A Szatmári Országos Tűzoltó Kongresszus Lapja, 1908 (1-2. szám)
1908-08-14 / 1. szám
A SZATMÁRI ORSZÁGOS TŰZOLTÓ KONGRESSZUS LAPJA. Találjátok, érezzétek otthonosan magatokat nálunk! S e rövid ittlét hagyjon tartós és kellemes emléket szivetekben s ha otthonotokban — mitől óvjon az Ég — szükség leend arra, hogy „lángoló szívvel oltsátok a lángot“, jusson eszetekbe, hogy a szatmári tűzoltóság mig a „tüzet tűzzel“ oltja, az igaz barátság tűzét nem fogja oltani soha! Thurner Albert, szerkesztő. mányait sem, melyekkel pénztáruk feleslegéből egyesületünket segíteni szíveskedtek. Az 1877. év január 14.-én tartott közgyűlésben Böszörményi Károly egyesületi elnök lemondását jelentette be, azonban a személyéhez bizalommal ragaszkodó közgyűlés óhajának engedve, a megbízást még egy' évre elvállalta; az 1878. évi március 31-iki közgyűlésben végleg lemondott, de, mint a városi hatóság feje, egyesületünk iránt mindig meleg rokonszenvvel viselkedett. Helyébe ugyanakkor elnökké Kiss Gedeont, alelnökké pedig Jákó Mihályi választották meg. Az egyesület őrszolgálati működését a Hám János-utcai Nagy Béla-féle házban kezdette meg, honnan az 1877. év folyamán a báró Vécsty József Deák-téri házába költözött áh'-'Az 1877. év folyamán a városi közgyűlés, 20. sz. végzése folytán, az egyesületi tagokat kézi közmunka mentességben részesítette s ugyanez évben állandó őrtanya építésére a hatóság évi költségvetésében alapgyüjtéshez kezdett. Az 1878. évben Grabovieczky J. Leo főparancsnok Budaoestre távozván, helyette Száz Géza főmérnök, alparancsnok vette át helyettesként a főparancsnoki teendőket, azonban ő is nemsokára távozni kényszerülvén, helyette előbb ideiglenesen, az az 1879 május 21-iki közgyűlésen pedig véglegesen Junk Károly városi alkapitány, a katonai ügyoszllfty vezetőjét s volt osztályparancsnokot választották meg főparancsnokká. Ugyanez évbe# Hérmán Mihály alparancsnok is, kinek az egyesület létesítésében szintén jelentékeny része volt, halmozott teendői miatt lemondani kényszerült. Az 1878-ik évben közölték egyesületünkkel a városunkban jótékonyságáról általánosan ismert Lehótzky János alapit- ványlevelét, ki több nemes-rendeltetésu alapítvány sorába egyesületünket is befog- i uiron r, fJ í'Z ‘ •- - *ósáűnál Ó"tékes áforsjegyck6t tfcu le, melyekjeK gyünioicseiben idővel egyesületünk is részesedni fog. Az 1879. év március 20.-án tartott választmányi ülés, hogy a műküdő tagoknak szolgálatukért némi kárpótlás nyújtson, elhatározta, hogy ezentúl a tagokat szolgálati ruhával látja el, — se határozat teljesedésbe is ment. Az 1879 máj. 10-iki választmányi ülésen bemutatták a módosított, miniszteri- leg jóváhagyott, s 1901. évig érvényben volt alapszabályokat. A városi hatóság bőkezűsége folytán 1879. évben szertárunk egy uj vízszállító géppel szaporodott, ugyanekkor egy vészjelző sürgöny költségét is kiutalták. 1879. évi december hóban egyesületünk az országos tűzoltó szövetség kötelékébe belépett. Igen jelentéken}' mozzanat egyesületünk életében az 1882. szeptember 24—25-ik napjain megtartott zászlószen- telési ünnepély, melyet az ország Északkeletéből összesereglett számos tűzoltó testület, valamint a város és vidék közönségének részvétele, országos ünnepélylyé emelt. Magának az ünnepnek fénypontja pedig a szertartást végző Schlauch Lőrinc bíboros püspök magas szárnyalásu egyházi alkalmi beszéde volt, melyet az egyesület nyomtatásban külön ki is adott. Említést érdemel, hogy 1882-ik évben egyesületünk betegsegélyző pénztárt létesített, melynek alapját a működő tagoknak a Stift-laktanya égése alkalmával tanúsított buzgalmuk jutalmául a helybeli cs. és kir. tisztikar 200 írttal vetette meg, mely ezután a m. kir. honvéd-tisztikar 30 frt adományával is növekedett. A 1884-ik évben Lehótzky János nemes áldozatkészséggel egyesületünket hangszerekkel látta el s ekként egy rendszeres zenekar alapját tette le, mely azonban leginkább az alkalmas emberanyag hiánya miatt sok kísérletezés dacára sem tudott kifejlődni. Szatmárváros egykor a föld- és vársáncokkal átszőtt szatmári vár területét képezvén, magát a várost a II. Rákóczi Ferenc szabadságháboruinak idején, a várnak 1706-ban történt lebontása után kezdték lassan feltölteni, ellenben Németi régi mély fekvésében mai napig is megmaradt. A két s utóbb egyesült testvérváros e kedvezőtlen fekvése tűzoltói szempontból igen hátrányos s a műszaki csapat élete hosszú küzdelem volt a mély fekvésű kutakból való nehéz vizszerzéssel. Jékei (Junk) Károly .főparancsnok függesztette először e nehézségekre szemeit s a könnyebb vizszerzés szempontjából vizjárművek beszerzését sürgette. Az első kísérletet az Északkeleti kerületi tűzoltó-szövetség megalakítására ő tette meg s az 1883. évben a Máramaros- Szigeten tartott tűzoltó-zászlószentelési ünnepen ez a szövetség a Ferency János alparancsnok által kidolgozott alapszabályok alapján meg is alakult, de a kedvezőtlen viszonyok miatt működésbe nem lépett. Jékei alatt ülte meg az egyesület 1882. évben zászlószentelési s 1886. évben tiz éves fennállásának ünnepét s ez alkalomból a jubileumi ünnepélyességek leírása a tiz éves történettel külön füzetben, mint később, 1902. évben, a 10,000.-ik őrség alkalmából a »Tüzet-tűzzel« cimü emléklapban a 27 éves történet s most az országos tűzoltó-kongresszus alkalmára a 34 éves történet a Ferency tollából jelent meg. Jékei létesítette a segélyző alapot, az évzáró gyakorlatokat, a zenefenntartó osztályt s munkát irt a tűzoltói szakkérdésekről. A múlt évszáz nyolcvanas éveinek végén egész sajátságosán úgy változtak a viszonyok, hogy ebben a városban, hol ezelőtt a polgármestertől lefelé az oldalán mindenki tűzoltó baltát zörgetett, az önkéntes elem megkezdte a zászló elhatámadásokkal szemben már karddal és vérrel kellett Jékeinek föntartani magát az állásában. Ily körülmények között vette által 1890. év január 1-én Ferency János törvényhatósági pénztári ellenőr, tartalékos m. kir. honvéd főhadnagy, alparancsnok az egyesület igazgatását. De ezen időben úgy is fordultak a dolgok, hogy a városi törvényhatóság, az önkéntes elem visszavonulása miatt hovatovább szaporodó anyagi áldozataira való tekintetből, az egyesület életében magának döntő befolyást biztosított, és úgy ezen utóbbnevezett főparancsnokot, mint az utána következő főparancsnokokat a városi közgyűlés választja meg oly formán, hogy a hármas jelölés joga az egyesület kezében maradt. Ferency, miután előbb tiz évig különféle állásokban szolgált, ismét tiz évig viselte a főparancsnoki tisztet. Látva az önkéntesek egyre ritkuló sorait, megalapította a városi fizetéses tűzoltók intézményét s hogy ezt kellőkép kiegészítse, átvállalta a várostól az akkori kőolaj-közvilágitás kezelését, lévén a tűzoltás és tűzgyújtás rokonfogalmak. így a működő csapatot a lámpagyuj- tók s később az utcatakaritók osztályával erősítette meg s ezek számára, valamint az uj szervezésről szabályzatot dolgozott ki, mely utóbbi, némi változtatással, ma is érvényben van s alább ismertetve lesz. Ferency inkább a szó, mint az irás embere lévén, működésének jegyzőkönyvi emlékei az irattárban gyéren maradtak, még azért is, mert nem igen volt az ülésekben kikkel tanácskoznia. Sürgetésére szerezte meg a város a Rákóczi-utcán őrtanyául a Koós- és Lit- teczky-féle telkeket, melyeket a tűzoltóság 1892. évben vett birtokba s melyekre utóbb a mai csendőr- és tűzoltó uj emeletes laktanya épült. Ezt a két intézményt A szatmári tűzoltóság harmincnégy éves története. Irta: Ferenoy János, a »Szatmár-Németi« szerkesztője. A szatmári országos tűzoltó kongresszus szerkesztő-bizottsága azt a feladatot rovta reám, hogy, mint veterán tűzoltó, írjam meg a szatmári tűzoltóság harmincnégy éves történetét. Ez a föladat önmagában is nehéz, de különösen nehéz nekem, aki, mint a ranglétra csaknem minden fokán átment tűzoltó, az egyesület történetében sok ideig előbb a mellék-, utóbb a homloktérben állottam. Aztán meg igen nehéz a közelmúltban meghalt és élő személyekről történetet írni. De hasztalan volt minden aggodalmaskodásom, meg kellett hajolnom a megbízás előtt. íme tehát _ — ^ f ■ J ____.... Az egyesület megalakítása körül Grabovieczky Jusztin Leo, a kir. kath. főgimnázium volt tornatanáráé a főérdem, kinek az 1875. év tavaszán kibocsátott lelkes s az ügy iránti szeretettől áthatott fölhívására a zászló alá sorakoztak azok, kik a régen megizmosodott egyesületnek magvát képezték. Az 1875. év december 12 napján a jóváhagyott alapszabályok alapján alakuló közgyűlést tartottak, melyben Böszörményi Károly városi polgármestert elnökké, Kiss Gedeon főkapitányt alelnökké, Grabovieczky Jusztin Leót főparancsnokká és Hermán Mihály ügyvédet s későbbi polgármestert alparancsnokká választották s ugyanez alkalommal a városi hatóságot a szükséges tűzoltó szerek beszerzése iránt is megkeresték. Itt az őszinte tisztelet és mély hála hangján kell megemlékezni Szatmár-Németi szab. kir, város hatóságáról, ki nemesen felfogva azon hivatását, hogy a közömé ség érdekében működő egyesületet tárna!/ gatnia kell, a lefolyt 34 év alatt párfogását I tőlünk soha meg nem vonta és jelenté l kény anyagi áldozatainak nagy sorávall lehetővé tette, hogy az egyesület bármely' hazai tűzoltó egyesülettel a szervezés és fölszerelés tekintetében versenyezhet. A tagok fölszerelésének költsége az alakulástól sokáig az egyesületi pénztárra nehezedett, melynek segélyforrásait eleitől kezdve, nemeslelkü emberbarátok és testületek alapítványai s adományai, táncvigalmi s egyéb bevételek képezték. Itt felemlítendő dr. Schlauch Lőrinc bíboros püspöknek több Ízben tanúsított, bőkezű áldozatkészsége, ki miként minden jó és nemes intézménynek, úgy egyesületünknek is, mindig hálával fogadott, jelentékeny adományokat juttatott időnként. Nem hallgathatjuk el helybeli pénzintézeteink, a gőzmalomtársulat, lövész-egyesület s izraelita hitközség évről-évre megújuló adó-
