként nyomorog. Szántatnak, csépelteinek és kukoricát töretnek velők. A gazda egy többszörös milliomos, ki az állatnál is rosszabb ellátásban részesíti szerencsétlen honfitársainkat. Ami föld vasúton vagy más módon megközelíthető, ezeknek a milliomosoknak a tulajdonában van. Más olcsó föld, a mihez kivándorlottaink is hozzájuthatnának, nem közelíthető meg, úgy hogy ha akad is magyar, ki földet vesz, a termést nem tudja értékesíteni és megint csak beköszönt a kivándorlók általános sorsa : a nyomor. Jaj azoknak, ki ut és vasút építéseknél vállalnak munkát. Óriási, úgyszólván nem emberi erőhöz való targoncákkal hordatják velők a földet. A legtöbb munkás már a déli órákban kimerül, összerogy; de másnap reggel ismét munkába áll, kényszeríti a megélhetés gondja. Az általános munkaidő tizenhat óra, harminchatnegyven fok meleg mellett. A fizetés pedig nem oly rózsás, mint azt a kivándorlási ügynökök a tudatlan nép előtt lefestik. Négytől hat koronáig egy napszám, de ehhez viszonyítva egy ruha százhatvan korona, munkás ruhát értsünk; egy pár cipő harminc korona, egy ing tizenkét korona. A mezei munkások már hajnali három órakor földalatti kunyhójukból kizavarva hozzá látnak a kukorica- szedéshez, hántáshoz. A fosztás ugyanis ott marad a szántóföldön. A fülig csatakos, harmatos munkáson csakúgy gőzölög a ruha, amellett meg izzad a nehéz munkában. Ä legdurvább kezet is össze-yissza hasogatja a kukorica háncs. Összeszorul a szivünk, ha arra gondolunk, hány intelligens, képzett iparos kénytelen ilyen nehéz munkára vállalkozni. Hány itthon jómódban volt parasztgazda csonttá aszalódik a nehéz munkában csak azért, hogy elegendő pénzt gyűjtsön arra, hogy ismét visszamehessen a hazájába. Vajha azon panaszló, szivet tépő sorok, melyeket szerencsétlen kivándorolt honfitársaink haza küldenek az Ígért nagy pénzek helyett, mind napvilágot látnának! Vajha egy-egy ilyen visszakerült kivándorló elbeszélése a nyilvánosság elé kerülne, az elé a népréteg elé, amely a legjobban ül fel a kivándorlási ügynökök szemfényvesztésének, — nem kellene kivándorlási törvény, nem kellene semmi! Az itthoni hazai száraz kenyér jobb volna, édesebb volna ŐS megcsökkenne az áz Óriási''1 'áká'hi',' íhély “evről- évre csak növekszik. Megszűnne talán teljesen a kivándorlás és a magyar itthon is boldognak érezné magát! A balkáni gyöngyélet. Ritka vendéget hoztak a minap szomszédunkba, Debrecenbe. Leírásaiból, melyeket alább közlünk, éles képet nyerünk a balkáni hadviselő csapatok siralmas állapotáról. A ritka vendég Minies Mihály szerb katonatiszt, ki Szerbiából megszökött s kit a katonai hatóság Debrecenbe internált. Minies Mihálynak a testén és arcán öt sebhely jelzi, hogy hányszor nézett szembe a halállal. Hogy mégis mi késztette arra, hogy megszökjék a hazájából, azt igy beszélte el: Mikor a szerb-török háború kitört, kadét- iskolai növendék voltam. A múlt év november 1-én parancs érkezett az iskolába, hogy valamennyien induljunk a harctérre. Engem egy lovasezredhez osztottak be. Tizenegy ütközetben vettem részt. A monasztiri ütközetben lábamon és arcomon sebesültem meg. Két hónapig kőrMindennemü ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb festése. /♦v Bőrkabátok, keztyük festése. !! Minta után vaió festés!! Hauff el 5ámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestö es vegytisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca 1. szám. A rom. kath. templom mellett. Műhely : Petőfi-utca 59. szám. Bármely kényes szinü és gazdag diszitésü ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. = Plisé-gouvré. = Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
