Szatmári Újság, 1918. szeptember (2. évfolyam, 209-233. szám)
1918-09-29 / 233. szám
huja báró“ operettnek lesz a hatodik előadása ! — Takarodó. Hétfőn Beyerlein világhírű katonadrámáját, a „Takarodó“-1 újítja fel a színtársulat. A hatalmas dráma egyik {őférfi szerepében mutatkozik be a szatmári j közönség előtt Zilahi János, aki négy évig orosz fogságban sínylődött és a napokban érkezett haza. A kiváló drámai színész Lauf- fen hadnagy szerepét fogja kreálni. Ugyancsak a „Takarodó“ másik fő szerepében lép először a szatmári színpadra Kovács Imre színigazgató, aki Helbig káplárt fogja alakítani. Volkhard! törzsőrmester szerepét Baro- j thy Antal, ennek leányát, Klárit, a dráma egyetlen női szerepét Kónya üizi játsza. A többi jelentős szerepek Rákossy, Jakabffy, Torday, László és Kiss Lajos kezeiben vannak. A „Takarodó“ ! kedden megismétlik, j —- A prtnc. A szezon első vígjáték- i premierje szerdán lesz. amikor Gábor Andor- j nak á budapesti Vígszínházban nagy sikert j aratott vígjátékét, a Princet mutatja be a J színtársulat. A szenzációs sikerű vígjáték a legkiválóbb szereposztásban, gyönyörű disz- ietekkel, az igazgató rendezésében kerül színre. A „Príric“ előadását csütörtökön megismétlik. — Próbaházasság (A színházi iroda jelentése.) Pénteken Gerő Ödön énekes életképét, a „Próbaházasség“-ot eleveníti fel a társulat, amelynek szerepeit a társulat legkiválóbb tagjai alakítják. Szombaton és vasárnap szintén ezt a kiváló darabot adják. — A vidéki kritikusok dzsungel- jéből. A makói Független Újság-bán olvassuk a következő épületes birálatot: „Oarai Béla, a társulat ifjú és kitűnő művésze ma bámulatba ejtett bennünket azzal a csodálatos és kiforrott művészetével, mely mindig a fejlődés irányait és igen széles irányait mutatja“ . . . Szegény művészet, amely immár kiforrott és ennek dacára mégis a fejlődés irányát, sőt — horribile! — igen széles irányát mutatja! ... Az Eperjesi Újság re- censora igy apostrofálja Kiss Árpád színházának publikumát: „A külső kép mindig egyforma. Telt házak, elvező, nem habzsoló közönség, sok taps stb.“ Nem is tudtuk, hogy van habzsoló közönség is, — annyi azonban szent, hogy tavaly a Kiss Árpád szatmári előadásait mi sem habzsoltuk! — Végül hadd álljon itt az Egri Hírlap bírálata : „Herceg Ferenc öt személyre berendezett vigjátékát, a Kék rókát játszották az este. Az előadás négyötöde ezúttal is jó volt, az ötödik ötöd azonban kissé gyönge es savanykás.“ — Mit mond Tisza? Tisza István gróf szombaton Budapestre érkezett. Este megjelent a munkapártban. A párt tagjai nagyszámban gyülekeztek körülötte és melegen üdvözöltek. Tisza a kérdezősködésre ezeket mondotta: — A helyzet komoly. Azt gondoltuk, hogy a balkán kérdés a mi kívánságunk szerint el van intézve, mire most ismét uj helyzet állott elő. Ebben a pillanatban már megtettük a katonai mtézkedeseket. Emellett fődoiog az, hogy a nemzet ne veszítse el erkölcsi erejet és hidegvérét. Ez a módja annak, hogy a nagyobb bajokat elhárítsuk és a mielőbbi békekötés lehetőségét előmozdítsuk. Ezért oda kell hatni mindenkinek, hogy egyesek erkölcsi ereje és hidegvére meg ne rendüljön 1 Szatmári Újság 3-ik oldal. H ÍREK. Ötödik éve várjuk vágyódó reménységgel, meg-meg- ujuló bizodalommal, a minden bűnöket kiengesztelő békét. És minden nap ami elmúlik felettünk, magával viszi a mi vágyódásainkat, amit könnyes szemmel, könyörgő imával küldünk a béke galambja