Szatmári Napló, 1905. június (2. évfolyam, 69-75. szám)
1905-06-18 / 73. szám
FÜGGETLEN ÚJSÁG Helyben házhoz hordva: Egész évre 8 K Fel évre 4 K ELŐFIZETÉSI ÁRAK: I VI. Negyed évre 2 K j Égés Fél éVi-e 4 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) án küldve: Negyed évre 2 Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Az elégedetlenség. Az évek hosszú során át volt alkalmam a társadalom minden rétegét figyelemmel kisérni és azon elszomo- ritó tapasztalatra jutottam, hogy megelégedést vajmi ritkán lehet észlelni; sorsukkal elégedetlen egyénekkel azonban annál sűrűbben találkozik az ember. Es ezen elégedetlenséget leginkább a női világban lehet észrevenni. Lássuk a példákat: A földmives leányának, aki már az iskolát kijárta, nincsen Ínyére a mezei munka. — Kapálás, gyomlálás, tehénfejés nem tetszik neki. Inkább elmegy szolgálni az uraságokhoz. Ott kap legalább 6—8 koronányi bért, a j miből majd selyemkendőre is telik; azután csak egy keveset kell a ház körül sürögni-forogni, nem pedig egész nap a szőlőben dolgozni, krumplit vagy kukoricát kapálni. Itt megtudja a szobaleánytól, hogy a nagy városban még több bért fizetnek. Kétszer annyit, a miből aztán úri módon lehet öltözni. Az elégedetlenség azon indulat, a mely már most a nagyvárosba készteti. Itt azután a sok pipere látására olyan vágyai támadnak, a melyekért kész a lelkét is áruba bocsátani. Mikor aztán hazakerül, — ha még hazakerül — a föld legszerencsétlenebb teremtésévé lesz, ha eredeti szerény körében marad, mitsein tudva a nagyvilágból, boldog és megelégedett vált volna belőle. A szegény iparos leánya, mihelyt fölcseperedik és jómódú szülők gyer- meikeivel jár iskolába, szégyelni kezdi szülőit és szerény családi körét, úgy akar öltözködni, mint amazok és olyanféle kiművelésben részesülni. Anyja, a ki jó családanya, jó feleség, jó gazdaasszony, de igen egyszerű vagy semmiféle nevelésben nem részesült; a ki talán maga is cseléd volt, enged a leánya kívánságának és azon gondolattól elkápráztatva, hogy gyermekéből kisasszonyt nevelhet, megengedi, sőt erején túl hoz áldozatokat, csakhogy kedves leánya óhajtásának eleget tehessen. Az ilyen iparos-családból származott és nagyobb műveltségben részesült leány azután a világért sem menne feleségül iparoshoz. 0 már magasabbra érzi magát hivatva. Ő már arra törekszik, hogy' legalább valami kis hivatalnok nejévé lehessen. Miután pedig ilyen nem könnyen akad, vén leány lesz belőle és végre is valami gyárba kényszerül dolgozni, hogy mindennapi kenyerét megkereshesse. Valami hivatalnoknak a leánya a világért se lépne házasságra kereskedővel vagy még kevésbbé valami jómódú iparossal. Ő neki csak hivatalnok kell vagy pedig, ha lehetne Anekdoták József királyi hercegről. József királyi herceg és Andrássy Gyula górf. Nagy vadászatot rendezett a fenséges ur a kisjenői erdőségben. Vendégei között volt Andrássy Cyula is, a királyi herceg bizalmas barátja. A társaság egyik tagját az a baj érte, hogy vad helyett a fenséges házigazdára hibázott rá. Persze nagy volt az ijedtség, mindenki odaszaladt a királyi herceghez, hogy meggyőződjék, nem esett-e komoly baja. Mikor aztán megnyugtatta őket, hogy csak pár szem serét érte, Andrássy, a ki együtt alkotta volt meg a honvédséget József királyi herceggel, mosolyogva igy szólt: — Fenséges uram, Fenséged az első sebesült honvéd! A honvédsapka. Aradról Kisjenőre utazott a királyi herceg különvonaton. Vele volt Ormós Zsig- mond is, a temesi nagyur, a