Szatmári Újság, 1918. április (2. évfolyam, 79-103. szám)

1918-04-21 / 96. szám

Szatmár, 1918. április 21.

3-ik oldal.

van. Ezeket a zsidókat ön — úgy látszik — a „kelletténél kevesebb" mértékben gyűlöli, sőt ezekről azt a kijelentést is megkockáztatja, hogy ezek voltaképpen tiszteletre, sze- retetre méltó emberek.

Bocsánat, ez ellen több okból óvást emelek 1

A jóravaló, a programszert!, a becsületes és igazi antiszemita nem disztingvál. Vagy-vagy I Enyhítő körülményeket a büntető törvény ismer, a hamisítatlan, a vérbeli antiszemita azonban nem! Ennek teljesen elegendő, ha valaki születésénél fogva zsidó. Cogito, ergo sum. Zsidó vagy, tehát gyűlöllek. De hogy aszerint lehessen disztingválni, hogy valaki ebből a fajtából szigorúan tartja-e a rituálékat, vagy nem, ez egy olyan különös nóvum, amely méltán kelthet feltűnést.

Lássa Uram, az ön antiszemitizmusa a hivatásos zsidógyülölők egyszerű szillogis- musának reformját jelenti, ami nem volna baj, — ám a baj ott van, hogy az ön tétele merőben igazságtalan. Mert a bigottizmus előtt emel kalapot.

A bigottság a hitbeli világban és minden más téren, mindig bizonyos rideg, elzárkózott konzervatizmust, egyoldalúságot és minden reformtól való irtózást jelképez és én azt merem mondani, hogy a nagyon bigott emberek kevésbé intelligensek. E szerint pedig a kevésbé bigottak inkább intelligensek lévén, az ön antiszemitizmusa saját beismerése szerint is az intelligens zsidók ellen irányul, ami pedig valóban nem igazságos. Mert hogy az országnak, a politikának, a társadalomnak és a köznek minő haszna van abból, hogy például egy bigott zsidó kora hajnaltól kesö estig untig és folyton imádkozik, tehát azt a meggyöződéses és hithü életet éli, ami Ön előtt szeretetreméltó : erre alig lehet feleletet adni. Plane, ha figyelembe méltóztatik venni azt is, hogy ez a bigott, szentéletü zsidó bizonyos intermezzókat az üzleti élet terén mégis megenged magának és ebben minden istenfélelme mellett is tagadhatatlanul nem csekély élelmességet szokott tanúsítani, mert hiszen élni csak kell. Ugy-e bar? És ha figyelembe méltóztatik venni, hogy az egyszerűbb, az u. n. közönségesebb zsidók — túlnyomó többségben — mind bigottak.

Viszont, hogy a kevésbé szigorú hitéletet élő, az intelligens, a szellemileg fejlett, az irodalmat és művészetet kultiváló zsidók, a zsidó orvosok, tanai ok és ügyvédek az országnak, a társadalomnak és a köznek ár- I talmára lennének, hogy ezek volnának a ve- I szélyes elemek és hogy ezekkel szemben az On áltál propogáit antiszemitizmus jogosult volna: ez nyilván absurd és igaztalan meggyőződés és olyan nevetséges állítás, amely - lyel komolyan nem lehet foglalkozni.

Nem is teszem, igen tisztelt Szerkesztő Ur, — mert Önnek, az Önök előnyösen ismert programmjának, az Önnel egy húron pendüiö es a krisztusi szeretet-vallás álarcában jaró többi próíálának nincs is szüksége az igazságra. Önöknek nem ez a fontos.

Hogy miéit faj például az, hogy Ma- gyarorszagban egyáltalán a sajió „zsidó kézben“ van és hogy Szatmáron is a két napilapot és az egyik hetilapot ugyancsak ilyen kezek irányítják: jól értjük és méltányoljuk, bár állításuk ilyen formában itt sem fedi az igazságot. De föltéve, hogy igy van, — még mindig százszor jobb, mintha

ez a valóban nagy hatalom egészen az Önök kezében volna! Isten ments!

Egyébként csak méltóztassék tovább szidni a zsidót! Elbírtak azok ennél nagyobb csapásokat is. Sőt. Ahogy én a zsidókat ismerem, ők képesek arra is, hogy a legnagyobb perfidiát a legnagyobb nobili- litással viszonozzák. A zsidó kézben és vezetés alatt álló és Ön által leszidott pénzintézetek például (a szatmári mintára) képesek lesznek magasabb igazgatósági tandemeket kiosztani az Önök emberei és reprezentánsai részére, akik békés egyetértésben ülnek együtt a zsidókkal e bankokban, miközben szivük és lelkűk teljes erejével tovább gyűlölik és szidják őket.

Violín.

________Szatmári Újság...........

HÍ

REK.

— A főispán Nagykárolyban. Jékey Sándor főispán, aki április 17-én Szatmár- ról Fehérgyarmatra utazott, innen szombaton délben visszatért székhelyére, Nagykárolyba.

— A VIII. német hadikölcsön. Berlinből jelentik: A Wolff-ügynökség közli, a Vili. német hadikölcsön eredménye az eddig beérkezett jelentések szerint 14 milliárd 550 millió márka. Ez az összeg azonban még növekedni fog.

— Személyi hír. Medve Zoltán a hadi gondozó szatmári kormánybiztosa titkárával, dr. Veréczy Ernővel pénteken este Szat- márra érkezett és szombaton reggel Nagyszőlősre utazott az ottani Népiroda megszervezésére.

— Istentisztelet. A szatmári református templomban április 21-én, vasárnap délelőtt 10 órakor prédikál Boros Jenő lelkész, délután 3 órakor Thury Sándor s.-lelkész.

— Az uj külügyminiszter esküje.

Bécsből jelentik: Őfelsege ma délelőtt Ba- denből Bécsbe érkezett. A Hofburgba hajtatott, ahol kivette az esküt báró Burián István külügyminisztertől. Az eskünél gróf Berchtold tökamarás és Stöger-Steiner hadügyminiszter volt jelen.

— A köztisztviselők gyűlése. A szatmári összes városi, állami és államvasuti tisztviselők, altisztek és szolgák április 21-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza nagy tanácstermében helyzetük és megélhetési viszonyaik megváltoztatása érdekében gyűlést tartanak, ameiy igen nagy arányú lesz, minthogy a köztisztviselők és alkalmazottak teljes számban meg fognak ott jelenni.

— Miért utazott Károlyi Mihály Bécsbe? Becsből jelentik: Gróf Karolyi Mihály bécsi tartózkodásának főcélja, hogy megsürgesse illetékes helyen a gróf Károlyi Imrével vató afferje gyors elintézését.

—■ A szatmári kereskedők a közélelmezés munkájában. A legutóbhi városi közgyűlés több bizottsági tag indítványára bizottságot küldött ki annak megvitatására és előkészítésére, hogy miképen lehetséges a város hatósági közellátásának munkájába a szatmári kereskedők kereskedői tevékenységét belevonni. A bizottság tagjaivá Pethő Györgyöt, Unger Istvánt, Bölönyi Lászlót, Vallon Lajost, Róth Lajost, dr. Fischer Józsefet, Mertz Józsefet, Fógel Károlyt, dr. Weisz Sándort, Rooz Gyulát, Veréczy Antalt, Gindl Antalt és Bélteky Lajost választották meg. Ez a bizottság azt az utasítást kapta a köz.

gyűléstől, hogy részletes javaslatot terjesszen elő a tanácsnak, amely azt a májusi közgyűlés elé fogja vinni. A javaslat azonban el fog maradni a májusi közgyűlésről. Dr. Va- jay Károly kir. tanácsos polgármester a bizottságot nem hívhatja össze, mert dr. Pap Ottó tanácsnok, a közélelmezési hivatal vezetője súlyos beteg, úgyhogy operációnak kell magát alávetnie. A bizottság pedig a közélelmezési hivatal vezetőjének jelenléte nélkül nem készítheti elő a javaslatot, amelynek teljesen összhangban kell lennie a hatósági közellátás körülményeivel.

— Kühlmann távozik. A Vorwärts jelenti: A német szocialista párt vezetőinek Kühlmann külügyi államtitkárnál mára jelzett megjelenését lemondták. Kühlmann most tért vissza a nagyfőhadiszállásról és valószínűleg távozik. Utóda lesz Hintze admirális.

— Az Iparos Olvasókör 30 éves. A Szatmári Iparos Olvasókör vasárnap délután 4 órakor választmányi ülést tart, a 30

1 éves jubileumi ünnepélyének a megbeszélése végett. v

— Panaszok a drágaság miatt. Nem

múlik el a nap, hogy a közönség köréből ne érkeznék hozzánk panasz a hallatlan drágaság miatt, mely hova-tovább teljességgel elviselhetetlenné válik és amely Isten tudja, hova fog kifejlődni, ha a hatóságok nem fogják a legszigorúbb erélyességgel magukat közbevetni. Tegnap például intelligens úri emberek kerestek fel bennünket és olyan példáit hozták fel a szatmári drágasági eseteknek, melyek már valóban botrányosaknak mondhatók. Az egyik föltétlenül megbízható úri ember beszéli, hogy kis fia részere szükséges egy cipőtaipalás munkadijáért (az anyagot ő adta) 20 koronát kért tőle a mester és olcsóbban nem volt hajlandó vállalni a munkát. Egy másik úri embertől — jegyző a kir. törvényszéknél — egy egyszerű nyári nadrágért 420 koronát, mond: négyszázhusz koronát kívánt a szabó. Egy harmadik úri ember azt panaszolja, hogy a felesége részére képtelen egy egyszerű szalmakalapot vásárolni, mert a masamód olyan összeget kér érette, hogy tisztviselői havi fizetésének a felét kellene odaadni. Nem egy uriasszonnytól tudjuk, hogy a piacon is botrányos árakat kérnek, a legutóbbi szerdai vásáron például egy libáért 250 koronát kívánt egy falusi asszony. Két hadseregszállitóné veszekedett a libáért és az egyik valósággal kitépte a falusi asszony kezéből, örvendezve fizette ki a 250 koronát a libáért, melyet ily módon sikerült a konkurrenstől elhalászni. És igy megy ez minden vonalon. A helyzet tényleg tűrhetetlen és az is bizonyos, hogy napról-napra rosszabbodik; ha pedig ez igy tart, a közönség ama része, mely a háború alatt nem milliomosodott meg, végkép tönkremegy, el- rongyolódik és lehetetlen helyzetbe kerül. Legnagyobb ideje tehát, hogy a hatóságok, különösen pedig a rendőrfőkapitány sürgősen és energikusan állják útját az ilyen lelketlen és botrányos kiuzsorázásoknak. A közönséget pedig kérjük, hogy ne hagyja magát végre is teljesen kizsákmányolni, tegyen félre minden prüdériát és ilyen esetekben vagy nyomban tegyen jelentést a rendőrségnél, vagy közölje azt velünk, mi gondoskodni fogunk arról, hogy ezeket az árdrágítókat megfelelően pellengérre állítsuk és szigorú megbüntetésük iránt a hatóságoknál közbenjárunk.