A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-12-25 / 30. szám
30-ik szám. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 5-ik oldal mely az utóbbi időben barázdákat vont a sima homlokra: a kedélyre még sem tett talán olyan hatalmas hangfogót, minőt jósolgattunk. — Nagyszámú jó kedvvel csevegő közönség volt ott jelen. A többi estéken már szomorúan állapítottuk meg, hogy a szürke unalmas közéleti napokat itt nem váltotta fel a színészek bevonulásával sem a föléledt kedélyesség, elevenség, jó kedv és szórakozás utáni vágy! Köznapi, szomorú most is minden ; csak a hirdetési tábláról lobogtat más nyomtatványt a szellő. Este fel- gyulnak a színház bejáratánál a villanylámpák, de az alatta elmenők árnyékát nem rontja el az érkezők tömege. — A színház üres ! Miért is nem ölt a színház lobogódiszt magára, hogy a magába néző fásult ember szivét megremegtesse a nemzeti tricolor, hogy elevenedjék dermedtsége, hogy a helyi ős faji büszkeség feltámasztásával kedvet nyerjen a kultur-élethez ? Mi történt az emberekkel ? — Máskor is volt szomorú a magyar, de buját a költő énekével enyhit- gette! És most . . .! Látogassuk a színművészet házát! Elfeledjük ott gondjainkat! Ott, hol a művész az emberi lélekből formál a költő szerint megrajzolt alakot, magára véve más életének tragédiáját, nagy örömét! Támogassuk a színművészeket; — ne sajnáljuk filléreinket azoktól, kiknek nemes hivatásukért az élet annyi viszontagságával kell megküzdeni, kiknek lelki ős fizikai fáradtságukért csak az a lelki gyönyör jár, hogy bennünket szórakoztattak s fizetésük a mindennapi kenyéren kívül alig több, mint amennyi abból az önbecsülésből származik, hogy művészit alakítva zugó tapsot és tetszést váltanak ki belőlünk! És most vegyük elő a jogos kritica pennáját s jó akarattal, érző szívvel számoljunk be a színházi estélyekről. * Első estén a »Cigányprímás« került szilire. A darab fülbemászó zeneszámait már ismeri a közönség, de annál nagyobb élvezettel hallgatta Bródi Iréntől, aki remekül énekelt s kitűnő alakítást nyújtott az egyik cigányleány szerepében. A másik cigányleányt Tombor Olga alakította. A kisasszony nem tudott jó cigányleány lenni; az első felvonásbeli alakítása inkább valami nyelves svábleányhoz hasonlította; a második és harmadik felvonásban már megállotta a helyét, kedves és bájos jelenség volt, éneke jó, kiejtése tiszta s kedve nem erőltetett. Más darabokban bizonyára sok szépet lehet majd róla mondani. Neményiné a grófné szerepét játszotta meg mesteriesen s e szerepéhez kissé molett alakja kitünően illett. A férfi főszerepet a régi ismerős Gáspár adta : Tőlle többet vártunk; rossz hangulatát az egész előadáson megtartotta. Talán bántotta valami vagy valaki ? Szépen játszotta meg a király szerepét R. Tóth József, nagyon intelligens színésznek mutatta be magát. Gaston gróf szerepét Yáradi Izsó creálta. Ügyes, mozgása kifogástalan, tánca már a virtouzhoz áll közzel, hangja is jó, de igazán kár, hogy a kozmetica meg nem haladt any- nyira, hogy az ő arcából is lehetne kedvesebbet formálni. Pedig a törekvés meg van benne erre is. Kissé túlhajtotta a sejpitést is, amely már több volt a grőfosnál s mikor szerelmi örömében »Száli«-nak hallatszott a »Sári« : azt a hatást váltoita ki, amelyet már maga sem akart. Lacit Németh Nándor személyesítette. Az urfi úgy látszik ott járt, ahol kevés volt az eső; no de ez nem volna valami nagy hiba, csak a hangja »a hangja! . . * Talán rekedt volt? — Az összjáték egyébként jó s a fegyelmezettség kellő volt. 17- én Koblauch angolból fordított »Faun« cimü vigjátéka került bemutatóra csekély számú közönség részvétele mellett. Pedig megérdemelte volna a nagyobb közönséget. A darab alapgondolata olyanféle, mint az »Ördög«-é, de nem oly kedves, szép s nem is olyan tiszta munka. Az ember eltért a természettől, műveltségének nagy részét a társadalmi világnézet ismerése teszi, alapos tudás s jellem nélkül. Az élet pedig rongy, mit színjátszóra fest meg a pompaárban dőzsölő világ. A temészet egyszerű de örök igazságait képviselteti a költő Sihrani herceggel, a Faunnal. Személyesitője Marossy Géza volt. Sokat kellene gondolkozni azon, ha felfogásának helyességét akarnánk elbírálni. Marossy nagy gonddal építette fel szerepét s szép képességeit fényesen érvényesítette. A hatás azonban még sem volt közvetlen; lényéből hiányzott az emelkedettség. Az ugrándozó faun esetlen mozdulatai elég jól voltak eltalálva, de kéztartása inkább úszó viziistenségtől, mint fákra kapaszkodó fauntól volna várható. Ujjait pedig úgy kificamitgatta, mintha azokban a elűz tett volna kárt. Declamálása jó, de 4 gyors és sok beszédnél még jobban kell vigyáznia a szőtagokra. »Lord Stambury«-t R. Tóth adta; nagyon szép orgánuma van, tiszta beszédét élvezet hallani; ha szerepébe több lelket vinne be és a pózból valamit elhagyna : tökéletes alakítást nyújthatna. Méltó partnerük volt Vécsey, Ilonka, aki »Lady Vancey«-t játszotta meg minden póz nélkül. Tökéletes alakítása őt tette az est hősévé. A többi szereplők: Gáspár, Horváth, Németh, Szép Gyula, Szintai Nándor, Salgő Ilonka, Parlagi Margit es Béressi Gizi ügyesen járultak hozzá, hogy a darab hatásos legyen. 18- án a múlt szezonból ismert »Éva« operette ment ugyancsak kis közönség előtt. A címszerepet Bródi Irén játszotta meg bájosan, szép éneke nem maradt hatástalanul. — Kedves jelenség volt »Pipszi« szerepében Tombor Olga. Megmutatta, hogy alapős készültségii színésznő. A mi közönségünk nagyon fukar a tapsolásban és elismerésben. Tombor megj elenése oly szép volt, hogy szinte bosszantó a közönség közönye. Megérdemelte volna a tapsorkánt! Nem csalódtunk a bájos és fiatal primadonnában ; kétségtelen, hogy kedvencünk lesz ; helye lesz szivünkben az bizonyos. Marossy Géza az előző esti Faun más oldalról mutatta be magát; szépen énekelt, kellemmel táncolt. Az egész előadás jó volt. 19- én zónában a szép zenéjii »Ártatlan Zsuzsi« ment, valamivel több néző előtt. Azörökké jókedvű Tombor Olga mint »Susanne« remekelt, Hangja mintha mindennap erősebb,szebb lenne ; játéka kitűnő, kedvessége lebilincselő. Mikor virágjait a férfiak közé dobta, a közönség valóban extasisba jött. Enni való jelenség volt és szép. Öltözékét jól tudja megválasztani s pompásan simul magas és formásán telt alakjához. Fiatal és üde, kecsesen, ügyesen mozog, sikkel táncol. Megjelenésének összhatását nagyban emeli gömbölyű arca, szép barna szemei és pompás fogsora. Salgó, mint »Jeguelin« igen jó volt. Szerepét szépen oldotta meg. Otthon van a színpadon és a természetest fölébe helyezi az értéktelen pillanatnyi sikernek. Tánca könnyed és szépen rajzolt. Bródi Irén kis szerepében is jó, mulatságos volt. Marossy »Reneé« hadnagy csinosan oldta meg szerepét; meglátszott rajta, hogy ő a rendező, mert nyilvánosan is rendezett, amire különben az ügyetlenkedő kar okot is adott. Charanchi magán tudóst R. Tóth helyett Szép Gyula adta; egész tudománya kezének zsebben mélyesztése volt. A darab különben nagyon sikamlós s erkölcsnemesitésre nem hivatott. Az apa kicsapongó és fiával együtt erkölcstelen társaságban tölti az éjszakát. Gáspár kitünően személyesítette az apát, Yáradi Izsó a főpincér mulatságos alakításával váltott ki megérdemelt tapsot. 20- án Szombaton Heltai fordítása »Sztrájkol a gólya« 3 felvonásu bohózat ment az előre hirdetett »Villámhárító* helyett, mely műsorról R. Tóth József betegsége miatt került le. Tagadhatatlan, hogy a darab ötletes, szellemes. Cselekményei gyorsan peregnek le, hanem arcpiritó módon pikáns. A szereplők egytől-egyig legjobb igyekezetüket vitték bele. Marossy a hagnagy szerepét diskréten játszotta meg. Váradi Izsó »Deckson« nagyon ügyes volt. Németh »Pista huszár«-ban jó alakítást adott. Tombor és Salgóról újat nem lehet mondani. Parlagi Margit és Horváth József (Tatár és Tatámé) kettőse nagyon tetszett. Gáspár (Dr. Nagy Kristóf) tökéletes alakítást nyújtott. 21- én Vasárnap 2 előadás volt. Délután a »Cigányszerelem« félhelyárakkal. A színház csaknem egészen megtelt. Józsi cigányt Szigethy Antal énekelte. Hangja és játéka megüti a mértéket. Tombornak a cigány betétje (messze a nagy erdő) sikerültnek nem mondható. Este rendes időben a bpesti Király színház újdonsága »A buksi« operett ment. Különös darab; még annyi meséje sincs, mint a régi operetteknek volt. A kiilömböző ének és táncszámok minden bevezetés és összefüggés nélkül jönnek elő. A táncok szépek voltak, a trikóknak nagy szerep jutott. A szereplők jó- kedvüek voltak; a közönség egészen megtöltötte a nézőteret és kitünően mulatott. Különösen Tombor és Váradi tánca tetszett a közönségnek, melyben utóbbi tornászati ügyességét is bemutatta. A rendezés is jó volt. Hétfőn, 22-én »Az asszonyfaló« operettét adták zónaelőadásban csekély számú közönség előtt. A darabot ismerjük, annak idején felkapott volt. A főbb szerepeket Tombol’, Bródi, Marossy és Gáspár játszották meg .igen szépen. — A hétről a beszámolást azzal fejezzük be, hogy általában meglepő s szokatlan az, hogy a szerepét mindenki tudja, ez is azt mutatja, hogy az egész gárdának komoly törekvése a közönség tetszésének megszerzése és biztosítása. Dp. Színházi heti műsor: 23- án »Villámhárító«. 24- én szünet. 25- őnd.u.»Limonádő ezredes« (zóna) — este : »Aranyeső«. 26- án d. u. »Ártatlan Zsuzsi« (zóna) — este: »Cigányprímás.« 27- én »Otthon« színmű. i I I E ÜL — Lapunk olvasóinak és munkatársainak SsoMog karácsonyi ünnepskef kiváltunk!
