Szatmári Újság, 1918. szeptember (2. évfolyam, 209-233. szám)

1918-09-29 / 233. szám

huja báró“ operettnek lesz a hatodik elő­adása ! — Takarodó. Hétfőn Beyerlein világ­hírű katonadrámáját, a „Takarodó“-1 újítja fel a színtársulat. A hatalmas dráma egyik {őférfi szerepében mutatkozik be a szatmári j közönség előtt Zilahi János, aki négy évig orosz fogságban sínylődött és a napokban érkezett haza. A kiváló drámai színész Lauf- fen hadnagy szerepét fogja kreálni. Ugyan­csak a „Takarodó“ másik fő szerepében lép először a szatmári színpadra Kovács Imre színigazgató, aki Helbig káplárt fogja alakí­tani. Volkhard! törzsőrmester szerepét Baro- j thy Antal, ennek leányát, Klárit, a dráma egyetlen női szerepét Kónya üizi játsza. A többi jelentős szerepek Rákossy, Jakabffy, Torday, László és Kiss Lajos kezeiben van­nak. A „Takarodó“ ! kedden megismétlik, j —- A prtnc. A szezon első vígjáték- i premierje szerdán lesz. amikor Gábor Andor- j nak á budapesti Vígszínházban nagy sikert j aratott vígjátékét, a Princet mutatja be a J színtársulat. A szenzációs sikerű vígjáték a legkiválóbb szereposztásban, gyönyörű disz- ietekkel, az igazgató rendezésében kerül színre. A „Príric“ előadását csütörtökön megismét­lik. — Próbaházasság (A színházi iroda jelentése.) Pénteken Gerő Ödön énekes élet­képét, a „Próbaházasség“-ot eleveníti fel a társulat, amelynek szerepeit a társulat legkiválóbb tagjai alakítják. Szombaton és vasárnap szintén ezt a kiváló darabot adják. — A vidéki kritikusok dzsungel- jéből. A makói Független Újság-bán olvas­suk a következő épületes birálatot: „Oarai Béla, a társulat ifjú és kitűnő művésze ma bámulatba ejtett bennünket azzal a csodála­tos és kiforrott művészetével, mely mindig a fejlődés irányait és igen széles irányait mu­tatja“ . . . Szegény művészet, amely immár kiforrott és ennek dacára mégis a fejlődés irányát, sőt — horribile! — igen széles irá­nyát mutatja! ... Az Eperjesi Újság re- censora igy apostrofálja Kiss Árpád szín­házának publikumát: „A külső kép mindig egyforma. Telt házak, elvező, nem habzsoló közönség, sok taps stb.“ Nem is tudtuk, hogy van habzsoló közönség is, — annyi azonban szent, hogy tavaly a Kiss Árpád szatmári előadásait mi sem habzsoltuk! — Végül hadd álljon itt az Egri Hírlap bírá­lata : „Herceg Ferenc öt személyre berende­zett vigjátékát, a Kék rókát játszották az este. Az előadás négyötöde ezúttal is jó volt, az ötödik ötöd azonban kissé gyönge es savanykás.“ — Mit mond Tisza? Tisza István gróf szombaton Budapestre érkezett. Este megjelent a munkapártban. A párt tagjai nagyszámban gyülekeztek körülötte és mele­gen üdvözöltek. Tisza a kérdezősködésre ezeket mondotta: — A helyzet komoly. Azt gondoltuk, hogy a balkán kérdés a mi kívánságunk szerint el van intézve, mire most ismét uj helyzet állott elő. Ebben a pillanatban már megtettük a katonai mtézkedeseket. Emellett fődoiog az, hogy a nemzet ne veszítse el erkölcsi erejet és hidegvérét. Ez a módja annak, hogy a nagyobb bajokat elhárítsuk és a mielőbbi békekötés lehetőségét előmoz­dítsuk. Ezért oda kell hatni mindenkinek, hogy egyesek erkölcsi ereje és hidegvére meg ne rendüljön 1 Szatmári Újság 3-ik oldal. H ÍREK. Ötödik éve várjuk vágyódó reménységgel, meg-meg- ujuló bizodalommal, a minden bűnöket ki­engesztelő békét. És minden nap ami elmú­lik felettünk, magával viszi a mi vágyódá­sainkat, amit könnyes szemmel, könyörgő imával küldünk a béke galambja után, hogy