Szatmári Újság, 1918. április (2. évfolyam, 79-103. szám)
1918-04-23 / 97. szám
Szatmár, 1918. április 23. Szatmári Újság 3-ik oldal, ttoknak és Serly Ignác nagykárolyi árvaszéki iktató és irattárnoknak a III. osztályú polgári hadiérdemkeresztet, Czégényi József nagyká- rolyi városi rendőrbiztosnak és Gara Lajos nagykárolyi városi rendőrtisztnek a IV. osztályú polgári hadiérdemkeresztet, Hadady József tyukodi körjegyzőnek, Soltész József krasznabélteki községi jegyzőnek, Tolnay Albert hiripi, Szenes Jenő krasznaterebesi, Stro- már Miklós tiszabecsei közjegyzőknek, Rohay Gyula mátészalkai községi főjegyzőnek, Blala Béla nagyecsedi községi jegyzőnek, Komo- róczy Jenő györteleki, Weisz Jenő bajfalui és Kizs Miklós láposhidegkuti körjegyzőknek, Gruber Márton szaniszlói községi jegyzőnek, Gnándt Antal csomaközi, Aodoki Kálmán nagymajtényi, Becski Sándor vályaji körjegyzőknek, dr. Szauermann István szatmárzsa- dányi községi jegyzőnek, Dézsi Mihály kis- kolcsi, Kormos Gyula nagypeleskei, Borgida József szamoskrassói körjegyzőknek, Sepsy Károly szinérváraljai községi jegyzőnek, Ré- dey István apai, Szentiványi Sándor aranyos- megyesi, Becsky Géza érdengelegi körjegyzőknek, N. Székely Mihály ombodi, Kató Gábor apai és Szabó János szamosveresmarti községi bíráknak a III. osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta. íl szatmári höztisztuiselőh gyűlése Dr. Lénárd István a köztisztviselők nyomorúságos helyzetéről. Csatlakozás a szegedi memorandumhoz. A szatmári városi és állami köztisztviselők, ianárok, tanítók vasárnap délelőtt nagygyűlést tartottak a városháza nagytermében. A gyűlésen az összes szatmári köztisztviselők megjelentek. A gyűlésen dr. Lénárd István városi főjegyző, h. polgármester elnökölt és a gyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Összejövetelünk egyedüli tárgya, csatlakozó határozatot hozni ahhoz az emlékirathoz, amelyet a szegedi köztisztviselők és alkalmazottak monstre küldöttség utján akarnak kellő időben eljuttatni a kormányhoz; egyúttal kijelölni legalább egy tagot, aki a monstre küldöttségben részt venne. Mielőtt a feliratot ismertetnők, méltóz- tassék megengedni, ha röviden annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, innen az elnöki székből, hogy mi tisztviselők ezekkel a feliratokkal tapasztalat szerint nem sokra megyünk. A háború óta mindig feliratozunk. Különösen az állami tisztviselők országos egyesülete révén. S az eredmény az volt, hogy legtöbbször a későn érkezett nevetségesen csekély háborús segély mellett, a mindenkori kormányok appelláltak a tisztviselők hazafiságára. Mi a hazafiság iskolájában nőttünk fel. S a háború negyedik évében joggal elmondhatjuk, hogy a mi házasságunknál csak azoké nagyobb, akik a fronton véreznek a hazáért. Azt szeretnők niár látni, ha a kormányok ezt a hazafiságot megkívánnák attól a termelőtől is, aki a 20—30 krajcáros sütőtökért 7—8 koronát nem restéit zsebrevágni, vagy még inkább attól a lánckereskedőtől, aki a 10—15 krajcáros cérnáért 20—30 koronát követel és kap, anélkül hogy láncot kapna a kezére. Igazán azt lehet mondani uraim, hogy a tisztviselői kar sok ízben eddig kétes egzistenciák zsákmányául van igy kiszolgáltatva. Ha a kormányok nem látják be, hogy a nemzet szellemileg fog elsorvadni, ha a tisztviselői kart végkép lezüllesztik s hogy akkor kifele hiába fogjuk megnyerni a háborúi, mert belülről elveszítjük, akkor nekünk kellene már valami mást csinálni uraim, mint mindig feliratokat gyártani. Tenni kellene valamit olyan irányban, hogy megszűnjön az a hallatlan anomália, hogy az egyik fizikailag legértékesebb embertársunk elpusztul a hazáért a fronton, a másik szellemileg legértékesebb embertársunk pedig tönkremegy idegileg az íróasztala, a katedrája, vagy a vasútvonala mellett. S addig az emberiség többi elemei, akik nagyon gyakran felmentett katonák, nemcsak hogy gond nélkül élnek, hanem napról-napra krőzusi vagyonra tehetnek és tesznek is szert. Az igazság istenasszonyának a szeméről le kellene a köteléket oldani már, hogy pallosával végigsujtson itt a zsigere hadon. Cselekedni kellene már uraim valamit, de mit? Mi tisztviselők nem sztrájkolhatunk! (Közbekiáltások : Pedig azt keliene!) Bocsánatot kérek, Uraim! Nekem az a meggyőződésem, mi ezzel a fegyverrel nem élhetünk, mert hiszen vele az édesanyánkat, az államot ölnők meg. Az állam pedig msga is szorongatott helyzetben van most. S fel kell róla tételeznünk, hogyha jobb viszonyok közé kerül, meg fog bennünket jutalmazni, mostani szenvedéseinkért. Szerény véleményem szerint minden vonalon a naturáliákkal való ellátást kellene kenyéradóinktól kikényszeríteni. Ne adjanak nekünk már több fizetést, mert mikor csak valamelyest emelik a fizetésünket, rögtön azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztási cikkek ára többszörösen emelkedik. A konjuktura mintha • egyenesen utazna erre a körülményre. Bujtassanak inkább egyenruhába bennünket, mint a katonákat! S általában kontingentálják be a tisztviselő kart és az alkalmazottakat a fronton levő katonaság létszámába. S mig a háború tart, az utolsó szivardárabig adjanak ki mindent a tisztviselőnek, megfelelő rangfokozat szerint, mint a katonának kiadnak. Elvégre, mi is az állam és a belső rend katonái vagyunk. Egyébiránt máltóztas- sanak meghallgatni az átiratot, tessenek a kérdéshez hozzászólni, keményen ugyan, mert ez felel meg a tisztviselői önérzetnek, de azért higgadtan. Ezután Törzsök Károly jegyző ismertette az emlékiratot, amely nyolc pontban foglalja össze a köztisztviselők kívánságait. És pedig: 1. Ruhasegély utalandó minden tisztviselőnek 1200 K, a ruhával természetben el nem látott altisztek és szolgák részére 600 K, minden családtag után 600 K, a fizetési osztályba nem sorozott alkalmazottaknál 300 K 2 A beszerzési előleg sürgős kiutalása. 3. Főbb ruházati és élelmicikkek természetben való kiutalása. 4. A háborús segély felemelése 200 százalékkal a legfelsőbb fizetési osztályon kezdődjék és fizetési osztályokon lefelé szállva a százalék fokozatosan emelkedjék és a legalsó fizetési osztályban a 300 százalékot elérje. 5. Szolgálati pragmatika, továbbá fizetés és lakpénz- rendezés — mindkettőnek korszerű felemelését. 6. Az útiköltség és napi dijak rendezését. 7. A háborús évek kétszeres számítását. 8 A nyugdíjasok nyugdíj és háborús segélyének felemelését és lakbérnyugdij rend- j" szeresitését, i A gyűlés egyhangúlag magáévá tette j a szegedi tisztviselők memorandumát és kimondták, hogy hasonló szellemű felirattal fordulnak a kormányhoz és a monstre küldöttségben való részvételre a szatmári köz- tisztviselők képviseletében dr. Lénárd István polgármesterhelyettest küldötték ki. — Az ujjongó munkapárt. A szatmári munkapárt éktelen örömben úszik és ennek sajtójában kárörvendő kifejezést is ad, hogy a demokratikus kormány lemondott. Azt mondja, hogy itthon is agonizálunk és összebújva várjuk a reánk nézve szomorú politikai katasztrófa bekövetkezését. Amig azonban odafönt az országos munkapárt vezérei és ezek között első sorban Tisza István azt hangoztatják, hogy ők nem kívánnak kormányra jutni, csak legfölebb megegyezést — koncentrációt — ha Wekerléék a választójogi javaslatból annyit engednének, amennyit ők szeretnének: addig az itteni munkapárt már mohón siet kifejezést adni abbeli hajlandóságának, hogy az „ország és nemzet érdekében“ és a „rend“ helyreállítása céljából készek a kormányzat munkáját vállalni. Szóval a szatmári munkapárt már ott tart, hogy uj munkapárti kormányt akar és a régi elvesztett hatalomban ismét sütkérezni szeretne. Nincs ugyan kizárva, hogy a válság ekként nyer megoldást, bár éppen Tiszáék magatartása teszi valószínűtlenné, hogy a reakciós munkapárti uralom vissza térjen. Nagyon is tisztában vannak ők ugyanis azzal, hogy a kérdés igen kritikus és olyan felelősséget követel, aminőt nem mernek vállalni. De akárhogyan dőljön is el ez a régen húzódó áldatlan politikai válság, a szatmári mámorosán ujjongó munkapártiakat az iránt megnyugtathatjuk, hogy sem odafönt, sem itthon mi nem agonizálunk és nem rettegünk a reakciós és nép- jogellenes éra visszajövetelétől. Szavunk, mely a demokráciát hirdette, ezentúl még hangosabb és szabadabb lesz. Elveink és eszményeink nem bukhatnak meg többé, mert azok a nép meggyőződésével azonosak és ez a hatalom előbb-utóbb végleg elsöpri utjából mindazokat, akik saját uralmuk érdekében ennek az eszméknek érvényesülését meggátolni akarják. A most ragyogó, szélesen mosolygó munkapárti arcok még elborulnak és nagy keserves vigasztalan sirás lesz ennek a nótának a vége ................ Ma , KEDDEN este 6 óratói folytatólag a HECLA. filmgyár szenzációs slágere, a fővárosi Omnia mozgó- képpaioia nagysikerű miLor- száma Szerelem és bosszi (Jáva fejedelem asszonya) dráma 4 felvonásban. Forró levegő lüktet végig a darabon. Egy nő szerelme minden vad és ármányos erejével fonódik egy angol főur körű1, aki remény és kétség között hol eszköze az indulatos, bosszúálló nőnek, hol egyetlen tárgya a nő féktelenül nagy és fölemelőn szép szerelmének. Ezt megelőzi: Mária grófnő életkép 2 felv. Rendes helyárak. — Kedvezményes áru jegy nincs. — gtlRAMIA | lÍjjj^B£=3E^SS FT^SÉl
