Szatmári Népfőiskola, 1942 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1942-02-31 / 1-2. szám
T nyugalom,melyét Nyugat-Kelet határán ilyen t'artásanréfö ilyen.Jbécsül-e^t'* tel,annyi áldozattal és elyan legyőzhetjtlen. hittel így más nép sem tudott volna tán hordozni! Milyen nagy kiváltság,milyen nagy áldás volt számunkra oz a keleti nyugalom,mikor a,történelem nagy viharaival száguldott tova a né - pék vonata .a sokféle dél felé,amelyeket rendeltetésük/ni vetésük lénye - ge,értelme-gyanánt felismertek és amelyért áldoztak anyagot es lelket, aranyat és vért!Hányán gazdagodtak e népek közül a gyorsáét cselekvés, a felkészülten indulás lehetőségeitől segítve.,de hányán tűntek el az é- let szinteréről,mert nem volt elég kitartás és hit bennük!Mi pedig,at tói kezdve,hogy a keresztyénség életfenntartó es ételiorrnáló erőjét ke - leti gondolkozásunk és szemleletünk irányitő és fékező kormány maként lelkűnkbe fogadtunk,minden vihart kibírtunk,küzdvö,áldozva;örülve,szenvedve »figyelve Keletre,Nyugatra,Hányszor lemakadtunk»hányszor gyászoltunk,hányszor örültünk,hányszor ejtettük ámulatba a világotINehezen mozdultunk,sokáig gépidőiké ztunk olyk:r.Lekéstünk a népek nagy vásárai- iról,ahol kincset,hatálmát lehetett volna szereznieMert Kelet felé kellett vigyázni a "volgai lovasnak’', ahova, nemcsak az őshaza felé vissza -‘ tekintő emlékek vonzottak bennü; iker yhanem az évezred.ekoen visszamaradt testvérek részéről támasztott viharfellegek közeledtére éberen és felövezett derékkal,meggyujtott szövétnekke11 az az küzdelemre késben és ébe-. rül kellett vigyáznunk’,így lettünk a vén Európa közepéd, más népek védő'; bástyájává! így mai-adtunk anyagiakban, külső hat 8.1c mb an szegények,kicsi'- tXi®k, ’e mindig keletiek és mindig keresztyének* Fajtánkhoz »hitünkhöz,mindig hívek.Állottunk Nyugat bástyáján^Kezünkben a kard,szivünkben az Isten szerelme;Tőlünk Nyugatra szerencsésebb népek gazdagodtak a műveltségben. Földig rombolhatták hajlékainkat; az évszázadok viharaiban reánk törő hadak,de megvetettük lábunkat ezen a szent földön s újra. építettük a romokból a feldúlt hazát. így lettünk az '’újrakezdés népe7*»mert volt mindig hitünk és nyugodt szemlélétünk;minket Isten.rendelt erre’a földre !Nem csoda,hogy elmaradtunk a népek versenyében s arc ;lakban szegé - nyék maradtunk,de anrxálgazdagábbak lettünk az Isten' csodatevő hatalmába vetett hitünkben,mártírokban és Józsuákban,akikkel újra meg Újra meghódítottuk ezt a szép hazát.Akik közül mintegy évszázaddal ezelőtt szólott az egyik .Kelet Népéhez:"Elvesz az én népem,mivelhogy tudomány nélkül való!" Hallod-e kiáltását mának magyarja?Emésztő küzdelmeid, után min' - dig azzal mutatta meg hozzád való szerelmét a sorsodat intéző hatalmas Isten,hogy hallgatni tudtál a prof étákra, akik j bo jövőt .lélekben, hitben valóságként szemlélve figyelmeztettek kötelmeidre;fajtódhoz es A - tyádhoz való hűségedre,e hűségedért járó jutalomba,további fennmaradásod egyetlen lehetőségére. A mostani napok is csak úgy nem fosztanak meg szent örökséged - tői,ha meghallgatod intésüket,ha megérted az Igében hjüzoó.d vinhézett isteni parancsot:legyenek a ti derekaitok felövezveAés/^szövétnekeitek meg- gyujtva!Magyar if juság,én bízom henned.hogy méltc^muráetsz .hős atyáidhoz, a múlt megszentelt hagyományaihoz .Bízom benned sz^m^pi, ifjúság, mert tudom, hogy. ismere I, mit jelent a meggyujtott szövetneknxAs&en a legalacsonyabb szatmári hajlékban is ott van a ház,a plivar* egyik ablakának téeő- jén a kifogyhatatlan olajával a szövétnekéu helyettesítő mé.cses,'örök • készenlétben, hogy az éjszakának bármely órájában kiléphessej$y/||ie háza biztonságának védelmére a férfi,hogy a sötétben ólá^Jflkd#-é$í&illéget megvi-