megtérjen közénk zöld ággal a szájában. Ki ­vettük a részünket a szomorú, nehéz na­pokból, amik hónapokká, évekké nőttek és most már minden kívánságunk az, hogy megpihenjünk, megnyugodjunk. Az arcunkon barázdát szántott a gond, a lelkűnkön véres, mardosó sebet tépett a sok-sok elviselt fáj­dalmas bánat, de azért kitartottunk híven, becsületesen. Szívesen adtuk a mi drága magyar földünk aranykalászait másoknak és inkább magunktól vontuk meg, de adtunk, mert igy kívánta a szövetségi hűség és a mi magasztosan tiszteséges gondolkodás módunk. Nem panaszkodtunk soha semmiért és elte­kintettünk sok sérelem felett, ami igazságta-y lanul ért bennünket. Szomorú, jeltelen hant alatt alussza álmát a mi sok drága vérünk és mi, amikor hörgő ártiku'átlan sira- tással sirattuk őket mégis gondoltunk arra is, hogy a legszentebb célért; a haza jöven­dő boldogságáért vesztették el ifjú virágzó életüket és ez enyhítette vesztességünk fájdal­mát. Az anyáink, a feleségeink és a testvé­reink homlokán a krisztusi tűrés vont tün­döklő glóriát és amikor megjött a hiób hir, hogy újra kevesebbünk van eggyel, akit szerettünk, a könnyek között is fájdalmat vi­gasztaló sóhajjal lebbént el az ajkukról a szó: az Ur adta, az Ur elvette, áldott legyen érte az Ő szent neve ... És ebben a sóhaj­tásban mennyi lélekölő szomorúság volt el­temetve ... Sokat sirtunk, sokat szenvedtünk, de megmutattuk mindenkinek, hogy olyan nem­zet fiai vagyunk, akik előtt, mindennél fon­tosabb az állam, az ország boldogsága és emellett minden más érdek háttérbe szorul. Most azonban, már elfogyott a könnyünk s szeretnünk letenni a nehéz keresztet. Békes­ségre vágyunk, csendes nyugodalmas békes­ségre, hogy megpihenjünk; hogy kiheverjük ennek a szörnyű öt évnek nehéz, lenyűgöző fáradalmait. (d.)-r A főkapitány állapota. Ozory Ist­ván főkapitány — amint örömmel értesülünk. —■ jobban van, de még mindig lázas és az ágyat kénytelen őrizni. — A városi tisztviselők fizetésjavi- tása. A közgyüjés álfal a városi tisztviselők és alkalmazottak fizetésjavitásának előkészí­tésére kiküldött bizottság szombaton délelőtt dr. Lánárd István polgármester-helyettes-fő­jegyző elnöklésével ülést tartott. Megjelentek az ülésen dr. Weisz Sándor Bélteky Lajos, dr. Benedek József, dr. Fischer József, Bö- iönyi László, dr. Vajay Károly polgármester, dr. Pap Zohán, dr. Pirkler Ernő tanácsno­kok. Több felszólalás után a bizottság elfo­gadta a számvevőség javaslatát,- amely sze­rint a tisztviselők részére a törzsfizetésük 50 százaléka erejéig, a nős és családos dijno- kok részére 500 korona, a nődén dijnokok és dijnoknők és a szolgák részére 250 ko­rona fizetési pótlékot javasol. Ugyanez a fi­zetési pótlék vonatkozik a város vállalatainak tisztviselőire és alkalmazottaira is. Ebben a fizetési pótlékban azonban nem részesülnek a hatósági orvosok, akik magán praxist is folytainak. A kiküldött bizottságnak ez a ja­vaslata a heti közgyűlés elé fog kerülni. — Oláh Gyula előléptetése. A becsü­letes, odaadó, szorgalmas munka mindig megtalálja méltó jutalmát. Egyik esetben előbb, másik esetben később következik el az elismeréssel való jutalmazás, de el nem marad, ha az a munka valóban értékes és kitüntető megbecsülésre méltó. Ilyen kitün­tető megbecsülést dokumentál az a kineve­zési okmány, amelyet Szatmár város főispáni hivatalától most kapott kézhez Oláh Gyula szatmári rendőrtiszt. Ez a kinevezési okmány következően hangzik: Szatmárvármegye és Szatmár-Németi sz. kir. város főispánja. 