Szatmári Újság, 1918. szeptember (2. évfolyam, 209-233. szám)

1918-09-01 / 209. szám

— Nem jól érzi magát? Nem éhes? — Nem evett sokat villásreggelire? — Diétát tart?- — Volt-e tavaly Karlsbadban? és igy tovább. Az ostromolt vendég legkö­zelebb inkább végigette — ha nem is ízlett — az egész tábldót, mintsem ismét kiállja a Lajos bácsi egészségügyi vizsgálatát. Egy alkalommal valaki, akinek nagy­szerűen ízlett a kaszinói ebéd, megkérdezte Lajos bátyánktól: hogy tudja ezt a rekord­ebédet 2 koronáért adni? Hiszen ez tiszta ráfizetés! Amire. Lajos bátyánk megcsóválta a fejét és igy válaszolt: — Uram, ne féltsen ön engem. Amig a legfelsőbb hatalom: a feleségem, meg yan elégedve a bevételekkel, addig nem léhet ráfizetés. De ha egyszer szólani fog, akkor, legyen nyugodt: nyomban felemelem — az italok árát! Amikor Lajos bátyánk a Pannóniát át­vette és az első évben mindjárt tízszeres forgalmat csinált az étteremnek, egyik városi főtisztviselőnk egy alkalommal azt a meg­jegyzést merte megkockáztatni, hogy a bér­leti összeget előbb-utóbb emelni fogják... Lajos bátyánk erre indulatba jött és csak ennyit mondott: — Kérem alázatosan, nem kell azt emelni, megyek én szívesen akár most nyom­ban ... átadom akárkinek még ma ... ne tessék gondolni, hogy én olyan borzasztóan ragaszkodom ehhez a dologhoz ... Megyek is azonnal a polgármesterhez ... A főtisztviselő persze úgy megijjedt, hogy torkán akadt a túrós gombóc és egy félórán keresztül egyebet sem tett, mint nyug­tatta,' csillapította Lajos bátyánkat, hogy a világért ott ne hagyja a Pannóniát... Tavaly nagyszabású jubileumi ünne­pélyt tartott a mi derék Lajos bátyánk. Az ezüst lakodalmát ünnepelte és a nagy ven­dégsereg ovációiból bőven jutott a közked­velt házaspárnak. Éjfél után már rózsás volt a hangulat és a cigány tüzes csárdására La­jos bátyánk is táncra kérte a kedves hites- társát. A jó feleség elmosolyodva a férje le­génykedésén, azt mondta neki: — Lajoskám, nem tudsz te már... — Jó, jó édes fiam, hát nem tudok úgy, mint huszonöt évvel ezelőtt, de azért ma sem panaszkodhatsz ...a magyar szó­lót még most is eljárom egy-két figurával... És eljárta. Legalább is ezt mondják, akik látták. Vioiin. HÍREK. Miért?... Miért, hogy én most itt vagyok. Ma még élő, holnap halott... Ki mondja meg, miért ? ... Célúk, miket nem érek el... És mégis minden érdekel, Miért küzdőm, miért ?... Majd egyszer minden véget ér, Szegény vándor pihenni tér . . . Miért éltem, miért ? ... Dénes Gyula. Valahol, a Kárpálok közé ékelt csendes, nyugodal­mas székelyfalucskában lakott Bus Péter. Becsületes, dolgos ember létére nem szerette a duhajkodást, korcsmázást, csak élt otthon munkálkodva a kis gazdaságában és örült a lelke, ha jó termés ígérkezett, ha fizetni látszott az áldás. Jegybeli mátkája is volt neki, tüzes szemű, ringó csipőjü szép székely lány, aki szerette és akit szeretett kimondhatatlanul. Csendes, mesélő estéken, ha együtt voltak, képeket festettek maguk elé és fel­ragyogott a szemük, ha a jövő meghitt bol­dogságára gondoltak . , . Telt az idő simán, észrevétlenül és egyszercsak sürü fekete felhő terült el a lát­határon, haragos villámok hasítottak át az égen és szegény Bus Péter búcsúzni kez­dett . . , Vittek sokat, vittek mindenkit, hát neki is menni kellett ösmeretlen útra, bi­zonytalan célért. Ahogy elbúcsúzott kedves mátkájától, mintha a mellét fojtogatta volna a keserű fájdalom, mintha a szemében könny csillogott volna . . . Belenézett a pipája füstjébe, de nem vette észre a kanyargó csípős füstkarikákat, mert a lelke a messzi bizonytalanságba röp­pent és a szeme meredten bámult a végte­len semmibe , . . Szegény, szomorú Bus Péter ment, amerre vitték. A nehéz, durva bakkancsa beleragadt a sárba és a rongyos szürke ruháját a testére fagyasztotta a süvöltő téli szél. Kínlódott, éhezett, de azért csak irta a rózsás tábori lapokat és soha nem említette, hogy mennyi átviaskodott véres csata té­pázta meg az egyszerű paraszti lelkét . . . Kapott rá vigasztaló leveleket, eleinte sűrűn, aztán mind ritkábban. Az ő lapjai is elmaradtak egyszer és sokáig nem jött hir szegény Bus Péterről . . . . . . Mosolygós, tavaszi vasárnapon lehajtott fejjel jött meg a falujába Bus Péter. Ahogy egy-egy lépést tett, szivekbe hasitó csikordulassai koppant meg a falába sze­génynek. Ment, ment bizonytalan lépések­kel és hogy az egyik lábát, az idegent, nem bírta vonszolni tovább, kimerülve leült egy kivágott fatörzsre. Lassan megösmerte a nép is és jöttek a sajnálkozók, a vigasztalók, csak az nem jött, akit ő várt, a kiért végig küzdötte a háború reáeső részét és megtért a falujába, bénán, de igazi hősként . . . Csak kevés szóval köszöntötték az ös- merősök és összenéztek titkos könnyezés- sel . . . Istenem . . . vájjon ki mondja meg neki, hogy a lány már asszony és hogy ha ezcrt jött, akkor hiába jött, jobb lett volna messze elkerülni innét . . . A halotti csendességet nem törte meg senki lélek ölő szava, de azért szegény Bus Péter mindent megértett. Mintha világosság gyűlt volna az agyá­ban, megértette, hogy mindennek vege van . . . És szegény, szomorú Bus Péter nem mondott senkinek korholó, bánatos szava­kat, csak ült hangtalanul, gondolat nélkül és belenézett a pipája füstjébe, „de nem vette észre a kanyargó csípős füst karikákat, mert a lelke a messzi bizonytalanságba röppent és a szeme meredten bámult a végtelen semmibe . . . D. Gy. — Istentisztelet. A szatmári ref. tem­plomban vasárnap délelőtt 10 órakor ujke- nyéri urvacsoraosztás, amikor is prédikál Csatáry Jenő sárospataki s lelkész, úrvacso­rái beszédet mond Boros Jenő lelkész, d. u. 3 órakor prédikál Mogyorós Sándor s. lel­kész. — A Köztisztviselők Beszerzési Cso­portja értesíti tagjait, hogy a jövő héten a lisztet és cukrot tagjai között a következő 3-ik oldal. i • sorrendben osztja ki: hétfőn, szeptember 2-án 1—150, kedden 151—300, szerdán 301—450, csütörtökön 451—600, pénteken 601—700 és 1001—1050, szombaton az 1051—1200 számú tagoknak. A lisztből a múlt évi áron személyenként és két hetenkét 3.2 kg-t, és pedig 0 3 kg. tészta-, T3 kg. főző- és P6 kg. kenyérlisztet adunk. A cukorjárandóság az augusztusi félszelvényre személyenként 0’25 kg. Ugyanekkor és ugyanezen sorrend­ben adjuk ki az uj lisztjegyeket is s mivel azokat a tulajdonosnak alá keli írni, lehető­leg személyesen vegye át mindenki a liszt­jegyét. Azok a tagok, akik szappan és szóda járandóságukat még ki nem vették, vagy hét­főn kerültek volna sorra, járandóságukat a liszttel együtt megkaphatják. — Vilmos császár és a bolgár ki­rály találkozása. Homburg vor der Höhe: Vilmos császár és a bolgár király tegnap délután az itteni kastélyban találkoztak és együtt teáztak. A megváltó templom megte­kintése után Vilmos császár Vilhelmshöhébe, a bolgár király Nauheimba visszatért. — Szatmár és a görögkeleti ma­gyar püspökség. Az EMKE a következő átiratot küldötte Szatmár városhoz: A görög­keleti magyar püspökség felállítását óhajtván illetékes helyen szorgalmazni, a kérdés iro­dalmának összegyűjtéséhez tisztelettel kérjük, hogy 1908. február 19 iki képviselőházi ülésre e tárgyban tett felterjesztést velünk másolat­ban lehetőleg minélelőbb közölni szívesked­jék. Kolozsvár, 1918. aug. 21. Tisztelettel Sándor József udv. tan. h. alelnök-titkár. — Politikai hirek. A M. T,jelenti* Báró Hussarek osztrák miniszterelnök szom­baton délután fölkereste Wekerle miniszter- elnököt. A két kormányelnök a külpolitikai helyzetről és a delegátióval kapcsolatos kér­désekről tárgyalt. Hussarek este visszautazott Bécsbe. Szombaton délelőtt Wekerle elnök­lésével minisztertanács volt, amely délután fél kettőig tartott. Folyó ügyeket tárgyaltak. Bécsből jelentik: Báró Szterényi József és Tőry Gusztáv miniszterek Bécsbe érkeztek. — Uj hadnagy. A király Szilvássy Sándor 5. gyalogezredbeli zászlóst, a sár- közujlaki ref. egyház kántortanitóját, had- nagygyá nevezte ki. — Közélelmezési hirek. Szatmár város Közélelmezési Hivatala közli : Cukorjárandóságukért a még most is elmaradottak ma délelőtt 10-ig jelentkezze­nek s a be nem váltott augusztusi cukor­szelvény belső fele ellenében járó 50 dkg. nyerscukrot váltsák ki, mert a jegyek a mai nappal érvénytelenittetnek. Üzemek liszt- és cukor ellátmányra utal­ványt még ma délelőtt kaphatnak s úgy igyekezzenek, hogy az utalványozott árukat még délelőtt 10-ig átvehessék. A már tegnap kiadott utalványok is beváltandók ma délelőtt 10-ig, mert különben érvényüket vesztik. Elárusítóink a birtokukban levő jegyek is utalványokkal ma délelőtt elszámolni s mindenre kiterjedő pontos leltárukat beszol­gáltatni kötelesek. Azon jogosítványok, me­lyek az üzletből még most sem vétettek át, szintén behozandók. / i Boszniai aszalt szilva kilogramonkint ; 3 90 korona árban — mig kevés készletünk tart — a színház melletti hatósági üzletben vásárolható. Szilvalekvár (szerb szilvaiz) kilogram- monkint 3 70 korona árban üzletünkben még kapható. Mosószappan- iáradóságát még ma az augusztusi szelvény ellenében átveheti min­denki a Honvéd-utcai hatósági üzletben. Holnaptól kezdve a jegyek érvényüket vesz­tik s éppen ezért az üzletek a jegyekkel számolni tartoznak­Ecet a bérpalotai és a színház melletti hatósági üzletben literenkint 3 50 korona árban vásárolható. Paprikát holnaptól kezdve adunk az arra igényt tartó kereskedőknek. Utalványért kérjük hivatalunkat felkeresni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom