Szatmári Újság, 1918. július (2. évfolyam, 155-180. szám)
1918-07-14 / 166. szám
Szatmári Újság Szatmár, 1918. julius 14. 2-ík ulda!. * Szatmári krónika. Pesterf zajlik az élet. A héten egy jókedvű társaság utazott föl a fővárosba, hogy egyet-mást beszerezzen mindabból a sok jóból, amit itt a vidéken vagy egyáltalában nem, vagy csak j uzsora árban lehet megszerezni. A társaság négy napot töltött odafönt I és amikor az illetők hazajöttek, tudósítónk- . nak megengedték, hogy a fővárosban szerzett tapasztalataikat illetőleg intervju formájában a következő közléseket tehesse: — Milyen most az élet általában a fővárosban ? — Zajlik, akárcsak tavaszkor a Duna jege. — És hogy zajlik? — Ez attól függ, hogy kinek ? Mert van aktiv és pasziv értelemben vett zajlás. Akinek sok pénze van, annak jól és közelről zajlik, akinek nincs, annak 1 rosszul és csak messziről zajlik. . • . — Megfelel e a valóságnak, hogy a • főváros közlekedési viszonyai csakugyan tűrhetetlenek ? — Rágalom. Nagyon sok szép számozatlan fogatot, gyönyörű bérautókat láttunk és van elegendő kétfogatu bérkocsi, sőt olyan konflis is, amelyik 2—300 métert is megbir tenni pihenés nélkül. — És a tSrifa ? — Potomság, — már t. i. annak, akinek zajlik. Egy kétfogatu, például, amelyik azt mondja, hogy le van foglalva, a Hungária hoteltől a Jardinig mindössze 100—120 koronába kerül. Ez csakugyan nem sok, mert a Jardintól a Hungáriáig sokkal többe kerül . . . — Miért ? — Ugyan kérem, ne kérdezze! Gondoljon csak arra, hogy mikor megy és mikor jön a kocsi . . . — Nos és mi van a villanyossal ? . — A villanyos belülről és a perronról immár ismeretlen fogalom. Cs k a lépcsőkről, illetve az azokon való lógásról lehet beszélni. Ez ma már nem is veszélyes többé . ... — Hogy-hogy? — Mert nem kell érte fizetni. így nem ; megy tönkre az ember. Ez az egyetlen do- j Jog Budapesten, ami nem kerül pénzbe, j iegfölebb az ember életébe, ez pedig ma nem drága . . . — És mi van a zsebtolvajokkal? — Nagyon válogatósak lettek. Az én Gábor barátom például, akit a budapesti „olcsóságok“ már a második napon végleg elkeserítettek, szisztemátikusan kigombol- kózva álldogált a perronon és szándékosan hanyagul viselkedett, hogy lopják ki a pénztárcáját. Azt akarta, hogy a kis pénzével, amit felhozott, jegyen egyszerre készen. Miért szívják ki őt részletekben? A zsebvágók azonban nem ültek föl a Gábor trükkjének és nem blamálták magukat . . . — Hát az étkezési viszonyok? — Kifogástalanok. Az én Gábor barátom például egy jobb dunaparti étteremben nem is tudott választani a menükártyán előirt ételek közűi. A pincér ajánlatára aztán hizlalt rostélyost rendelt. A fizetéskor kiderült, hogy ez mindössze 25 koronába kerül. Gábor barátom elsáppadt és a fizetés után igy szólt: — Inkább egy adag libát ettem volna . . . — Hiszen az 48 korona! ' — Nem baj. de hamarabb készen lettem volna és estére már haza is utazhattam volna . • . — Milyenek a színházak most Pesten ? — Cak a Vígszínház van nyitva, ahol a Médit játszák. Mi nem láttuk, mert Gábor barátom határozottan kijelentette, hogy ilyen borzalmas viszonyok között <3 semmiféle mé- divel nem hajlandó megismerkedni . . . — Csak voltak az urak valamelyes esti produkciónál ? — Hát persze, hogy voltunk. Megnéztük a Casinót a ligetben. — Milyen az előadás ? — Azt nem láttuk, csak az előadás utáni előadást láttuk ............ — Kaptak helyet? , — Dehogy. A páholyokat és az aszta- ! lókat „Hadyéku mind eliogialták, mi csak j jöttünk mentünk, tanakodtunk, bosszankod- 1 tunk és közben néztük a szép tánc produk- j ciókat • . . . . — De ez legalább semmibe se került. I — Tévedés Uram! Amig ott őgyeleg- j tünk, a cigány 5 szőr tányéiozott, azután í garderobot fizettünk, a szerecsen-kapusnak is adni kellett, úgy hogy Gábor barátom kiszámította, hogy amit ott elköltött, abból a i békeidőben az Operában zsöllyót vehetett ■ volna .... — így hát az Urak nem sokat élveztek a főváros gyönyörűségeiből, de a beszerzés csak sikerült ? — Az igen! Beszereztünk egy csomó — tapasztalatot. Láttuk, hogy kiknek csinálták a háborút és hogy a háború kikből csinált előkelő embereket. Beláttuk, hogy a szegény vidéki ember legjobban teszi, ha szépen otthon ül és nem vágyik a fővárosi élet után, mely éppen úgy zajlik, mint tavaszkor a Duna vize .... — No és Gábor ur? — Gábor szentül megfogadta, hogy azt a rabló világot, mely most a fővárosban a védtelen vidéki embereket kizsákmányolja, egyszerűen leleplezi. Egy tanulmányt fog írni róluk és azt könyv-alakban kiadja. Ha pedig a könyvnek nagy sikere lesz, a befolyt pénzzel ismét fölmegy a fővárosba és — ö is ' úgy fogja azt siőrni, mint a többi pesti milliomosok ...... Violin. Hermann Elia érülili hangversenye. Szaimár, jul. 13. A biblia szerint Istennek ad kölcsön, aki a szeg énynek ad. önkéntelenül is ez kell, hogy eszünkbe jusson, amikor ami derék Hermann Lipöt barátunk kedves kis leányainak tegnap esti ragyogó sikerű hangversenyéről számolunk be. Mert ki ne olvasta volna a szatmári lapok hasábjain a Hermann Lipót poémáit, amelyek csattanója rendszerint tiz- husz korona a szegények részére ? Nos — Hermann Lipót barátunk valóban fényes üzletet csinált a jó Istennel. A szegényeknek sokszor és meleg szivvel adott koronákat a Mindenható íme — busásan, kamatok-kamatjával fizeti vissza, különösen megáldván Lipót barátunkat ezzel a két bájos, geniális, tüneményesen,tehetséges gyermekkel, akik ma már elérkeztek a művész élet nehéz, rögös utján arra a magaslatra, ahova a kiválasztottak közül is kevesen tudnak feljutni. Erről | a babéros magaslatról zengett tegnap este a • két kis művésznő varázs-hegedűje, extázisba hozva a lelkes szatmári közönséget, mely a szeretetteljes, forró tapsok özöné/el árasztotta el őket. Ez a hangverseny voltaképpen azon alkalomból rendeződött, hogy Hermann Mili művészi oklevelét a zeneakadémiától nemrégiben szerezte meg és itthon is bizonyságát akarta adni, hogy erre igazán reászolgált. A tegnapi koncertet ő nyitotta még Bach híres „chaconne“-jával. Aszóló hegedűre irtnehéz, meditáló, klasszikus mű nem vág össze a művésznő egyéniségével és modern-stilusu előadásával és miután Hermán Mili kiforrott művészete már nagyon is elbírja a komoly kritikát, nem vétünk az udvariasság ellen, ha megállapítjuk, hogy ezt a müvet a műsorából ezentúl bátran kihagyhatja. Amit azonban Hermann Mili a Wieuxtemps d moll concertjének előadásával produkál, az nemcsak a művészi értékelés szempontjából kiváló, hanem egyenesen csodálaios. Annyi átérzéssel, subtilitással, briiliáns kidolgozással és eredetiséggel játsza ezt a csoda-müvet, hogy az utólérhetétlen Isaye stílusát véljük hallani. A technikai bravúr teljesen csiszolt ragyogása nyilatkozóit meg a Wieni- awszky Tarantellájában, Hubay paraphrase- valcerjében és Tor Aulin Gavotle-jában. Csak térmészeíes, hogy a megbüvölt közönség elementáris tapsokkal fogadta a művésznő előadását és ráadást is követelt. Hermann Ella a minden hegedűsök mester-darabjával : Mendelssohn e moll concert- jével lépett a színpadra és a szívhez szóló remekmű minden tételének, különösen pedig a 3. tétel szédületes tempóbah tartott előadásával aratott komoly, művészi sikert. A kissebb zenei gzöngyszemek közzül Kreisler Tamburinjával, Hubay érdekes és kényes Humoreszkjével és a ráadásul előadott Roz- marin-nal váltotta ki a tomboló közönség zajos elismerését. Mindkét mővésznőt zongorán a világhírű hegedűművészek állandó és jeles kísérője : Dinzl mester kisérte, természetesen a legabsoiutabb precizitással. A színházat zsuffolásig megtöltő közönség és ennek még kevésbé müértő része is, egy felejthetetlenül szép művész-estély emlékét vitte haza magával és bizonyosan várja, hogy a bájos Hermann nővérek csoda- hegedűjét mielőbb ismét hallgathassa, (h.) HÍREK. A báró és pincérleány s serelme. Podmaniczky huszárhadnagy Öngyilkos lett. Méramarossziget, jul. 13. Tegnap egyik katonai kórház félreeső helyén báró Podmaniczky Ernő huszárhadnagy főbelőtte magát és meghalt. A Kispipa vendéglőben megismerkedett • egy pincérleánnyal, akit feleségül akart venni, i Szülei azonban ellenezték a házasságot, amire : Podmaniczky levélben közölte a leánynyal, j hogy nélküle nem tud élni. ' A leány ezt válaszolt : Szeretni lógtak, I ha nem veszel is el feleségül. Majd szóval is | vigasztalni próbálta. ! Ennek dacára Podmaniczky bucsuleve- | let irt a leánynak, amelyben ez állott: Vagy 1 te, vagy a halál. A levél elküldése után főbelőtte magát — Nagy Vince parlamenti beszéde. • Városunk országgyűlési képviselője: Nagy I Vince, a választójogi törvényjavaslat általá- I nos vitájánál a napokban nagy beszédet j mondott a Házban és ezzel olyan impozáns i sikert ért el, hogy beszédét csaknem minden j fővárosi újság — pártállásra tekintet nélkül — az elismerés hangján kommentálta, a képviselőházban pedig olyan előkelő politikus is, mint Andrássy Gyula gróf, melegen gratulálta képviselőnket. A demokratikus eszméktől áthatott, értékes beszédet lapunk keddi számához, mint mellékletet, csatolni fogjuk és ezzel alkalmat adunk, hogy városunk polgársága képviselőnk parlamenti beszédét — egész terjedelmében — megismerhesse. — A ruházati cikkek maximálása. Budapestről jelentik: A kormány a férfi és női ruházati cikkek mértéktelen uzsora árának letörése céljából elhatározta, hogy a ruházati cikkek árát őszre maximálja és csak ruhajegyek ellenében lesz lehetséges ruhákat vásárolni. — Személyi hír. Dr. Nagy Vince szatmári képviselő szombaton Budapestről Félegyházára utazott gróf Károlyi Mihály társaságában. A jövő héten dr. Nagy Vince hazaérkezik Szatmárra — A Köztisztviselők Beszerzési Csoportja értesíti tagjait, hogy a jövő héten lisztet és cukrot oszt ki tagjai között a kö-
