A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)

1913-11-09 / 24. szám

24. szám. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 5'ik oldal. KÉRDÉS. Ismerek egy ifjú Halvány beteget, S egy csalfa leánykát Kit imádva szeret. A leány kacagja Az ifjú baját, S ez mégis utánna Epeszti magát. Az ifjú szivében Mély gyötrelem ül, Foly élete lassan Örömtelenül. Szép lányka! a lányka Tudod-e ki ez ? Mert én tudom s érzem Az ifjú ki lesz! D. I. Jászberényi Miklós. Szomorúan zugnak a haran­gok Mezőtárkányban. Jászberényi Miklóst temetik, községének s az Országos jegyző-egyesületnek fő­jegyzőjét. Szatmár vármegye jegyző­egyesületének tagjai és kiküldöttei nem 'voltak párthívei, de ellenségei sem. Jogos kritika fegyvereivel küzdöttünk ellene az országos jegyzői gyűléseken, de nagy talen­tumát, óriási munkabírását min­dig elismertük. Mélyen fájlaljuk az elhunytát; hamarább dőlt ki a csatasorból, mint ahogy meg­látta volna az Ígéret földjét. Mily tragikumos sors, hogy ép a csata­mezőn dől ki a hatalmas tölgy, amidőn pirkadni kezd az igaz jegyzői ideálok hajnala, melynek ő oly előkelő harcossá volt. Szép jelenség volt mint férfi is. A középnél magasabb termet, egyenes sugár alak, szép okos kék szemekkel. Nemes szabású arc. Lesugárzott róla a hivatott- ság. Mint szónok elsőrendű; a vitában hamar feltalálta magát és visszavágásai mély sebeket hagytak a támadókon. Hajlitha- tatlan meggyőződésű volt. Sok időnek kell elmúlni, janiig a jegy­zői kar betöltheti azt az űrt, me­lyet halálával itt hagyott. Párat­lan volt a munkássága. Bámultam az országos gyűléseken hogyan futott össze az ő kezeiben a gyű­lés majdnem összes tárgyainak szellemi intézése. Ez a nagy munka ölte meg. Fátumát előre láttuk. Kőt év előtt a pestmegyei jegyzőkkel beszél­gettünk Jászberényiről és — jól emlékszem — akkor mondta Bics- key Gyula bátyám »meglássátok agyon dolgozza magát Jászbe­rényi«. Már akkor sem volt a régi dalia, rá volt festve az ar­cára a fáradtság. Nem tudom el­felejteni sohasem, hogy midőn két év előtt a választmányi ülésen a pozsony megyei elnök Bartossik felszólalt amiatt, mert az elnök­ség kipicőzte jelentésében a kése­delmes egyesületi elnököket, ezt felelte Jászberényi: »engedelmet kérek, ha én most is nagy betege vagyok a munkának, tegye meg mindenki a kötelességét«. Meg- rezdült a lelkem, amidőn reá néz­tem s hangját hallgattam, mert éreztem, hogy igaza van. Már akkor szorongott nekünk ellenfe­leinek — és nem ellenségeinek — * is a lelkünk, hogy elveszítjük hama­rosan ezt a nagy erősségünket. Beteljesedett. Elment oda, ahol nem fáj semmi, ahová nem ér el a gyűlölet sötét lángja. Vájjon mit érez ott az ő lelke, ha itt ha­gyott Kartársaira letekint ? Köny fakasztó a tragikuma. Szerdán Nagy Pistával együtt találkoztunk vele a Metropol előtt. Fakó volt az arca. »Mi bajod Miklós?