Szatmári Újság, 1918. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1918-01-04 / 4. szám

2-1 k. y»id.3S. Szatmári Újság Szatmái, I9i8 január 4.^ biztosok tanácsa a fin« köztársaság politikai j ffiggetienségéi elismeri. A finn kormánnyal ] való megállapodás alapján mindkét fél meg- 'j bizottaiból külön bizottság aiakittaíik az i azonnali intézkedések kidolgozására, melye- ! két Finnországnak Oraszországtó! való külön­válása tesz szükségessé. Japán és Oroszország. Berlin, jan. 3. A Berliner Tagebiat* jelenti: i A japán kormány elhatározta, hogy a diplomatiai viszonyt helyre állítja Oroszor­szággal. Kenyérfélén nap F raRciaorszáyban. Paris, jan. 3. A Petit Párisién írja, hogy a francia közélelmezési miniszter ta­karékosságra figyelmeztette a közönséget, mert különben el kell rendelni az egyheten- kinti kenyértelen napot. A húsfogyasztást is korlátozni kell. Az élelemhiány legfőbb oka a tengeralattjáróharc. Gserbacscw serege élelem nélkül. Amsterdam, jan. 3. A Rcuter-ügynök- ség jelenti, hogy a Cserbacsew vezetése alatt álló IV. hadsereg számára az élelmiszerszál­lítás megszűnt. Ez a sereg ukrán katonák­ból áll. ' / A vezérkar jelentése. Budapest, jan. 3. Az osztrák-magyar j vezérkar jelentése : Keleti harctér : Fegyverszünet. Olasz harctér : Nem voltak küiönö- ; sebb események. A vezérkar főnöke. ; Megkiueulf francia eiőre­fürések,! Berlin, jan. 3. A német nagy főhadi- \ szállás jelentése: ! Nyugati harctér : Az arcvonal külöm- I böző helyein tüzérségi harc folyt. A tenger- j parthoz köze! eredményes vállalkozásban j foglyokat ejtettünk. A Champagneban, Pros- j nestől északra és Lemesniltől északra a i francia előretörések tüzünkben hiúsultak meg Keleti harctér : Nincs újság. Olasz harcvonal: A helyzet válto­zatlan. Ludendorf, első főszáliástwester. Mrateini szövetség Németország és a monarchia között, ! í Bécs, jan. 3. A magyar és osztrák mi- j niszterek legutóbbi tárgyalásán megbeszélték j a Németországgal való gazdasági megegye­zés alapvonalait. Szoros kereskedelmi, poli­tikai kapcsolatot terveznek Németország, Ma- i gyarország és Ausztria között és nem keres­kedelmi szerződést, hanem kereskedelmi szö­vetséget kötnek. Oroszországot illetőleg köz­benső vámokkal nem olyan kereskedelmi szerződést terveznek, mint a minő a háború előtt volt, hanem olyant, a minő Oroszország mai alakulásának megfelel. Valószínű, hogy ezen közbeeső vámokat Magyarország és Ausztria között is felállít­ják. Wekerle pártalakitása. A pártok hangulata. Budapest, jan. 3. Wekerle Sándor mi­niszterelnök Bécsből való hazaérkezése után tegnap délelőtt Hadikkal, Andrássyval és Apponyival tanácskozott. Ma délelőtt Andrássy, Szíerényi felke­resték tanácskozás céljából Apponyit. A ta­nácskozások az uj párt alakításáról folytak. Azt tervezik, hogy az uj pártot nemzeti de­mokrata pártnak nevezik el. Az alkotmány­párt eddig az uj névhez nem járult hozzá. Egyes pártok hangulatáról Az Est Írja: Andrássy teljes energiával dolgozik az uj pártalakitása érdekében. Tehát bizonyos: az alkotmánypárt magáévá teszi a pártprog­ram mot. Az Apponyi-párt magatartása még tisz­tán nem bontakozott ki. Az uj párt ellen a munkapárt és a Károlyi-párt részéről intézed támadások kö­vetkeztében többen, főleg néhány pestme­gyei képviselő, a legélénkebben ellenzik az egyesülést. A párt zöme Apponyit fogja kö­vetni, aki bizonyára csatlakozásra határozza el magát. A párt egyrészt hangsúlyozza: az erős bécsi ellenagitáció ellenére is megvaló­sul a hadsereg kérdésében mindaz, amiért a párt évtizedek óta küzd, másrészt féi, hogy az uj pártban a régi párt elveszti azon be­folyást, melyet a mostani koalíciós viszonyban gyakorol. A Károlyi-pártban maga Károlyi j sem ismeri az uj programmot, ezért eddig érdemlegesen nem nyilatkozott. Akik szán­dékait ismerik, tudják, hogy nem hajlandó a különállást feladni. A néppártban sein ismerik a pártprog- ramrnot. melyet Wekerle csak Zichyvcl, Ra- kovszkival közölt. A néppárt sem hajlandó szervezetét feladni, a > pártprogrammot csak akkor fogadja el, ha az uj pártban küiön cso­portként megtarthatja önállóságát. Wekerle programiját valószínűleg a közös pártvacsorán fogja elmondani, hogy mikor, még nincs megállapítva. árdrágítás is iiadiuzsora Németországban sincs máskép. Érdekes és jellemző statisztika