Szatmári Újság, 1917. december (1. évfolyam, 24-48. szám)
1917-12-20 / 40. szám
Szalmái*, 1917. ■ Csíétörtfik ■ December 20 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben: Eey évre . . 22 K — f. Fél évre . . 11 K — f. Negyed évre . 5 K 50'f. Egy hóra . . 2K-rl. Egyes szám ára — K 08 f. Lapvezérlő bizottság: Dr. Falussy Árpád Dr. Nagy Vince Dr. Jármy Dr. Adler Adolf Dr Weisz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Béla ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Vidéken: Egy évre . . 28 K — í. Fél évre . . 14 K — f. Negyed évre . 7 K — F Egy hóra . . 2 K 50 f. Egyes szám ára — K 10 f. Olaszország is békét kivan. oooooooo Amsterdam, dec. 19. A Corriera Dela Sera ma ideérkezett száma feltűnő cikkben nug- állapitja, hogy az clasz hadsereg és az olasz nemzetnek egyaránt legbensőbb kívánsága a béke és a népek testvériesülése. Itália nem akarja Asztria-Magyarország jogait csorbítani, csupán azt kívánja, hogy a két nép között a békülékenység szelleme uralkodjék, Italia óhajtja, hogy a monarchiában az olasz népet ne nyomják el és szabadon fejlődhessék. Olaszország összeomlás előtt áll, Zürich, dec. 19. A Neue Züricher Nachrichten olaszországi értesülése szerint Itália összeomlás előtt áll. A nagyobb városokban katonai erővel még csak megfékezik valahogy az indulatokat, azonban a falvakban és Közép-Olaszorsságban már valóságos anarchikus állapotok uralkodnak Senkisem gondolja, hogy az olasz népen mily nagy erkölcsi depressio és csüggedés vett erőt. A legjobb körökben valami szörnyű esemény van készülőben, amely bármely pillanatban bekövetkezhetik. Minksz vidékén a kereskedelem megintlnlt. Rotterdam, dec. 19. Péterváron mindenki bizonyosra veszi a békét. A kereskedelmi forgalom a front egyes részein, különösen Minszk vidékén'indult meg. A németek ércáruí adnak élelmiszerek ellenében. A német hadifoglyok gyűléseznek Péterváron. Pétervár, dec. 19. A német hadifoglyok tömegesen jönnek a fővárosba a legtávolabbi vidékről is. Moszkvában a hadifoglyok érdekeinek megvédelmezése céljából nyilvános gyűléseket tartottak, amelyeken bizottságokat választottak. TSrökorezég békedelegátusai. Berlin, dec. 19. Nessimi bég, törők külügyminiszter és Resat Hikmet bég külügyminiszteri államtitkár ideérkeztek. Holnap innen tovább utaznak Breszt-Litovszkba. Mémetellenes hireket cáfol s Pravda. Pétervár, dec. 19. A Pravda című lap ma megjelent számában erélyes hangon cáfolja a polgári sajtó azon állításait, hogy a németek Breszt-Litovszkban Pétervár és Finnország kiürítését, Oroszország lefegyverezését és mintha a német gabonakiviteli monopólium életbeléptetését küvetelték volna. Kaledin még ellenáll. Stockholm, dec. 19. Sebastopolból három torpedónaszád és két torpedózuzó ment Rostowba, hogy Kaledin csapataival szemben a bolsevikieket támogassák. Tegnap Rostowba 8000 matrózt hajóztak ki a bolsevikiek segítségére. Delegáció ülése. Bécs, dec. Í9. — (Saját tudósítónktól.) A delegáció hadügyi albizottsága Tallián báró elnöklete alatt ma délelőtt 10 órakor ülést tartott és folytatták a hadügyi expoze fölötti vitát. Simonyi Semadám Sándor rámutat arra, hogy a békében nagyratartott hadvezérek nem váltak be, ellenben névtelenek lettek naggyá. Kérdi, hogy ezek után a vezérkart átszervezik-e ? Gróf Majláth József a rokkantügyí kérdésekről beszélt. Tisza István rámutat arra, hogy a magyar ipari érdekek nem részesültek abban a pártfogásban, a mely megillette volna őket. Hegedűs Lóránt és Ullman Adolf helyteleníti a hadügyminiszter azon eljárását, hogy a kereskedelem közvető szerepét kizárta a háború után fölszabaduló cikkek értékesítéséből. Ezután Stöger-Steiner hadügyminiszter beszélt és kijelentette, hogy gondja lesz arra, hogy az előforduló sérelmek orvosoltassanak. Ezzel az ülés véget ért. A bizottság délután 4 órától egynegyed nyolcig zárt ülést tartott, melyen Stöger-Steiner hadügyminiszter bizalmas felvilág9$itást adott a vita során felmerült kérdésekre. A delegáció tagjai elhatározták, hogy január 7-én Udinébe indulnak. A legközelebbi ülés január 14-én lesz. Az ország ereje. A leggyakoribb jóslások közé tartozott a háború előtt, hogy Magyarország gazdasági ereje nem bírja el egy hónapokig tartó háború pénzügyi terheit. A múltak tapasztalatai és a háborút megelőző esztendők gazdasági depressziója csak igazolni látszottak ezt a feltevést. Lloyd George, a modern Montecuccoli, ezek szerint nem minden alap nélkül vonta be pénzügyi kimerülésünket számításai körébe. EHenségeirik már a háború első hó- napjainan biztosra vették a legfontosabb munic ónak, a pénzünknek elfogyását. Több mint 50 milliárd a monarchia részéről, közel 12 milliárd egyedül Magyar- ország részéről teremtetett elő, mely utóbbi annál csodálatraméltóbb, mert hiszen az 1912 év végén az egész magyar állam adósság csak 5 és fél milliárd korona amiből a Magyarországon elhelyezett címletek értéke nem tett ki többet 2 és fél milliárdnál. A helyzet tehát az, hogy idehaza a háború alatt már eddig is majdnem ötször annyi címletet helyeztünk el, mint a mennyit a hazai piac egész államadósságunkból négy évtizeden keresztül felvenni képes volt. És ez a szédületes eredmény nem holmi csodaszerekkel, nem mesterséges eszközökkel, hanem a kölcsöntechnika legegyszerűbb módozataival volt elérhető. A magyar hadikölcsön típusa a járadék és a pénzügyminister most is a megszokott 6 százalékos típust választotta, de bocsát aláírásra 5 és fél százalékos járadékot is, természetesen alacsonyabb árfolyamom Hogy a magyar közönség a kétféle típus előnyeit egyaránt értékelni tudja, azt mutatja a második hadikölcsön eredménye, a melynél a 6 százalékos címletekből 574 millió koronát, az 5 és fél százalékos kötvényekből pedig 557 millió koronát jegyeztek. A jövedelmezőség mindkettőnél csaknem azonos, az 5 és fél százalékos kötvényeknél azonban az árfolyameshetőségek valamivel nagyobbak. Mindkét kölcsöntípusnál lényegesen fokozható a jövedelmezőség, illetőleg a kamatnyereség, ha a felek az általuk jegyzett cimleteket nem teljesen készpénzben fizetik, hanem a jegybank, a hadikölcsön- pénztár, vagy a bankok hitelét igénybe veszik. A hitelbejegyzés békeidőben nem kívánatos. Most is az volna ideálig állapot, hogy az összes jegyzések készpénzben történjenek. A hadvezetöségeknek azonban olyan összegre van szükségük, amely összegeket egyetlen országban nem lehet a rendelkezésre álló készpénztőkékből előteremteni Márpedig, amit a közönség készpénzéből és hiteléből előteremteni nem tud, azt az államnak csak a pénzcsinálás legprimitívebb eszközével, a bankópréssel szerezhetik be. A magyar közönség már az előző hadi- kölcsönöknél felismerte annak a szükségét,
