A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-11-09 / 24. szám
24. szám. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 5'ik oldal. KÉRDÉS. Ismerek egy ifjú Halvány beteget, S egy csalfa leánykát Kit imádva szeret. A leány kacagja Az ifjú baját, S ez mégis utánna Epeszti magát. Az ifjú szivében Mély gyötrelem ül, Foly élete lassan Örömtelenül. Szép lányka! a lányka Tudod-e ki ez ? Mert én tudom s érzem Az ifjú ki lesz! D. I. Jászberényi Miklós. Szomorúan zugnak a harangok Mezőtárkányban. Jászberényi Miklóst temetik, községének s az Országos jegyző-egyesületnek főjegyzőjét. Szatmár vármegye jegyzőegyesületének tagjai és kiküldöttei nem 'voltak párthívei, de ellenségei sem. Jogos kritika fegyvereivel küzdöttünk ellene az országos jegyzői gyűléseken, de nagy talentumát, óriási munkabírását mindig elismertük. Mélyen fájlaljuk az elhunytát; hamarább dőlt ki a csatasorból, mint ahogy meglátta volna az Ígéret földjét. Mily tragikumos sors, hogy ép a csatamezőn dől ki a hatalmas tölgy, amidőn pirkadni kezd az igaz jegyzői ideálok hajnala, melynek ő oly előkelő harcossá volt. Szép jelenség volt mint férfi is. A középnél magasabb termet, egyenes sugár alak, szép okos kék szemekkel. Nemes szabású arc. Lesugárzott róla a hivatott- ság. Mint szónok elsőrendű; a vitában hamar feltalálta magát és visszavágásai mély sebeket hagytak a támadókon. Hajlitha- tatlan meggyőződésű volt. Sok időnek kell elmúlni, janiig a jegyzői kar betöltheti azt az űrt, melyet halálával itt hagyott. Páratlan volt a munkássága. Bámultam az országos gyűléseken hogyan futott össze az ő kezeiben a gyűlés majdnem összes tárgyainak szellemi intézése. Ez a nagy munka ölte meg. Fátumát előre láttuk. Kőt év előtt a pestmegyei jegyzőkkel beszélgettünk Jászberényiről és — jól emlékszem — akkor mondta Bics- key Gyula bátyám »meglássátok agyon dolgozza magát Jászberényi«. Már akkor sem volt a régi dalia, rá volt festve az arcára a fáradtság. Nem tudom elfelejteni sohasem, hogy midőn két év előtt a választmányi ülésen a pozsony megyei elnök Bartossik felszólalt amiatt, mert az elnökség kipicőzte jelentésében a késedelmes egyesületi elnököket, ezt felelte Jászberényi: »engedelmet kérek, ha én most is nagy betege vagyok a munkának, tegye meg mindenki a kötelességét«. Meg- rezdült a lelkem, amidőn reá néztem s hangját hallgattam, mert éreztem, hogy igaza van. Már akkor szorongott nekünk ellenfeleinek — és nem ellenségeinek — * is a lelkünk, hogy elveszítjük hamarosan ezt a nagy erősségünket. Beteljesedett. Elment oda, ahol nem fáj semmi, ahová nem ér el a gyűlölet sötét lángja. Vájjon mit érez ott az ő lelke, ha itt hagyott Kartársaira letekint ? Köny fakasztó a tragikuma. Szerdán Nagy Pistával együtt találkoztunk vele a Metropol előtt. Fakó volt az arca. »Mi bajod Miklós?« kérdem tőle az üdvözlések után. Kivettem a szavából, hogy kisebbíteni akarja baját. Talán bántotta őt, hogy gyengének lássák a nagy csata, a választás előtt. »Torok- gyulladásom volt« felelte ő; pedig már akkor a leheletéből kiérzett a pusztulása. Elfordultam tőle s majdnem megsirattam, már akkor elhatároztuk, hogy a választásnál nem leszünk ellene. Láttam, éreztem, hogy nagyobb ellenfél, mint mi, a kérlelhetetlen halál nyújtja ő felé már a száraz karjait. Meg is ragadta, el is vitte.' Csütörtökön még előadott a választmányi ülésen. Fájdalmas visszaemlékeznem a képre. Ott ült elnökünk Uszka}r Bálint balján, fáradtan pihegve, mint a megsebzett sas. Alig-alig tudta emelni a karját, amikor az ügydarabok felé nyúlt. Beszéde vontatott, csendes volt; hiába kerestük a régi harcos Jászberényit. Valami megható reá gondolnom, hogy azon az ülésen még elvállalta az egyesület történetének a megírását, de érezte, hogy gyenge és elnézést kért, hogy ne követeljük tőle, — mert beteg, — hogy hamar készítse el munkáját, — majd — majd! Nem Írsz te már szegény Miklós barátom több történetet. Sajnos nekünk, hogy a magad történetét is ily korán befejezted. Mások fogják megírni az egyesület történetét, de abból a Te neved, a Te működésed lapjai ki nem maradhatnak. A választmányi ülésről hazament s többet nem is láttuk. Pénteken délelőtt abban a percben halt meg, amidőn a mit sem sejtő jegyzők őt az országos-egyesület főjegyzőjévé választották. Fátyolt a múltra Kartársak, akár mi volt, akár hogy volt, a szándéka becsületes volt; tudása, munkabírása páratlan, többet tett az egyesület ős a kar érdekében, mint sok más ezer, miért nem felejtenénk el neki nagy tettei mellett azt, amiért ellenfeleivé lettünk. Nyugodj szegény Jászberényi Miklós békében a hideg sírodban az örök feltámadásig ős legyen sírodnak záró köve az a tudat, hogy nagy egyéniséged, hatalmas tehetséged, tartalmas életed és becsületes szándékaid előtt ellenfeled egyike hajtja meg fájdalmasan az elismerés zászlaját. Bevallom pótolhatatlan kár reánk jegyzőkre, hogy ily korán eltávoztál és örökre itt hagytál bennünket. Nyugodj békében. Kapnikbányán, 1913. nov. 4. bicskei Komorócy Péter, községi jegyző. Laptulajclonos : Szatmármegyei községi kör és aljegyzők egyesülete. Jegyzői időszaki jelentések és teendők november hóban. Nap Tárgy Hová? . ' II ... . Vonatkozó rendelet 1. Gyámoltale és gondn. életvisz. ' 11 Főszolgabíró 11500/1899. B. 51. Erdei rovatos naplóból kimutatás « 1879 : XXXI. Sajtótermékek kimutatása « 5720/898. V. K. M. Kivándorlási mozgalmak állása « — Közsegélyben részesültekről jelentés « r:.: Halottviszgálati j levele « — 2. Adóbehajtás eredményé Kir. adóhiv. 50000/913. P. M. Pénztárvizsgálati jlev. Főszolgabíró 23354/886. B. M. Tüzkárjelentés (I.) « 53888/1888. B. M. Utadóbefizetés eredménye « 21802/1890. K. M. 7. Halálesetek havi kimutatása kir. jbiró 43194/1895. I. M. r. 10. Tartózk. vált. kimutatás Főszolgabíró 58300/902. H. M. 15. Közbiztonsági állapotokról « 1876 : VI. t.-c. 15. §. Adóhátralékosok intendők « 1883. XLIV. 35. §. 20. Tartózk. vált. kimutatása « 58200/903. H. M. 30. Tartózk. Amit. kimutatás « 58200/1903. H. M. Munkaadók és cselédek összeírása « 14100/1905. F. M. (Szükségelt nyomtatványok lapunk nyomdájában kaphatók.)
