A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)

1913-09-28 / 18. szám

/~ ti:

Nagykároly 1913. szeptember 28.

ivi,,;

I I 1

v, :33fl /?

Vasárnap.

I. évfolyam 18. szám.

„A VÁRMEGYE

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap > Jj yj- SZATMÁRVÁRMECY E JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

______________________________________________________________________________________________________________________________

Sz

erkesztőség és kiadóhivatal:

Nagykároly, Kaszinó-utca 10. szám.

Telefon 115.

Felelős szerkesztő:

NAGV ISTVÁN

aszatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője

Előfizetési ár:

Egész évre — — Félévre — — — Nyilttór sora 40 fillér.

— — 8 korona.

— — 4 korona. Egyes szám 20 fillér.

Tiszteljétek a közkatonákat.

(N. I.) Legközelebbi számunkban megemlékeztünk arról az üdvös tevékenységről, amelyet a jegyzői kar a közérdek szempontjából maga elé tűzött, melynek irányelve a nép jólétnek előmozdítására irányuló határozott törekvés.

Igazán megérdemli nem a nagyközönség — mert hisz az már rég tisztában van szakavatottságuk s a nőppeli folyton foglalkozás gyakorlata árán szerzett tudásuk és képességeik felől, — hanem az intéző körök részéről, hogy véleményüket, kívánságukat nagyobb figyelembe vegyék a nemzet e nagy munkásainak ; mert hisz véleményük künn a falvakban élő szunnyadó néptömeg véleménye, kívánságuk a falvak szorgalmas munkásainak kívánsága.

A szerencse forgó kereke felvet a kormányzat élére sokakat, de nem mindig olyanokat, kiknek látképessége betudjon mélyedni a

a nép életkörébe úgy és oly képen, mint a perifériális kormányzatot ellátó jegyzőké, kiknek kormányzati életfája lent szívja az életadó nedűt a anyaföldből, a nép sóhajaiból, örömeiből.

Hisz a jegyző egy tükör, melyben meglátszik községének árnya, fénye, nyomora, buja, bánata, öröme, vigaszsága. Méltányolni kell törekvésüket. Méltányolni egyrészt igazi tárgyilagosságukért, másrészt, mert eme testület a magyar középosztálynak, mondhatni a magyar államiságnak legerősebb oszlopa, mely oszlopnak erősítése úgy állampolitika, mint nép közjóléti érdek.

Hallottam kijelentéseket városi férfiaktól, kik a falvak érdekköri dolgait, a törvényhatósági gyűléseken kevésbé vették s igy okozati összefüggésként a y gyzők ügyét is kevésre méltatták, mert úgy vélik, az érdekkörön kívül esnek.

Ki kell jelentenem, hogy ezen elv sajnálatos, téves alapon nyugszik, mert megcáfolhattál! tény az,

hogy a városok felvirágoztatására a lendületet az a hangyabolyszeruleg beözönlő falusi nép adja, mely nyers termékével a városi polgároknak köny- nyebb megélhetést s a városi ipar és kereskedelemnek csaknem egyedüli életet biztosit.

A falu a városnak elválaszthatatlan Castor és Póluxa.

Azért támogatni kell a községek Énjének, a jegyzőknek törekvését s ebben rejlő igazságát, véleményük közéletrevalóságát nem csak a sajtónak, a politikai állam- hatalomnak, de a város polgáraiból kikerülő törvényhatósági bizottság tagjainak is.

Az unitis viribus jelszavával hívom fel azért támogatásukra abban a munkában a városi törv. hat. biz. tagokat, melyet a jegyzők ama határozatukból kifolyólag a tevékenység fórumán, hogy minden gyülcst megelőzőleg „ megye- gyűlés anyagát taglalás alá veszik, — tenni fognak a közérdek szempontjából hü szövetségesek legyenek, mert »mi nektek fáj, nekünk is fáj« !

Az első levél.

Claude úgy lépett be a Bois éttermébe, mintha szerelmi kalandra indulna, nyugtalan, édes félelemmel. Gyönyörű pillanat! Vadonatúj frakkja gomblyukában tenyérnyi nagyságú fehér szegfű illatozott. Hamvas barackvirág szirmához hasonló arcán a fiatalság derűje ragyogott s friss piros ajka felett alig pelyhedzett a selymes bajusz. Kék szeme naiv ártatlansággal tekintett körül, de azért sétapálcáját hetykén lóbálta és önérzetesen tapogatta oldalzsebét, amelyben aranyakkal telt tárcája pihent, melylyel nagylelkű anyja ajándékozta meg egy gyönge percében.

— Van szabad asztala, garcon ? — A pincér ügyet sem vetett reá s ekkor Claude egyszerre nagyon szerencsétlennek érezte magát. A sarokba ültetik majd, mint a rossz gyereket, egy eldugott asztalhoz és senki sem fogja látni elegáns uj frakkját. Söröző tisztes polgárok lesznek szomszédjai. E szomorú tűnődései közepette, a kis Patou, kalapja kócsagtollával megcsiklandozta

szomszédja, a kövér Lexespéra fülét, így szokta jelezni mondanivalóit.

— Nézd csak Boulot, milyen édes az a kicsi, aki most bejött!

— De hiszen ösmerem, — kiáltá lelkesen Lexespére-Boulot s odakiáltott:

— Claude ! Claude ! erre öregem ! . . . bemutatlak kis Patou barátnőnknek, aki igen kedvére valónak Ítél . . .

— óh, vén szamár . . .— szakitá félbe, méltatlankodva Patou.

— Ülj le öreg . . . uraim és hölgyeim, bemutatom Desormeux Claude barátomat!

Még két elég jelentéktelen hölgy ült az asztalnál, de Claude, Patou mellett foglalta el helyét, aki folytatta méltatlankodását :

— Képzelem, milyen neveletlennek ítél! Pedig már ami a jó nevelést illeti, abból eléggé kijutott a részem. S nem szoktam minden jövő-mehiőről Ítélkezni. Boulot hazudott. Majd ettől a.vén tevétől tanulok jő modort!

Claude esillapitá és elragadtatva nézte. Mert Patou csakugyan elragadó volt. Ajka csodásán iveit s mély tüzű szemeit árnyas pillák takarták. Ha

mosolygott, olyan volt, mintha harapni akarna s ha beszélt, mintha imádkozna. Félig butácska, félig angyal és mindenképen imádandó . . . S most szendén folytatá :

— Ha én valakit kedvesnek Ítélek, van bátorságom ezt a szemébe is megmondani. Különben ritkán tekintgetek körül. Ma puszta véletlen, hogy itt vagyok pajtásaim között. Barátom, aki posztókereskedő, üzleti dologban Londonba utazott. Éppen ma sürgönyzött:

— Hatvan percentet sikerült elnyernem. Százezer csók. — Minden üzleti dolgába beavat. Ön is ért az üzletekhez ?

— Nem, — felelt Claude. — Önnek gyönyörű kezei vannak:

— Mivel foglalkozik?

— Mérnöknek készülök.

— Az is elég előnyös . . .

Patou a sürgönyt visszagyürte a táskájába s büszkén szólt:

— Barátom hosszú leveleket is ír . . . — aztán álmatagon hozzátette:

— Imádom a levelek érkezését . . . különösen a reggeli postával ... Úgy érzem, mintha még az ágyban csókkal üdvözölnének.

üt

úMindennemü ruhaneműk, csipkék, felöltők, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése.

Bőrkabátok, keztyük festése.

!! Minta után vaió festés I!

• Hauff el Sámuel .

4^, villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő es vegytisztitó Nagy- károlyban, Kölcsey-utca 1. szám. A róm. kath. templom mellett. Műhely : Petőfi-utca 59. szám.

Bármely kénes szín yüés gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. = Plisé-gouvré. = Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.

□