« kér­dem tőle az üdvözlések után. Ki­vettem a szavából, hogy kisebbí­teni akarja baját. Talán bántotta őt, hogy gyengének lássák a nagy csata, a választás előtt. »Torok- gyulladásom volt« felelte ő; pedig már akkor a leheletéből kiérzett a pusztulása. Elfordultam tőle s majdnem megsirattam, már akkor elhatároztuk, hogy a választásnál nem leszünk ellene. Láttam, érez­tem, hogy nagyobb ellenfél, mint mi, a kérlelhetetlen halál nyújtja ő felé már a száraz karjait. Meg is ragadta, el is vitte.' Csütörtökön még előadott a választmányi ülésen. Fájdalmas visszaemlékeznem a képre. Ott ült elnökünk Uszka}r Bálint balján, fáradtan pihegve, mint a megsebzett sas. Alig-alig tudta emelni a karját, amikor az ügydarabok felé nyúlt. Beszéde vontatott, csendes volt; hiába ke­restük a régi harcos Jászberényit. Valami megható reá gondol­nom, hogy azon az ülésen még elvállalta az egyesület történetének a megírását, de érezte, hogy gyenge és elnézést kért, hogy ne követel­jük tőle, — mert beteg, — hogy hamar készítse el munkáját, — majd — majd! Nem Írsz te már szegény Miklós barátom több tör­ténetet. Sajnos nekünk, hogy a magad történetét is ily korán be­fejezted. Mások fogják megírni az egyesület történetét, de abból a Te neved, a Te működésed lapjai ki nem maradhatnak. A választ­mányi ülésről hazament s többet nem is láttuk. Pénteken délelőtt abban a percben halt meg, amidőn a mit sem sejtő jegyzők őt az or­szágos-egyesület főjegyzőjévé vá­lasztották. Fátyolt a múltra Kartársak, akár mi volt, akár hogy volt, a szándéka becsületes volt; tudása, munkabírása páratlan, többet tett az egyesület ős a kar érdekében, mint sok más ezer, miért nem fe­lejtenénk el neki nagy tettei mel­lett azt, amiért ellenfeleivé lettünk. Nyugodj szegény Jászberényi Miklós békében a hideg sírodban az örök feltámadásig ős legyen sírodnak záró köve az a tudat, hogy nagy egyéniséged, hatalmas tehetséged, tartalmas életed és becsületes szándékaid előtt ellen­feled egyike hajtja meg fájdal­masan az elismerés zászlaját. Bevallom pótolhatatlan kár reánk jegyzőkre, hogy ily korán eltávoztál és örökre itt hagytál bennünket. Nyugodj békében. Kapnikbányán, 1913. nov. 4. bicskei Komorócy Péter, községi jegyző. Laptulajclonos : Szatmármegyei községi kör és aljegyzők egyesülete. Jegyzői időszaki jelentések és teendők november hóban. Nap Tárgy Hová? . ' II ... . Vonatkozó rendelet 1. Gyámoltale és gondn. életvisz. ' 11 Főszolgabíró 11500/1899. B. 51. Erdei rovatos naplóból kimutatás « 1879 : XXXI. Sajtótermékek kimutatása « 5720/898. V. K. M. Kivándorlási mozgalmak állása « — Közsegélyben részesültekről jelentés « r:.: Halottviszgálati j levele « — 2. Adóbehajtás eredményé Kir. adóhiv. 50000/913. P. M. Pénztárvizsgálati jlev. Főszolgabíró 23354/886. B. M. Tüzkárjelentés (I.) « 53888/1888. B. M. Utadóbefizetés eredménye « 21802/1890. K. M. 7. Halálesetek havi kimutatása kir. jbiró 43194/1895. I. M. r. 10. Tartózk. vált. kimutatás Főszolgabíró 58300/902. H. M. 15. Közbiztonsági állapotokról « 1876 : VI. t.-c. 15. §. Adóhátralékosok intendők « 1883. XLIV. 35. §. 20. Tartózk. vált. kimutatása « 58200/903. H. M. 30. Tartózk. Amit. kimutatás « 58200/1903. H. M. Munkaadók és cselédek összeírása « 14100/1905. F. M. (Szükségelt nyomtatványok lapunk nyomdájában kaphatók.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom