Szatmári Újság, 1918. március (2. évfolyam, 52-78. szám)
1918-03-17 / 66. szám
3-ik oldal Szatmár, J918. március 17. ________ ___Szatmári Újság képről letör ült Szerbia tengerpartra spekulál: — csak mi legyünk szegények és ostobák, hogy fel ne emeljük fejünket és büszkén ne követeljük, amihez régen szerzett jogunk van. Ebben a háborúban válóban egy ezredév« szenvedés kért a mi részünkről éltet vagy halált. A harc eldőlt. Helyünket mcgáliottuk. És, — „népek hazája, nagy világ!“ — most már bátran kiáltunk hozzád: életet követelünk ! S ha e márciusi évforduló gondolkodásra ad alkalmat nekünk, ne csak egy méla visszapillantás legyen ez, szentimentális merengés a múlton, egy szép, színes nap hangulatának szel lem idézése : — uj március legyen ez, gyűjtőlencséje a gondolatoknak : mi volt; mi van; hogyan lehetett volna ; hogyan kelLit volna lenni; mik lehetnénk; mik lehetünk ? És az utolsó kérdés — a legfontosabb — járja át a reája adott felelettel együtt egész valónkat, legyen rész,éVé vérünknek, idegeinknek, gondolkodásunknak. Csak ezzel tudjunk élni és ezért tudjunk élni is. Elhatározásokra, téliekre legyünk érte képesek. Ez legyen a mindennapos üdvözlésünk és imádságunk. Ezt adjuk ajándékul kedveseinknek, ezt hagyjuk örökül utódainknak. E gondolat, e felelet nem lehet más, mint az, hogy: Magyarországnak önállónak, sajál magával tendelkezönek, függetlennek kell lennie, mert csak így lehet müveit, gazdag és erős, tehát megelégedett. És ne csak nemzetiszinü dekorativ gondolat legyen ez, amelyért ünnepnapon lelkesedünk, hanem közelfekvő nagy cél, ' amelyért hétköznapokon dolgoznunk kell. 1 hogy valóra is válthassuk. Vázsonyi Vilmos nagy beszéde a választójogi reformról. A munkapárt javaslatait nem fogadta el. A választójog lényegéből nem engedhet a kormány. budapesti tudósítónk táviratozza A választójogi javaslat tárgyalásának ma nagy eseménye volt. Vázsonyi Vilmos .gazságügy miniszter, aki a javaslatot készítette, hosszú Deszédben nyilatkozott a javaslatról és válaszolt a tárgyalás során elhangzottakra A javaslat előnye — mondotta vázsonyi — nogy fejlődésre képes választói reformot alkot, amely feleslegessé teszi, hogy a választójogi probléma újra meg újra napirendre kerüljön. A kultúra emelkedésével a választók száma folytonosan emelkedik. Bizonyos idő múlva eléri az általános választójogot, anélkül, hogy rohamosan megvalósítottuk volna. Addig meg kell oldanunk mindazokat a nemzeti és demokratikus problémákat, amelyekben a javaslat ellenfelei garanciákat, keresnek az általános választójog ellen Ezután rátér a nemzetiségi választok számának emelkedése ellett felhozott érvekre, rámulat arra, hogy az 1913. évi törvény is emelte a nemzetiségi választók számát, ané.kül, hogy akkor az ebből származó veszélyeket annyira túlozták volna, mint most. Azon érvekkel szemben, hogy az irás-olvasás mint általános kellék ingatag, elporiandó alap, rámutat arra, hogy ezen alap a Tiszaféle választó- jogi törvényben is szerepelt. Az 1913. évi tizennegyedik törvénycikk indokolása is megállapítja, hogy a román szavazatok Erdélyben félelmes mértékben szájaorodtak és hogy mindenütt szaporodtak az egész országban a nemzetiségi választók, ily körülmények között a nemzetiségi veszedelmet már az 1913. évi törvény is felidézte. A bizottság néhány tagja tulsötét képet festett a jövendőről. Egy pillantás azonban a múltba elégséges annak bizonyítására, hogy egyáltalában nem jogosult a jövőt, ilyen sötét szinben látni. Éppen a munkapárt részéről mutattak rá a vita során arra, hogy milyen nagy mértékben növekedett a magyarság aranyszáma, a legutóbbi harminc esztendőben. 1880-ban ez az arányszám 46.6 százalék volt, 1910-ben már 54.4 százalék, sőt a férfi lakóságnál 55, százalék. Éhez járul, hegy — amit nyíltan be kell vallani a magyarság számarányának ilyetén emelkedése nem az államnak arra vontkozó külön gondoskodásának eredménye volt, aminthogy el kell ismerni azt is, hogy a nemzetiségi politikát illetőleg távolról sem történt meg minden gondoskodás ügy, ahogyan megtörténni kellett volna. A nemzetiségi kérdés a választójog szempontjából tulajdonképpen csakis román kérdés, A szlávokkal, tótokkal és dél- szlávokkal szemben az értelmi census hatástalan, mert tudnak írni olvasni. Az analfabéták legnagyobb része ellenben román. Ezért a választójoggal kapcsolatban a nemzetiségi kérdés tulajdonképpen a románokra és talán a ruténekre szorítkozik; ámbár én azon optimisták közé tartozom; akik tekintettel a rutén lelkészek, tanítók hazafias magatartására, azon reményben vannak, hogy helyes magyar politika a ruténeknek a magyarokkal való teljes egybeolvadását fogja eredményezni Általában megállapíthatjuk; hogy a mai nemzetiségi visszonyok ránk nézve sokkal kedvezőbbek, mint a háború előttiek voltak, Elsősorban annak köszönhető ez, hogy külpolitikai szempontokból nem jönnek any- nyira tekintetbe belpolitikai intézkedéseinknél Azelőtt például tekintettel Romániával való szövetségi viszonyunkra, nem követhettük azon politikái, amelyet ezen szempont nélkül követhettünk volna. Reményiem, hogy minden magyar kormány elemi köteieségének fogja tartani, hogy kizárja a Románia részéről való minden befolyásolást, bármilyen címen is A román kulturligához hasonló irredens agitációt nem szabad tűrni, sem általában semmiféle külföldi pénzen szállítóit nemzetiségi mozgalmat. Az általános helyzet javult annyiban is hogy j azon igazán megható kötelékek, amelyek a ! múltban az osztrák Lugerpárt és a román ' politikusok közt fennálottak, elhidegültek. igen nagy fontosságú a magyar hadsereg létesítése s azon tény, hogy ő felsége a magyar hadsereg álláspontjára helyezkedett. Ezzel a negyvennyolcas retniniscenciák mindenkorra kiküszöbölve, vannak Ö felsége a . magyar hadsereg álláspontjára és ezzel az I egységes magyar állam álláspontjára taelyez- | kedett. Azon nemzetiségek, amelyek a nemzeti egység megbontását remélték, nem remélhetik többé a magyarellenes törekvéseik sikeréh Ezzel is kedvezőbbé válik tehát a helyzet. Végül nem szabad elfelejteni, hogy a román irredentia ma már nem csupán az álmák világába való, hanem egyenesen őrület volna. Ahelyett, hogy a nemzetiségi kérdést a választójog reformjával megoldjuk, inkább arra kellene törekedni, hogy a tanító képzést haladéktalanul államosítsuk, és pedig tekintet nélkül esetleges felekezeti érzékenységekre. Tovább az állami népoktatás fejlesztése terén kell megtennünk minden szükséges intézkedést1. Ha ezekep a tereken váltjuk tettre nemzeti érzésünket, sokkal többet teszünk nemzeti jellegünk és egységünk érdekében, minthogyha szűk választójoggal a biztonság érzésébe ringatjuk magunkat. Azon indítványhoz, hogy a magyar állam egységet és nemzeti jellegét jobb büntetőjogi sankcióval is biztosítsuk, — teljes mértékben hozzájárulok, nem csupán a nemzetség» izgatókra kell itt gondolnunk, hanem egyúttal azon eltorzult magyar agyvelőkre, amelyek itthon és — ami még súlyosabban esik latba — külföldön a magyar nemzetiségek igazát hirdetik a magyar nemzettel szemben és rágalmazóén hirdetik, hogy Magyarországon a nemzetiségek nem részesülnek ugyanolyan polgári jogokban, mint a magyarok. Az állami közoktatás terén keresztül kell vinni az államosítást, egy felhatalmazási szakasszal jogot kell adni a magyar kor mánynak, hogy bármely és bármily fokú nemzetiségi iskolát minden indokolás nélkül állami iskolává tehessen. A munkapárt másként kezeli a nemzetiségi kérdési, mint amikor uraimon volt. A háború ezen kérdésben is uj viszonyokat teremtett, ebből azon fhelyes konzekvenciát kell levonni, hogy a nemzetiségi kérdés megoldását másként kell megoldani, mint korlátozott választójoggal. Inkább össze kell fognunk egy magyar programban és e tekintetben a magyar pártok között nem szabad véleménykülömbségnek fennálnia. Ha a büntetőtörvénykönyvben olyan rendelkezést veszünk fel, hogy azok, akik ellenséges földre menekültek és ellenséges hadsereghez csatlakoztak, bűntettet követtek el és hogy semmiféle amnesztia sem adhatja vissza nekik a választójogukat, akkor ezen hűtlen állampolgárok többet nem vehetnek részt az ország ügyeiben. A válasatókerületek beosztását illetőleg nem arról van szó, hogy a nemzetiségekkel szemben igazságtalanságot kövessünk el, ha- nem arról, hogy a magyarsággal szemben a múltban elkövetteti jogtalanságot helyrehoz zuk (élénk tetszés). A választókerületek beosztását illetőleg eddig a magyarság hátrány bán volt a nemzetiségekké! szemben. Tisztán magyar kerületekben sokkal nagyobb volt a választók száma, mint a nemzetiségiekben A választókerületek uj beosztásában a kormányt nem fogja pártszempont vezetni, csupán kizárólag a magyar nemzeti állam szempontja. (Tetszés.) — Nem kell tehát félni, hogy Erdélyben a román választókerületek többségben lesznek, különbün is a nemzetiségi veszedelmet nem szabad túlbecsülni, a magyar viszonyokat nem lehet párhuzamra állítani az osztrák viszonyokkal. A Károlykereszieseknél Magyarország számaránya jobb, mint az írni, olvasni tudó férfiak hasonló csoportjában, ugyanez áll a békés katonai jogcímre is. A huszonnégy éven felüli írni, olvasni tudó magyarok közé 40.9 százalék volt katona, a románok kö. zül 37 százalék, Azon kívánsággal szemben, hogy a gazdasági cselédek választójoga egy munkaadónál való szolgálathoz köttessék rámutatok arra, hogy nemcsak rossz munkás hanem rossz munkaadó is van. Minthogy a magyarul írni-olvasni tudás kérdésének jelszava váratlanul merült fel, számolni kell ennek hatásával. Az irni-olvasni-tudók és a magyarul Írni-olvasni tudók között a differencia 22.5 százalék. Ha tehát a magyarul irni-olvasni tudás általános kelléke felállita- tik az irni-olvasni tudásra alapított választójoggal szemben ez 22.5 százalékkal csökkenti azok számát, akik természetesen kizárólag nemzetiségek. A szavazat ezen leka- szálo hatását kizárólag a birtokos osztálynál érezheti, mert az ipari munkások, kereskedelmi alkalmazottak, tisztviselőkkel szemben a birtokos osztályban huszonöt harminc százalékot zár ki a választói jogból. A magyar ‘irni-olvasni tudás általános kellékét tehát azért nem lehet alkalmazni, mert az a választójogban azen társadalmi osztályoknak egyensúlyát teljesen megbontaná. Ezután az elnök az ülést délután félötig felfüggesztette. Az ülésnek újbóli megnyitása után Vázsonyi kijelentette, hogy az ellenpárt indítványai a javaslattól annyira eltérőek, hogy azokat nem teheti magáévá. A választog alapvető lényeges részeiből nem engedhet. Károlyi Mihály gróf szólalt föl aztán és örömmel állapította meg, hogy az igazságügy miniszter nem enged a javaslatból. Elismerését fejezte Ki Vázsonyinak ezért.