jelent meg Poroszországban arról, hogy a közélel­mezésre vonatkozó törvény paragrafusai alapján hány esetben járt el a bíróság. Az 1916. október 1-től 1917. szeptember 1-ig terjedő évben az ügyészségeknél 386910 ember eilen indult meg az eljárás, ebből 49364 esetben a maximális árak túllépése, 28105 esetben hadiuzsora és 309441 esetben egyéb kihágások miatt. A járásbiróságok hasonló ügyekben 189806 szemény ellen bocsájtottak ki büntető parancsot, ebből 136916 jogerős lett, Ítélet nélkül. Mint látható, a háborús erkölcsök nem­csak a mi népünk erkölcsi gondolkodását tették lazábbá!; a becsületességéről s tisztes­ségéről hires porosz nép is lázasan igyekszik kihasználni a háborús konjunktúrát. Ott is igen sok a panasz az árdrágítók ellen s a büntetések ott is nagyon enyhék. így a fent- jelzett időszakban 151421 embert Ítéltek el jogerősen pénzbüntetésre, ebből 75984-et 20 márkánál kevesebbre, 65088-at 20—100 márkáig s csak 10349-et 100 márkán felüli összegre. Az elzárásra ítélt 1781 ember közül 810 egy hétnél rövidebb, 680 két-három heti büntetés s csak négyen kaptak súlyosabb büntetést. Az árdrágitási bűncselekmények száma folyton emelkedik ; 1916. októberben 17220 volt, 1917. augusztusábanjje szám,már 62042-re emelkedett. Nem csoda, ha a közönség ez emel­kedést összefüggésbe hozza az enyhe ítél­kezéssel, de viszont igaz, hogy az elzárás büntetések száma folyton emelkedik, úgy látszik, a bíróságok belátják, hogy a nagyon enyhe büntetés nem használ. Az egész — különben szomorú — sta­tisztikából csak az a minket kedvező színben feltüntető tanulság vonható le, hogy a háború mindenütt egyformán eldurvitotta az erkölcsö­ket és, ha nem is dicsekedhetünk, de nem kell szégyenkeznünk más nemzetek előtt. (H. I.) A 603 koronás marószóda. A Kereskedelmi Részvénytársaság árdrágitási ügye, A szatmári rendőrség ma adta ki a hi­vatalos kommünikét a lapok számára, amely szerint a Szatmári Kereskedelmi Részvény- társaság árdrágitási ügyében január 12-én délelőtt 9 órakor lesz a nyilvános büntető tárgyalás a főkapitány hivatalos helyiségében. A tárgyalást maga, Ozory István rendőrfő­kapitány fogja megtartani. Mindössze ez a rövid információ az, amit a rendőrség kiadott az árdrágitási visz- szaélésről, amelynek különböző tájékozatlan hirei már napok óta izzó izgalomban tartják ; a várost. Mindenütt, ahol két ember össze- ; jön: a Szatmári Kereskedelmi Részvénytár- ; saság ügye a téma. A Szatmári Újság tudósítója a követ­kező értesüléseket szerezte erről az árdrági­tási ügyről: A napokban Meríz István közölte Oláh Gyula rendőrtiszttel, hogy a Szatmári^Keres- kedelmi Részvénytársaság a miniszteri ren­delettel 53 koronára maximált marószódából 603 koronáért adott el neki egy métermá­zsát. Elmondotta, hogy Novak István ven­déglőst, aki Fekete Józseffel, a részvénytár­saság igazgatójával jóviszonyban van, kérték föl a marószóda megvásárlására és a neki átadott bankjegyek számát följegyezték. Erről Oláh Gyula jelentést tett a főka­pitánynak, aki elrendelte ez ügyben a nyo­mozást. Oláh Gyula nyomban Fekete József irodájába ment: — Adja elő igazgató ur azt az összeget, amelyet Novák István az előbb egy mázsa marószódáért fizetett ! Erre az igazgató azt mondta: — Nálam nem járt Novák. Később beismerte, hogy Novák vásá­rolt egy mázsa marószódát, de a pénzre vo­natkozólag azt a kijelentést tette, hogy ki­adta már üzleti kiadásokra. A rendőrtiszt csak három eg 'koronást talált meg a kutatás során. Telefonon érte­sítette a főkapitányt, aki a nyomozás tovább folytatására adott utasítást. Majd Fekete Jó­zsefet beidézték és kihallgatták. A rendőrsé­gen megvallotta, hogy a pénz az irodában van a kasszában. Erre Ozory főkapitány és Oláh rendőrtiszt együtt mentek el az igaz­gató irodájába. Megtalálták a feljegyzett szá­mú 600 koronát és még 31000 koronát fog­laltak le, amely elkönyvelés nélkül volt a kasszában és amiről megállapították, hogy egy kisebb gyufadrágitási tétel szerepel ben­ne. A marószóda-drágitáshoz még hozzátar­tozik Novák Istvánnak az a vallomása, hogy előbb Fekete József igazgató nem adott marószódát, mert csak az 53 korona maxi­mális árat ígérte érte Novák s később, ami­kor a 603 koronát megajánlotta: kapta meg az egymázsa marószódát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom