Szatmári Újság, 1918. július (2. évfolyam, 155-180. szám)

1918-07-14 / 166. szám

Szatmári Újság Szatmár, 1918. julius 14. 2-ík ulda!. * Szatmári krónika. Pesterf zajlik az élet. A héten egy jókedvű társaság utazott föl a fővárosba, hogy egyet-mást beszerez­zen mindabból a sok jóból, amit itt a vi­déken vagy egyáltalában nem, vagy csak j uzsora árban lehet megszerezni. A társaság négy napot töltött odafönt I és amikor az illetők hazajöttek, tudósítónk- . nak megengedték, hogy a fővárosban szer­zett tapasztalataikat illetőleg intervju for­májában a következő közléseket tehesse: — Milyen most az élet általában a fővárosban ? — Zajlik, akárcsak tavaszkor a Duna jege. — És hogy zajlik? — Ez attól függ, hogy kinek ? Mert van aktiv és pasziv értelemben vett zajlás. Akinek sok pénze van, annak jól és közelről zajlik, akinek nincs, annak 1 rosszul és csak messziről zajlik. . • . — Megfelel e a valóságnak, hogy a • főváros közlekedési viszonyai csakugyan tűr­hetetlenek ? — Rágalom. Nagyon sok szép számo­zatlan fogatot, gyönyörű bérautókat láttunk és van elegendő kétfogatu bérkocsi, sőt olyan konflis is, amelyik 2—300 métert is megbir tenni pihenés nélkül. — És a tSrifa ? — Potomság, — már t. i. annak, aki­nek zajlik. Egy kétfogatu, például, amelyik azt mondja, hogy le van foglalva, a Hun­gária hoteltől a Jardinig mindössze 100—120 koronába kerül. Ez csakugyan nem sok, mert a Jardintól a Hungáriáig sokkal többe kerül . . . — Miért ? — Ugyan kérem, ne kérdezze! Gon­doljon csak arra, hogy mikor megy és mikor jön a kocsi . . . — Nos és mi van a villanyossal ? . — A villanyos belülről és a perronról immár ismeretlen fogalom. Cs k a lépcsők­ről, illetve az azokon való lógásról lehet beszélni. Ez ma már nem is veszélyes többé . ... — Hogy-hogy? — Mert nem kell érte fizetni. így nem ; megy tönkre az ember. Ez az egyetlen do- j Jog Budapesten, ami nem kerül pénzbe, j iegfölebb az ember életébe, ez pedig ma nem drága . . . — És mi van a zsebtolvajokkal? — Nagyon válogatósak lettek. Az én Gábor barátom például, akit a budapesti „olcsóságok“ már a második napon végleg elkeserítettek, szisztemátikusan kigombol- kózva álldogált a perronon és szándékosan hanyagul viselkedett, hogy lopják ki a pénz­tárcáját. Azt akarta, hogy a kis pénzével, amit felhozott, jegyen egyszerre készen. Mi­ért szívják ki őt részletekben? A zsebvágók azonban nem ültek föl a Gábor trükkjének és nem blamálták magukat . . . — Hát az étkezési viszonyok? — Kifogástalanok. Az én Gábor ba­rátom például egy jobb dunaparti étterem­ben nem is tudott választani a menükártyán előirt ételek közűi. A pincér ajánlatára aztán hizlalt rostélyost rendelt. A fizetéskor kide­rült, hogy ez mindössze 25 koronába kerül. Gábor barátom elsáppadt és a fizetés után igy szólt: — Inkább egy adag libát ettem volna . . . — Hiszen az 48 korona! ' — Nem baj. de hamarabb készen let­tem volna és estére már haza is utazhattam volna . • . — Milyenek a színházak most Pesten ? — Cak a Vígszínház van nyitva, ahol a Médit játszák. Mi nem láttuk, mert Gábor barátom határozottan kijelentette, hogy ilyen borzalmas viszonyok között <3 semmiféle mé- divel nem hajlandó megismerkedni . . . — Csak voltak az urak valamelyes es­ti produkciónál ? — Hát persze, hogy voltunk. Megnéz­tük a Casinót a ligetben. — Milyen az előadás ? — Azt nem láttuk, csak az előadás utáni előadást láttuk ............ — Kaptak helyet? , — Dehogy. A páholyokat és az aszta- ! lókat „Hadyéku mind eliogialták, mi csak j jöttünk mentünk, tanakodtunk, bosszankod- 1 tunk és közben néztük a szép tánc produk- j ciókat • . . . . — De ez legalább semmibe se került. I — Tévedés Uram! Amig ott őgyeleg- j tünk, a cigány 5 szőr tányéiozott, azután í garderobot fizettünk, a szerecsen-kapusnak is adni kellett, úgy hogy Gábor barátom ki­számította, hogy amit ott elköltött, abból a i békeidőben az Operában zsöllyót vehetett ■ volna .... — így hát az Urak nem sokat élveztek a főváros gyönyörűségeiből, de a beszerzés csak sikerült ? — Az igen! Beszereztünk egy csomó — tapasztalatot. Láttuk, hogy kiknek csi­nálták a háborút és hogy a háború kikből csinált előkelő embereket. Beláttuk, hogy a szegény vidéki ember legjobban teszi, ha szépen otthon ül és nem vágyik a fővárosi élet után, mely éppen úgy zajlik, mint ta­vaszkor a Duna vize .... — No és Gábor ur? — Gábor szentül megfogadta, hogy azt a rabló világot, mely most a fővárosban a védtelen vidéki embereket kizsákmányolja, egyszerűen leleplezi. Egy tanulmányt fog írni róluk és azt könyv-alakban kiadja. Ha pedig a könyvnek nagy sikere lesz, a befolyt pénz­zel ismét fölmegy a fővárosba és — ö is ' úgy fogja azt siőrni, mint a többi pesti mi­lliomosok ...... Violin. Hermann Elia érülili hangversenye. Szaimár, jul. 13. A biblia szerint Istennek ad kölcsön, aki a szeg énynek ad. önkéntelenül is ez kell, hogy eszünkbe jusson, amikor ami derék Her­mann Lipöt barátunk kedves kis leányainak tegnap esti ragyogó sikerű hangversenyéről számolunk be. Mert ki ne olvasta volna a szatmári lapok hasábjain a Hermann Lipót poémáit, amelyek csattanója rendszerint tiz- husz korona a szegények részére ? Nos — Hermann Lipót barátunk valóban fényes üz­letet csinált a jó Istennel. A szegényeknek sokszor és meleg szivvel adott koronákat a Mindenható íme — busásan, kamatok-kamat­jával fizeti vissza, különösen megáldván Li­pót barátunkat ezzel a két bájos, geniális, tüneményesen,tehetséges gyermekkel, akik ma már elérkeztek a művész élet nehéz, rögös utján arra a magaslatra, ahova a kiválasz­tottak közül is kevesen tudnak feljutni. Erről | a babéros magaslatról zengett tegnap este a • két kis művésznő varázs-hegedűje, extázisba hozva a lelkes szatmári közönséget, mely a szeretetteljes, forró tapsok özöné/el árasz­totta el őket. Ez a hangverseny voltaképpen azon al­kalomból rendeződött, hogy Hermann Mili művészi oklevelét a zeneakadémiától nemré­giben szerezte meg és itthon is bizonyságát akarta adni, hogy erre igazán reászolgált. A tegnapi koncertet ő nyitotta még Bach híres „chaconne“-jával. Aszóló hegedűre irtnehéz, meditáló, klasszikus mű nem vág össze a művésznő egyéniségével és modern-stilusu előadásával és miután Hermán Mili kiforrott művészete már nagyon is elbírja a komoly kritikát, nem vétünk az udvariasság ellen, ha megállapítjuk, hogy ezt a müvet a műso­rából ezentúl bátran kihagyhatja. Amit azonban Hermann Mili a Wieuxtemps d moll concertjének előadásával produkál, az nem­csak a művészi értékelés szempontjából ki­váló, hanem egyenesen csodálaios. Annyi átérzéssel, subtilitással, briiliáns kidolgozás­sal és eredetiséggel játsza ezt a csoda-mü­vet, hogy az utólérhetétlen Isaye stílusát vél­jük hallani. A technikai bravúr teljesen csi­szolt ragyogása nyilatkozóit meg a Wieni- awszky Tarantellájában, Hubay paraphrase- valcerjében és Tor Aulin Gavotle-jában. Csak térmészeíes, hogy a megbüvölt közön­ség elementáris tapsokkal fogadta a mű­vésznő előadását és ráadást is követelt. Hermann Ella a minden hegedűsök mes­ter-darabjával : Mendelssohn e moll concert- jével lépett a színpadra és a szívhez szóló remekmű minden tételének, különösen pedig a 3. tétel szédületes tempóbah tartott elő­adásával aratott komoly, művészi sikert. A kissebb zenei gzöngyszemek közzül Kreisler Tamburinjával, Hubay érdekes és kényes Humoreszkjével és a ráadásul előadott Roz- marin-nal váltotta ki a tomboló közönség zajos elismerését. Mindkét mővésznőt zongorán a világ­hírű hegedűművészek állandó és jeles kísé­rője : Dinzl mester kisérte, természetesen a legabsoiutabb precizitással. A színházat zsuffolásig megtöltő kö­zönség és ennek még kevésbé müértő része is, egy felejthetetlenül szép művész-estély emlékét vitte haza magával és bizonyosan várja, hogy a bájos Hermann nővérek csoda- hegedűjét mielőbb ismét hallgathassa, (h.) HÍREK. A báró és pincérleány s se­relme. Podmaniczky huszárhadnagy Öngyilkos lett. Méramarossziget, jul. 13. Tegnap egyik katonai kórház félreeső helyén báró Podmaniczky Ernő huszárhad­nagy főbelőtte magát és meghalt. A Kispipa vendéglőben megismerkedett • egy pincérleánnyal, akit feleségül akart venni, i Szülei azonban ellenezték a házasságot, amire : Podmaniczky levélben közölte a leánynyal, j hogy nélküle nem tud élni. ' A leány ezt válaszolt : Szeretni lógtak, I ha nem veszel is el feleségül. Majd szóval is | vigasztalni próbálta. ! Ennek dacára Podmaniczky bucsuleve- | let irt a leánynak, amelyben ez állott: Vagy 1 te, vagy a halál. A levél elküldése után főbelőtte magát — Nagy Vince parlamenti beszéde. • Városunk országgyűlési képviselője: Nagy I Vince, a választójogi törvényjavaslat általá- I nos vitájánál a napokban nagy beszédet j mondott a Házban és ezzel olyan impozáns i sikert ért el, hogy beszédét csaknem minden j fővárosi újság — pártállásra tekintet nélkül — az elismerés hangján kommentálta, a képvi­selőházban pedig olyan előkelő politikus is, mint Andrássy Gyula gróf, melegen gratulálta képviselőnket. A demokratikus eszméktől át­hatott, értékes beszédet lapunk keddi számá­hoz, mint mellékletet, csatolni fogjuk és ez­zel alkalmat adunk, hogy városunk polgár­sága képviselőnk parlamenti beszédét — egész terjedelmében — megismerhesse. — A ruházati cikkek maximálása. Budapestről jelentik: A kormány a férfi és női ruházati cikkek mértéktelen uzsora árá­nak letörése céljából elhatározta, hogy a ru­házati cikkek árát őszre maximálja és csak ruhajegyek ellenében lesz lehetséges ruhákat vásárolni. — Személyi hír. Dr. Nagy Vince szatmári képviselő szombaton Budapestről Félegyházára utazott gróf Károlyi Mihály társaságában. A jövő héten dr. Nagy Vince hazaérkezik Szatmárra — A Köztisztviselők Beszerzési Cso­portja értesíti tagjait, hogy a jövő héten lisztet és cukrot oszt ki tagjai között a kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom