A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)

1913-09-07 / 15. szám

/ Nagykároly 1913. szeptember 7. Vasárnap. I. évfolyam 15. szám. A VARMEGYE Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Kaszinó-u 10. Felelős szerkesztő : T elefon 115. NAGV ISTVÁN aszatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Előfizetési ár s Egész évre _____ 8 korona Félévre — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Eflyes szám 20 fillér. A vak hit. (N. I.) ... ez egy eredendő bűn, vagy ösztön, mely nemcsak az emberi nem éle­tében, hanem benne van a fülemüle daná­jában, a pacsirta énekében, zefir suttogá­sában. Ha egy sóhaj száll el, az a múltból kikelt remény a jövőre. Ha egy élet tá­mad, az a távol jövőbe pillant. Adeliifjat a jövő balzsam illatos, rózsa virágos, csá­bos kertje csalogatja, hivja, vonzza. A bim­bózol kifeslő, üde leányka-felé egy vak hit, az éden, a boldog jövő hite integet s csalja hamvas arcocskájára a hajnal bibor pírját. Az egygyé olvadt lelkek éltük elő­estéjén a jövő reményének erős hitén áb­rándoznak. A gyermekekkel megáldott há­zasok földi kincsük boldog jövőjét vélik látni, a messze jövendő egén. — Óh! ... de mily sokat mozog addig még a föld !! ... mindezek a hitnek az erős hitnek, vak hitnek megfoghatatlan isteni erejében rejlenek. íme, ha ez természeti törvény, ha ez természeti igazság, ha ez a természet adománya, ha ez a természet közkincse, — úgy az nemcsak az atomok, a részecs­kék sajátja, hanem a nagyobb testek, tömegek természetőre is kiható közszel­lemi tárgy. Tehát a hit, a vakhit éltető erő. Ez az erő, ez a csodálatos, ez a va­rázslatos hatalom az, mely a hazát a Kár­pátoktól le az Adriáig lekötve tartja. Ez a varázslatos hatalom az, mely az állam belrendi életének megteremtését, egészsé­ges létét a vak hit szenvedelmével lőlek- zetet visszafojtva lesi várja. Az emberi test vérkeringése, az egész élet gépezete megáll, ha a szív pitvarok és kamarák a tisztult vért a testbe tova nem dobják. A gőzkazán roppant hajtó ereje meg­szűnik, ha a fáradt gőzök ujjal nem pótol­tatnak. Magyarország közvéleménye egy fá­radt gőzmünek, egy beteg halálkóros vér- selytekkel telitettnek tartja már régkoron a jelen közkormányzatot. Már pedig egy államélet léte, a köz­életi kormányzat üdvös, tudatos pillérein állhat. Ez az ország kívánsága, ez az az ál­talános, a közóhaj; — minden egyébb erőltetett, mesterséges trójai faló. Midőn egy-egy orvos, egy-egy sebész tapogatja Magyarország pulzusát, mint Cambaceres kancellár Napóleont végnap­jaiban jellemző angol gunyképen mondja a beteg császár kérdésére »Nagyon rosszul, felség. Sokáig már nem is tarthat, Felsé­gednek igen rossz konstitucioja van.« Na hát mikor jő már az.igazi várva- várt orvos, a várva várt alkotó. Tagadhatatlan s ezt pártok közt s pártokon kívül el kell ismerni, hogy Ma- gyarszág jövő administrationalis táját mindenki Tisza Pistában látja. A politiku­sok,, hogy kritizáljanak, de a beléleti kor­mánykerekeket hajtó matrózok a községi jegyzők s általam a közkormányzat vivői egyértelmüleg őt tartják a hullámok által rémes örvényekbe dobált hajó hivatott szilárd kapitányának ... s miért? .. .mert..

Next

/
Oldalképek
Tartalom