után, hogy megtérjen közénk zöld ággal a szájában. Ki vettük a részünket a szomorú, nehéz napokból, amik hónapokká, évekké nőttek és most már minden kívánságunk az, hogy megpihenjünk, megnyugodjunk. Az arcunkon barázdát szántott a gond, a lelkűnkön véres, mardosó sebet tépett a sok-sok elviselt fájdalmas bánat, de azért kitartottunk híven, becsületesen. Szívesen adtuk a mi drága magyar földünk aranykalászait másoknak és inkább magunktól vontuk meg, de adtunk, mert igy kívánta a szövetségi hűség és a mi magasztosan tiszteséges gondolkodás módunk. Nem panaszkodtunk soha semmiért és eltekintettünk sok sérelem felett, ami igazságta-y lanul ért bennünket. Szomorú, jeltelen hant alatt alussza álmát a mi sok drága vérünk és mi, amikor hörgő ártiku'átlan sira- tással sirattuk őket mégis gondoltunk arra is, hogy a legszentebb célért; a haza jövendő boldogságáért vesztették el ifjú virágzó életüket és ez enyhítette vesztességünk fájdalmát. Az anyáink, a feleségeink és a testvéreink homlokán a krisztusi tűrés vont tündöklő glóriát és amikor megjött a hiób hir, hogy újra kevesebbünk van eggyel, akit szerettünk, a könnyek között is fájdalmat vigasztaló sóhajjal lebbént el az ajkukról a szó: az Ur adta, az Ur elvette, áldott legyen érte az Ő szent neve ... És ebben a sóhajtásban mennyi lélekölő szomorúság volt eltemetve ... Sokat sirtunk, sokat szenvedtünk, de megmutattuk mindenkinek, hogy olyan nemzet fiai vagyunk, akik előtt, mindennél fontosabb az állam, az ország boldogsága és emellett minden más érdek háttérbe szorul. Most azonban, már elfogyott a könnyünk s szeretnünk letenni a nehéz keresztet. Békességre vágyunk, csendes nyugodalmas békességre, hogy megpihenjünk; hogy kiheverjük ennek a szörnyű öt évnek nehéz, lenyűgöző fáradalmait. (d.)-r A főkapitány állapota. Ozory István főkapitány — amint örömmel értesülünk. —■ jobban van, de még mindig lázas és az ágyat kénytelen őrizni. — A városi tisztviselők fizetésjavi- tása. A közgyüjés álfal a városi tisztviselők és alkalmazottak fizetésjavitásának előkészítésére kiküldött bizottság szombaton délelőtt dr. Lánárd István polgármester-helyettes-főjegyző elnöklésével ülést tartott. Megjelentek az ülésen dr. Weisz Sándor Bélteky Lajos, dr. Benedek József, dr. Fischer József, Bö- iönyi László, dr. Vajay Károly polgármester, dr. Pap Zohán, dr. Pirkler Ernő tanácsnokok. Több felszólalás után a bizottság elfogadta a számvevőség javaslatát,- amely szerint a tisztviselők részére a törzsfizetésük 50 százaléka erejéig, a nős és családos dijno- kok részére 500 korona, a nődén dijnokok és dijnoknők és a szolgák részére 250 korona fizetési pótlékot javasol. Ugyanez a fizetési pótlék vonatkozik a város vállalatainak tisztviselőire és alkalmazottaira is. Ebben a fizetési pótlékban azonban nem részesülnek a hatósági orvosok, akik magán praxist is folytainak. A kiküldött bizottságnak ez a javaslata a heti közgyűlés elé fog kerülni. — Oláh Gyula előléptetése. A becsületes, odaadó, szorgalmas munka mindig megtalálja méltó jutalmát. Egyik esetben előbb, másik esetben később következik el az elismeréssel való jutalmazás, de el nem marad, ha az a munka valóban értékes és kitüntető megbecsülésre méltó. Ilyen kitüntető megbecsülést dokumentál az a kinevezési okmány, amelyet Szatmár város főispáni hivatalától most kapott kézhez Oláh Gyula szatmári rendőrtiszt. Ez a kinevezési okmány következően hangzik: Szatmárvármegye és Szatmár-Németi sz. kir. város főispánja. 