Szatmári Újság, 1918. május (2. évfolyam, 104-129. szám)
1918-05-12 / 113. szám
Szatmár, 1918. május 12. 3-ik oldal. Március ötödikén ötezer koronát kapóit Robinson a német őrnagytól. Ebből ezret Simonyinak adott. Március tizediken találkoztam Vadász Miklóssal és Kéri Pállal az Est munkatársaival, akiket Károlyi felkért, legyenek szolgálatára. Másnap felmentünk az őrnagyhoz, aki kijelentette: ötvenezer koronánál többet nem adhat. lírmánczy ezután Kéri nyilatkozatát adja elő, amelyből kitűnik, hogy Kéri mint alias Simonyi ment az őrnagyhoz, aki kártalanításul ígért neki egy banknál ezer korona havi fizetéssel egy állást az ötvenezer koronán felül. Felszólított, vigyem hozzá az iratokat, majd kiválasztja melyekre van szüksége. Kéri alias Simonyi, azonban még huszonötezer koronát kért1 A titkári állás a Magyar Banknál lett volna. Ezután Urrnánczy igy folytatja: E nyilatkozatokból kihagytam az olyan részleteket, amelyek Ausztriában, különösen a Burgban kellemetlenek lehetnének és nagy szenzációt kelthetnének. Fényes László közbeszól: Azt is kihagyta, hogy a volt igazságügyi miniszter jogi tanácsokat adott! Vázsonyi indulatosan kiáltja Fényes felé : Hazudik, maga bérenc ! Fényes: Hazndik maga! Ezt nekem uiég senkisem mondotta! Vázsonyi: Hát mondom én! Elmondotta még Urrnánczy, hogy az említett német őrnagy beszélgetés közben kijelentette, Andrássynak érdeke, hogy veje, tudniiljk Károlyi ne csináljon politikát. And- rássy azért nem jut aktiv szerephez, mert Károlyi miatt bizalmatlanok hozzá. (Derültség.) Végül Urmánczi tiltakozik az ellen, hogy illetéktelenek beavatkozzanak politikánkba. Aztán előterjeszti interpellációját: Tekintettel a gróf Károlyi Mihály ellen folyó és most ismertetett titkos és perfid politikai hajszára, hajlandó-e a miniszter- elnök ur intézkedni, hogy a hivatalosan itt működő külföldi államok szervezetei szuve- rénitásunk megsértésével politikai életünkbe be ne avatkozhassanak. Wekerle Sándor miniszterelnök következően válaszolt: Az Urrnánczy által említett ügyről semmi tudomásom nincs. Valósággal detektiv-regényhez hasonló. Valamint nekünk Németországban, úgy más államoknak is van Budapesten úgynevezett bizalmi szeve- zete. Ennek a szervezetnek a létezését nem lehet megtiltani. Lehet, hogy folynak hajszák egyesek ellen, de a kormány ezzel nem azonosíthatja magát. Kijelentem, — úgymond — hogy ha ez a tudósítói szolgálat hatáskörét túllépi, minden erővel megakadályozom. Mi politikai hajszához nem adunk segédkezet. Utánajárunk és a legerélyesebben intézkedni fogok, hogy útját vágjuk az ilyen dolognak. Urrnánczy és a Ház a választ tudomásul vette. A Magyar Távirati Iroda szombat esti számában a budapesti német főkonzuli hivatal a következőhet közli: A képviselöház mai ülésén említett Konsten ur sohasem volt német tiszt és semmi összeköttetésben nem volt a német főkonzulátussal. Eljárásáért kizárólag ő felelős és hivatalos körök tudomása és megbízatása nélkül cselekedett. Ugyancsak nyilatkozatot adott ki a Magyar Bank igazgatósága, is, amelyben kijelenti, hogy senki sincs meghatalmazva arra, hogy titkári állást ígérjen a Magyar Banknál. — Megsemmisített mandátum. Budapesti tudósítónk jeleni: A képviselőház kilencedik bíráló bizottsága délntán 4 órakor ülést tartott, amelyen Guttman Henrik báró oláhfalusi mandátuma elleni panaszt tárgyalták.. A bizottság megsemmisítette a mandátumot azzal az indokolással, hogy Guttmann Henrik nincs benne a választói névjegyzékben. __ Szatmár| Újság __ Sz atmári krónika. A köszönésről A héten egy parázs kis affair keletkezett két ur között, akik a felmerült ügyet fegyver-használat nélkül a lovagiasság szabályai szerint elintézték ugyan egymással, ámde a fegyveres elintézést csak a segédek illő tapintatossága, illetve a háborús tilalom akadályozta meg. Az affair oka az volt, hogy Á. egy hölggyel jött az utcán és találkozott ß-vei, aki nem köszönt Á-nak, holott Á. más alkalommal mindig köszönni szokott B- nek. Ezért Á. felelősségre vonta B-1, aki kijelentette, hogy ő rendszerint csak viszonozni szokta az Á. üdvözléseit, de neki előre soha sem köszönt és ezt a jövőben sem hajlandó tenni. Egyébként Á-t ezzel megsérteni nem akarta és ezentúl sem akarja. Az ügy ismeretéhez tartozik az i3, hogy B. az "idősebb, Á, a fiatalabb. Amint látjuk: ez a probléma a konkrét esetben igen egyszerű és meg lehet állapítani, hogy amig egyfelől B. nek nincs igaza, mert neki illett volna köszönni, másfelől Á- nak nem kellett okvetlenül megsértődnie és affairt provokálnia. A köszönés tekintetében általános érvényű szabályokat nem lehet fellálitani, bár kétségtelen, hogy ismerősök között .rendszerint mégis a fiatalabbnak kell előre köszönni. Ebből azonban nem következik, hogy az idősebb következetesen elvárja a fiatalabbtól, hogy az előre köszönjön neki. Az ildomos- ság és udvariasság föltétlenül azt kívánja, hogy akik ismerősök, azok köszönjenek egymásnak, — tekintet nélkül a kor-különbségre, hiszen az igazi, a spontán udvariasság éppen ott nyilvánul meg, ha az egyik siet minél előbb ismerősét a köszönéssel üdvözölni és ebben őt megelőzni. Ha valaki hölgy társaságban van, nagyon természetes, hogy a vele találkozó ismerősének kell előbb köszönnie, illetőleg a köszönésben megelőznie, ha ugyan egyáltalában udvariasan és korrektül óhajt ezzel az ismerősével szemben viselkedni. Ez nem is lehet vitás és ezért nem volt igaza a fenti esetben B.-nek. A kérdést egyébként nagy mértékben befolyásolja az a viszony, melyben az ismerősök egymással szemben vannak. Ha ez a viszony a gyakori érintkezés utján vagy más baráti érzelmek alapján bensőséges, úgy a köszönés ezek között nem mint a tisztelet- adás egyik formája nyer kifejezést. Ez itt nem fontos, mert ezen szempontból teljesen egyre megy, hogy két jó barát közzül melyik mondja előbb a másiknak azt, hogy: szervusz ! Ott azonban, hol az ismerősök nincsenek egymással ilyen intim viszonyban, ahol a „per-tuzás“ még nem jelent valóban jó barátságot, legfölebb egy-véletlenül a fehér asztalnál összeütött poharak által előidézett helyzetet, ott, ahol az ismerősök például csak hivatalos ismeretség viszonyában állanak egymással, a köszönés és az ezzel kifejezett üdvözlés kétségtelenül az udvariasság és a tisztelet-megadás ekyig obiigát formája, amelyre nagy súlyt kell helyeznie mindenkinek, aki azt akarja, hogy jó modorú, illemtudó embernek tartsák. Az ilyen ismerősök között az előre köszönés vagy a nem köszönés kérdése sok esetben nemcsak azzal a konzekvenciával jár, hogy az illető eljátsza ismerősének, róla külöm- ben táplált jó véleményét és nemcsak nem fogják általában udvarias, jó modorú embernek tartani, hanem valósággal ellenséges érzületet fog maga iránt kiváltani. Ennek az egyszerű, néhacsupán kényelmeségi kérdésnek gyakorlati alkalmazása számtalan esetben egyenesen rosszindulatú ellenszenvet és gyűlölködést idézett elő az emberek között. Pedig semmi sem történt egyéb, mint egy szimpla mulasztás az udvariasság és ildomosság rovására. Ennek hiánya az emberekben pedig végeredményében nem