A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-06-29 / 5. szám
Nagykároly 1913. junius 29. Vasárnap. I. évfolyam 5. szám. Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap ' • SZATMÁRVÁRMECYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYÉ*^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Kaszinó-u 10. Telefon 115. Felelős szerkesztő : NAGV ISTVÁN aszatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Előfizetési ár: Egész évre — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. — Egyes szám 20 fillér. Huncut a vármegye (N. I.) Ne ijedjen meg senki, mert nem akarok én a tekintetes, nemes, jé — öreg vármegyével bűnvádi perbe keveredni; egyrészt azért, mert a vármegyébe én is bele tartozom, másrészt azért, mert a rágalmi kifejezést nem érdemli meg. Hogy mégis ez a pajkos nóta jut eszembe, annak tulajdonítható, hogy a múlt éjjel álmot láttam s álmomban megjelent előttem egy szegény nagycsaládu kartársain teljes nyomorával. ... ... Láttam hat kis gyermekét mezítláb, rongyosan. Láttam a Dózsa Kolozsvár kineses városának költő alispánja szerinti »Jegyzőnő tekintetes asszonyomat muskátlis ablakánál« amint gyermek ruhát fol- dozgatott. Láttam amint a gondok özönétől görnyedt szegény családapa, homlokán a verejték fájdalom gyöngye pereg alá s gondolkodik miként ossza be kis irgalmi fizetését, hogy a családnak élelemre, ruhára, 8 pár lábbelire, segédfizetésre (mert sajnos ez is egyéni teher a legtöbb helyen még ma is) nyugdíjra, adóra, szolgáló fizetésre elég legyen. Könny telt szemmel fordul hozzám s kérdi, ami jó öreg vármegyénk segit-e rajtunk ? Álmom gyors szárnyakon tova röppen velem, be a régi táblabirák gyülhe- lyére, a nemes vármegye székhelyére. Itt a megyei magisztrátust épen mulató kedvében találtam, amint tárogató és cselló hangnál fölcsendül a dali: »Huncut a vármegye . . .!« Nem úgy jó uraim! nem az a... de pardon én a szegény családos jegyzők kétségbe ejtő helyzetén való segítés tiszteletteljes kérelmével jelentem meg itt s kérem a nemes vármegyét, Titeket jó urak, üljetek össze a vármegye ősi termében s vegyétek tárgyalás alá a jegyzők kérelmét s fizetésüket a 30 százalék drágasági pótlék erejéig állapítsátok meg, mert Ti vagytok a jegyzők gazdája s Ti tudjátok, hogy mint a városi tisztviselők, különleges állami segélyben nem részesittettek, Ti tudjátok, hogy mig családi pótlékban még az utkaparók is részesültek, a jegyzők, akik a Ti fényességteknek kifejezői ott a perifériákon, erre nem érdemesittet- tek s Ti nektek dörgő szótok még se verdeste a kormányzati égbolt menyezetét, pedig ők fiaitok s olykoron lényegtelen ügyeikért is oly hatékony eredménnyel harcoltok, Ti tudjátok, hogy a fű var uzsora már elviselhetetlen a községekben s még sem tesztek ebben semmit, holott az orvosokét 600 K minimális összegben megállapítottátok. Hogy mit feleltek nem tudom, mert felébredtem s most itt kérjük ezúton is nyílt kérelemmel a tekintetes vármegyét, hogy a két közgyűlésről már lemaradt 30 százalék drágasági pótléknak megfelelő fizetés biztosítás tekintetében beadott jegyzői egyesület kérelmét 1913. évi január elsejétől terjedő, addigi joghatálylyal, mig az állami fizetés rendezést nyer, megállapítani, valamint a fuvarátalánynak, inkább megfelelő utiátalány tekintetében is beadott kérelemhez képest a jegyzők helyzetének sulyosbbitására szolgáló falusi fuvar uzsorát 600 K minimális fuvar átalány megállapításával megszüntetni kegyeskedjék. Hiszi ős bizton reméli a jegyzők egyesülete, hogy azon úgyis időleges joghatályos fizetés emelést, melyet az ország számtalan vármegyéje már megtett, Szat- márvármegye úgy ezt illetőleg sem marad el s az utiátalányt megállapítani méltányos leend. De bizton reméli a jegyzőikar azt is, hogy az utiátalány minimális összege 600 koronában megállapittatik azon tisztvi-