8059—1918. sz. Tekintetes Oláh Gyula rendőrtiszt Urnák Szatmár- Németi. Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatóságához tiszteletbeli L osztályú rendőrparancsnokká kinevezem. Nagykároly, 1918. szeptember 2l*én. Jékey Sándor, főispán. Ez a kinevezés már abban is eltér a szokásos kinevezési formától, hogy nem hivatkozik a főkapitányi előterjesztésre. Az igazértékti, törekvő munka, a lankadatlan buzgahnu hivatali tevékenység nem is szorul pártoló előterjesztésre, beszél az önmagáért. Jékey Sándor főispán pedig ezzel a kinevezéssel is bizonyságát adta annak, hogy az igaz érdemeket elismeréssel és megbecsüléssel tudja értékelni. Oláh Gyula — ime már tb. 1. osztályú rendőrparancsnok, még egy esztendeje sincs a szatmári rendőrségnél. Ozory István rendőrfőkapitány invitálására, aki már Debrecenben felismerte Oláh Gyalának a rendőrtiszti pályára való rátermettségét, jött Oláh Gyula a szatmári rendőrséghez. A rövid, esztendőre sem telő idő alatt olyan nagyarányú, kimerülhetetlen munkabírást, odaadást és szakértelmet, rátermettséget kívánó tevékenységet fejtett ki, amely nemcsak a rendőrség körében, hanem a közönség előtt is egykettőre ismertté, valami különös népszerűvé, tiszteletet parancsoló csengésűvé tette az Oláh Gyula nevét. A rendőrtiszti pálya sohasem volt népszerű. A közönség valami idegenkedő barátságtalansággal viseltetik a rendőrség iránt. Es ez érthető is, mert hiszen a rendőrségnek kötelessége a közbiztonság, a közrend fölött őrködni, a mi népünk pedig jobban szereti a rendetlenséget, mint a rendet. És emellett a hideg idegenkedés mellett is, amely olyan régi keletű, mint maga a rendőri intézmény, Oláh Gyula mégis népszerűvé, becsültté, barátságos hangzásúvá tudta tenni a nevét. Ennek pedig egyszerű titka van: a, részrehajlatlanság, az igazságosság mindenkivel szemben és minden tekintetben. Ez a rendőrparancsnoki kinevezés ezeknek a kitűnő erényeknek a megbecsülését és honorálását jelenti és reményt meríthetünk belőle arra, hogy Oláh Gyula fontos szerepét továbbra is általános megelégedésre, a köz javára és a rendőrség dicséretére fogja betölteni. — A régi közkórház átalakítása. Megírtuk a minap, hogy Vida Arthur műépítész elkészítette a városi régi közkórházi épület átalakításának tervezetét, amely mintegy másfélmillió korona költséget igények A tervezet tárgyalására október 1-re hivtá össze' dr. 1/ajay Károly kir. tanácsos polgármester a kórházi bizottságot. — Halálozás. Részvéttel értesülünk, hogy Mózes Jenőnek, városunk polgárának legidősebb fia, Mózes József 24 éves föld- birtokos, pénteken délben tüdőgyulladásban meghalt. Temetése tegnap reggel volt nagy Í részvét mellett. — A Közalkalmazottak Beszerzési t Csoportja értesíti tagjait, hogy a jövő héten — a saját lisztjegyünk belső oldalán | látható általános vásárlási sorrendben — a | következő árukat osztja ki: lisztet kapnak ; mindazok, akik járandóságukat október 6-ig I még nem vették ki, továbbá azok a tagok, j akik szeptember 30-íg el voltak látva ésok- i tóber 1 - töl a csoport által fognak eiláttatni, | — ezek a tagok azonban csak hat napra kapják ki járandóságukat. Vásárolhat továbbá mindenki vajat, mákot és sót. Szappant csak azok, akiknek a júliusi szelvényük meg van. Végül három havi szappanszelvény ellenében szappanfőző szódát is adunk ki* Szatmár, 1918 szeptember 29.