olyan súlyos és veszedelmes hiba, hogy ezért a lesújtó kritika éles késével kellene az ilyen egyén nyakának nekimenni. A közvélemény azonban néha tulszigoru. Természetes, hogy in concreto olyan alkalmak is lehetnek, amikor a nem köszönés egyenesen sértés-számba megy. Ha ezzel akar valaki t. i. tendenciózusan mást sérteni. Általában azonban nem lehet mondani, hogy az, aki a várt köszöntésben nem részesül, joggal tekinthetné magát megsértett- nek és ezért joga volna elégtételt követelni. Adott esetbeh és körülmények között talán magyarázatot vagy felvilágosítást kérhet, ezt is inkább tájékozódás szempontjából, de azért, mert valaki nem akarja tudni vagy talán nem is tudja az ildomosság és udvariasság ezen elfogadott szabályait, senki sem érezheti magát megbántva. A tisztelet-nyilvánításnak ezt az alakiságát legfölebb az alkalmazottaktól követelheti meg a főnök. Más elbírálás alá esik a köszönés szándékos nem viszonzásának esete. Ez legtöbbször sértés számba megy és a sértőnek bizonyára meg van az oka arra, hogy az üdvözlést ne fogadja. Egyik speciális és gyakori indoka ennek, hogy az illető nem adja meg a köszönésnek azt a formáját és módját, melyre az ismerőse reflektál. Nem emeli le vagy nem elég mélyen a kalapját és alázatos szolgája helyett egy egyszerű jónapot kíván. Néha a „van szerencsém“ se elegendő. A hölgyek egy nagy része például udvariatlan és ildomtalan viselkedésnek minősiti, ha nem hangzik el a „csókolom kezét“ és ezért alig-alig, néha egyáltalán nem fogadják az urak köszönését. — Az ilyen sértés azonban ismét más tekintet alá esik. Vannak sokan, akik igen udvariasan szoktak köszönni, de ha bizonyos társaságban vannak, akkor nem köszönnek, mert röstellik. Vannak végül, akik — hol ügyesen, hol láthatóan ügyetlenül — kipaklizzák a köszönést, mert terhűkre esik vagy jól esik, ha megspórolhatják. Az emberek sokszor találékonyak és maliciózusak. A tapasztalat szerint legkedvesebben és legudvariasabban a képviselő jelöltek köszönnek, a legtöbb kalapot pedig a bankdirektorok előtt emelik meg. Violin. HÍREK. — Istentiszteletek. A szatmári ref. templomban vasárnap délelőtt 10 órakor prédikál Bélteky Lajos lelkész, konfirmációi beszédet mond Boros Jenő lelkész, délután 3 órakor prédikál Mogyorós Sándor s. lelkész. — A róm. kath. székesegyházban vasárnap d. e. 9 órakor a nagymisét Benkő József plébános, apát-kanonok mondja. A szentbeszédet Bakkay Kálmán dr. theologiai tanár mondja. Ugyanott d. e. 11 órakor kismise alatt Pakocs Károly szentszéki aljegyző tart beszédet. — Prohászka püspök Szatmáron. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök május 14-én városunkba érkezik és részt- vesz a Karitász ünnepélyes megalakításán, amely május 15 én délután 5 órakor lesz a székesegyházban. Az ünnepély sorrendje a következő: Megnyitás. Bethoven „Confessio“, orgona és a debreceni katonazenekar kisére- retével előadja a székesegyházi műkedvelő énekkar. Ünnepi beszéd. Tartja Prohászka Ottokár v. b. t. t., székesfehérvári püspök ur Őnagyméltósága. Schubört „Ave Maria“ hegedű, hárfa, cselló, trió, előadja a debre- j ceni katonazenekar. Befejező. Bethoven „Gloria“, orgona és a debreceni katonazenekar kíséretével előadja a székesegyházi műkedvelő zenekar. Az ünnepélyen megjelenni csak jeggyel lehet. A jegyek díjtalanul kaphatók a „Katholikus Karitász“ irodájában szerda délig. A templomban csak felnőttek jelenhetnek meg, bejárat csak a főajtón lesz. Pontban 5 órakor az ajtók be lesznek zárva és a későn érkezők nem bocsájthatók be.