8059—1918. sz. Tekintetes Oláh Gyula rendőrtiszt Urnák Szatmár- Németi. Szatmár-Németi sz. kir. város törvény­hatóságához tiszteletbeli L osztályú rendőr­parancsnokká kinevezem. Nagykároly, 1918. szeptember 2l*én. Jékey Sándor, főispán. Ez a kinevezés már abban is eltér a szokásos kinevezési formától, hogy nem hi­vatkozik a főkapitányi előterjesztésre. Az igazértékti, törekvő munka, a lankadatlan buzgahnu hivatali tevékenység nem is szorul pártoló előterjesztésre, beszél az önmagáért. Jékey Sándor főispán pedig ezzel a kineve­zéssel is bizonyságát adta annak, hogy az igaz érdemeket elismeréssel és megbecsü­léssel tudja értékelni. Oláh Gyula — ime már tb. 1. osztályú rendőrparancsnok, még egy esztendeje sincs a szatmári rendőrségnél. Ozory István rendőrfőkapitány invitálására, aki már Debrecenben felismerte Oláh Gyalának a rendőrtiszti pályára való rátermettségét, jött Oláh Gyula a szatmári rendőrséghez. A rövid, esztendőre sem telő idő alatt olyan nagyarányú, kimerülhetetlen munkabírást, odaadást és szakértelmet, rátermettséget kí­vánó tevékenységet fejtett ki, amely nemcsak a rendőrség körében, hanem a közönség előtt is egykettőre ismertté, valami különös népszerűvé, tiszteletet parancsoló csengésűvé tette az Oláh Gyula nevét. A rendőrtiszti pálya sohasem volt népszerű. A közönség valami idegenkedő barátságtalansággal visel­tetik a rendőrség iránt. Es ez érthető is, mert hiszen a rendőrségnek kötelessége a közbiztonság, a közrend fölött őrködni, a mi népünk pedig jobban szereti a rendetlensé­get, mint a rendet. És emellett a hideg ide­genkedés mellett is, amely olyan régi keletű, mint maga a rendőri intézmény, Oláh Gyula mégis népszerűvé, becsültté, barátságos hangzásúvá tudta tenni a nevét. Ennek pedig egyszerű titka van: a, részrehajlatlanság, az igazságosság mindenkivel szemben és minden tekintetben. Ez a rendőrparancsnoki kinevezés ezeknek a kitűnő erényeknek a megbecsülését és honorálását jelenti és re­ményt meríthetünk belőle arra, hogy Oláh Gyula fontos szerepét továbbra is általános megelégedésre, a köz javára és a rendőrség dicséretére fogja betölteni. — A régi közkórház átalakítása. Megírtuk a minap, hogy Vida Arthur műépí­tész elkészítette a városi régi közkórházi épü­let átalakításának tervezetét, amely mintegy másfélmillió korona költséget igények A ter­vezet tárgyalására október 1-re hivtá össze' dr. 1/ajay Károly kir. tanácsos polgármester a kórházi bizottságot. — Halálozás. Részvéttel értesülünk, hogy Mózes Jenőnek, városunk polgárának legidősebb fia, Mózes József 24 éves föld- birtokos, pénteken délben tüdőgyulladásban meghalt. Temetése tegnap reggel volt nagy Í részvét mellett. — A Közalkalmazottak Beszerzési t Csoportja értesíti tagjait, hogy a jövő hé­ten — a saját lisztjegyünk belső oldalán | látható általános vásárlási sorrendben — a | következő árukat osztja ki: lisztet kapnak ; mindazok, akik járandóságukat október 6-ig I még nem vették ki, továbbá azok a tagok, j akik szeptember 30-íg el voltak látva ésok- i tóber 1 - töl a csoport által fognak eiláttatni, | — ezek a tagok azonban csak hat napra kapják ki járandóságukat. Vásárolhat továbbá mindenki vajat, mákot és sót. Szappant csak azok, akiknek a júliusi szelvényük meg van. Végül három havi szappanszelvény ellené­ben szappanfőző szódát is adunk ki* Szatmár, 1918 szeptember 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom