Szatmári Újság, 1917. december (1. évfolyam, 24-48. szám)

1917-12-14 / 35. szám

Szatmár, 6927. ■ Péntek ■ Oecembei* f4.

I. évfolyam. 35, szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben: Egy évre . . 22 K — f.

Fél évre . . 11 K — f.

Negyed évre . 5 K 50 f.

Egy hóra . . 2 K — f.

Egyes szám ára — K 08 f.

Lapvezérlő bizottság:

Dr. Falussy Árpád Dr. Nagy Vince Dr. Jármy Dr. Adler Adolf Dr., Welsz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós.

Béla

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Vidéken: Egy évre . . 28 K — f.

Fél évre . . 14 K — f.

Negyed évre . 7 K — f.

Egy hóra . . 2 K 50

Egyes szám ára — K 10

A munkapárt keserve.

Szuhányi Ferencz képviselő ur a „Szamos" december 8-iki számában „Az uj hatalom hengerei" cimti vezércikkében emlékezik meg Szatmármegye nov. 29-iki közgyűléséről és a munkapárt borzalmas vereségéről. A vezércikknek ugy a cime, mint egész tartalma beismeri, hogy a munkapárt a vármegyei közgyűlésen megbukott.

Ha ezt én hirdettem volna — tiltakoztak volna ellene. Annál értékesebb, hogy a beismerést a munkapárt egyik „vezérlő" és „kimagasló" férfia tette meg. Mi nem tehetünk egyebet, mint e beismerést már gyöngéd figyelemből is — tudomásul vesszük.

Bármily kétségbeesetten fújja is Szuhányi ur a harci riadót és bármiként igyekszik is hirdetni az „önvédelmi harcot" és az „élni akarástól) egy bizonyossá vált, hogy Szatmárvármegye közönsége felszabadult a munkapárt terrorja és befolyása alól.

A bukott rendszer feltámasztását azzal a fenyegetéssel sem éri el Szuhányi képviselő ur, hogy „tartsuk számon kik voltak velünk a megpróbáltatás napjaiban és véssük jól emlékezetünkbe november 29-ét".

Valóban, a november 29-én'ttartott közgyűlés Wateiloo volt a vármegyei munkapárt életében, mely sorsát — reméljük — végleg eldöntötte és megpecsételte. Ebben a munkapárt vezércikkírójával egyetértünk.

A vezércikk tartalmának többi részével azonban nem értek egyet, mert ezekben Szuhányi Ferenc képviselő ur a vádaskodások, alaptalan gyanúsítások egész légiójával áll elő.

Szuhányi Ferenc képviselő ur azt irja, hogy személyeskedni nem akar. Ennek dacára cikkének tartalma nem egyéb, mint személyeskedés ellenem és vármegyénk főispánja ellen. De ezt nem kifogásolnám, mert ugy a főispán, mint én közpályán vagyunk, politikával,foglalkozunk és igy a közéletben foglalkozó emkereknek az ellenfél politikai kritikáját kifogásolni nem lehet. De ennek a kritikának igazságosnak és alaposnak kell lenni.

Szuhányi Ferenc ur kritikája azonban Hem alapos és nem igazságos, mert én a közgyűlésen történt felszólalásomban sem őt, sem politikai vezérét; Tisza István grófot nem támadtam meg. Szuhányi Ferenc ur nevét kíméletből nem is említettem, csak azt állapítottam meg, hogy Tisza grófnak vármegyénk főispánja ellen a parlamentben elhangzott vádja alaptalan és elitélendő az az eljárás, hogy vármegyénkben akadnak besúgók, akik alaptalan vádakkal Tisza grófot félrevezetik és alkalmat adtak arra, hogy főispánunk az egész ország színe előtt mélIrta: Falussy Árpád orszgy. képviselő.

COCCCCOG

tatlanul meghurcoltassék. Ennek konstatálása után kértem a közgyűlést, hogy a roszaka- ratu vádakat alaptalanoknak nyilvánítsa ki és a főispán iránt egyhangúlag fejezze ki a bizalmat. A munkapárt két vezérlő férfia Csaba Adorján és Báró Kende Zsigmond felszólalásukban a méltatlan vádak alaptalanságát kijelentették és indítványomhoz egész terjedelmében hozzájárullak.

Indítványomnak egyhangúlag történt elfogadását elősegítette ifj. Péchy László urnák a főispán hivatali működését támadó „tapintatos“ felszólalása s. Amely tapintatos felszólalás, egyébkén ugy a főszolgabíró választásnál, mint a-k*íf»«gatásl bizottsági tagok választásánál a pártunknak nagy előnyére szolgált, a melyért a függetlenségi párt részéről külön elismerés illeti meg.

Minthogy pedig a jelenlevő Szuhányi Ferenc ur indítványom ellen fel nem szólalt — hozzájárult annak egyhangúlag történt el- elfogadásához. — Hallgatólagos hozzájárulását arra magyaráztuk, hogy magába szállt és megbánta azt a hibáját, hogy Tisza István gróf előtt vádaskodott és hogy a párt különbség nélkül köztiszteletben álló főispánunk az országgyűlésen méltatlanul meghur- coltatott.

Ebben a feltevésünkben azonban csalódtunk, mert december 8-iki vezércikke újabb támadás és vádaskodás főispánunk ellen, sőt ellenem is.

Minthogy a főispán ellen Péchy László ur fedezete alatt ismételten előrántott vádaskodását a munkapárt hozzájárulásával a vármegyei közgyűlés egyhangúlag alaptalannak nyilvánította és a főispánnak bizalmat szavazott — azzal e helyen tovább foglalkozni nem érdemes.

Ezúttal csak a személyemet érintő téves állításokkal óhajtok nehány sorban foglalkozni.

Tény az, hogy a bukott rendszer alatt is azt hirdetem, hogy a vármegye közigazgatásába a pártpolitikát bevinni nem szabad. — Ezt hirdetem ma is.

Csaba Adorján ur hajlandó is lett volna ezen álláspontomat magáévá tenni, de ebben őt a párt szempontból elfogult tanácsadói, elsősorban Szuhányi Ferenc képviselő ur több utón megakadályozták. Egyik példa erre a csengeri főszolgabírói választás, a hol a három pályázó közül a két függetlenségi párti jelöltet épen Szuhányi képviselő ur befolyásolása folytán Csaba volt főispán ur kandidálni sem engedte. Pedig az egyik mellőzött pályázó önként ment a háborúba a hazát védeni és közemberből főhadnagy lett, a másikat pedig majdnem egyhangúlag választotta meg a vármegye közönsége a munkapárti rezsim bukása után.Egyelöre csak ennyit emelik ki a munkapárti terrorból és a függetlenségi pártiak üldözéséből.

Ezzel szemben azonban kacagtató, hogy Szuhányi képviselő ur Jékey főispán és a függetlenségi pártnak „merev pártabsolutis- musáról“ és a munkapárt üldözéséről kesereg.

Az is téves állítása Szuhányi képviselő urnák, hogy engem Csaba volt főispán ur az „első alkalommal" — tehát 1910-ben választtott be a közigazgatási bizottságba, mert én az 1912 évben lettem e bizottság tagjává. — Sőt ekkor sem voltam jelölve a „főispáni lisztán". — Ellenkezőleg' — Da- mokos Andor ur, a munkapárt akkori egyik vezére és Csaba főispán ur bizalmas tanácsadója — a ki a munkapártban azt a népszerű szerepet töltötte be, amelyet most a mi megelégedésünkre ifj. Péchy László sikeresen betölt — arra törekedett, hogy az én megválasztásomat megakadályozza. — Hogy aztán Csaba főispán urnák volt-e erről tudomása azt Szuhányi Ferenc képviselő ur Ítéletére bízom.

Azt azonban elismerem, hogy további megválasztatásom ellen Csaba Adorján ur akadályokat nem gördített, a mit azon körülménynek is kel! tulajdonítanom, hogy tisztán közigazgatási kérdésekben Csaba főispán urat én állandóan önzetlenül támogatni igyekeztem és vele igen sok közigazgatási kérdésben egyet értettem. Sőt a midőn a lópanamák és detektív razziák idején Csaba főispán ur bizonyos munkapárti vádaskodások, be- sugások, és alacsony intrikák miatt lemondását benyújtotta, ezzel szemben én öt pártunk hozzájárulásával támogattam és az alacsony intrikák ellen tiltakoztam.

De alaptalan Szuhányi Ferenc ur azon állítása is, hogy nagy részem volt abban, hogy Csaba Adorján közigazgatási bizottsági tagsága elbukott.

Nyíltan feltárom a dolgot. Pártunk vezetősége azt határozta, hogy Szuhányi Ferencz urat, a ki főispánnak ellen Tisza István grófnál vádaskodott — a közig, bizottságba nem jelöli. Helyette jelölni fogja Jármy Bélát. Domahidy Viktor és N. Szabó Antal jelöltetéséhez hozzájárultunk, sőt én ehhez ragaszkodtam is.

A közgyűlés napján pártunk ezen megállapodását a munkapárt egyik illusztris tagjával : Br. Kende Zsigmond úrral közöltem is.

A szavazás megkezdése előtt — nagy meglepetésünkre értesültünk arról, hogy a munkapárt kizárólag saját pártjából állította fel öt jelöltjét — a függetlenségi párt teljes kizárásával. Erre a „zseniális* trükkre nem