kit József királyi herceg nagyon kedvelt. De a mint az öreg künn állt a perronon, a szél lekapta a kalapot fejéről. Ormós nem tudta, hogyan folytassa útját kalap nélkül. De a királyi herceg mindjárt segített rajta. Fejébe nyomot egy honvédsapkát és ünnepi komolysággal kijelentette: — Ezennel kinevezem Ormós Pétert tiszteleti honvédnek. A halászcsárdában. A szegedi kiállításnak József királyi herceg volt a védője s egyik legszorgalmasabb látogatóje. Egyszer beállított a halászcsárdába, a hol a tűzről pattant csár- dásné meg az ura fogadták. Jó magyaros ebéddel kínálták fenséges vendégüket, halpaprikással, túrós csuszával, lepénynyel, fo- natos kalácscsal. Az ebédhez szegedi bort adtak, szegedi cigánynyal muzsikáltattak. Mikor aztán a királyi herceg a csaplárosné szivbeli gyönyörűségére végigette az egész lakomát, a halászcsárda tervezője, Beck Pista megkínálta egy pipára való dohánynyal. A királyi herceg elfogadta szívesen, rágyújtott, de megkérdezte: — Aztán szüzdohány van ebben a pipában. — De szűz ám, Fenséges Uram! Erre a fenséges ur mosolyogva fordult oda Darányihoz. __________________ ka tonatiszt. — Ha szép, akad is ilyen udvarlója feles számmal. Az évek azonban múlnak, a házasságból nem lesz semmi és az ülve maradt leány a legboldogtalanabb teremtése a világnak. A földbirtokos leánya pláne nagyra törő, a mi fölött az előzmények után nem is lehet csodálkozni. Neki csakhamar szűk lesz a falusi otthon. A falusi gavallérok ügyetlen udvarlók. Valami fényes összeköttetésre csekély a kilátás. Ráveszi szülőit, hogy a fővárosba menjenek. Egyelőre csak a téli hónapokra, a mikor otthon úgyis agyon unatkoznának. — A szülők a leány kedvéért és a jövendő boldogságáért engednek kívánságának. Elmennek vele bálozni, had ismerkedjék meg vele az arany ifjúság. Csakhogy az arany ifjúság közt ritkán akad házasulandó ember. Mulatni szeretnek, el is mennek a zsurokra, udvarolnak is, de mikor jutnak abba a helyzetbe, hogy házasodjanak? A szülők spekulálnak valami képviselőre, magasabb rangú miniszteri hivatalnokra, csakhogy ezek az urak viszont nagy vagyonra számítanak és a telekkönyvi feljegyzések nyomán nagyon jól tudják, hogy ki mit várhat. Azalatt múlnak az esztendők. A fővárosban \ tló tartózkodást, költekezést már nen bírják a szülők. — Az adósság szaporodik. Sokszor tönkre mennek, a leány azonban otthon marad. — De jó, hogy a fináncminiszter csak estére jön meg! A borravaló. Vidéki urak, asszonyságok állítottak be az alcsuti parkba, a mely mindig nyitva van a közönség előtt. Egyszerre csak egy mesteremberfélét látnak fönn az egyik fán: az ágakat fűrészeli. Az egyik ur megszólítja: — Hallja-e ! — Miben lehetek szolgálatára? kérdi amaz udvariasan. — Meg lehet nézni ilyenkor a parkot? — Persze, hogy lehet. — Nem vezetne el egy kicsikét ? Mert mi idegenek vagyunk itten. — Szívesen. Azzal leszállóit a fáról, tisztességtudóan köszönt és kezdte kalauzolni a társaságot. Mikor aztán mindent megmutatott töviről- hegyire, az urak hamarosan összeszedtek három forintot és azzal fizették meg a fáradságát. — Nos most igazán jól láttunk mindent. Csak az a kár, hogy a királyi herceget nem láttuk. így szólt a társaság egyik tagja. Valami napszámost láttak kimenőben, azt meg is kérdezték: Az egész országban kiterjedt ismeretségünk folytán azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy a leggyorsabban ===== bonyolítunk le ===== birtohoim l én véteMét* valamint mindennemű bérlet ügyleteket is. — Midőn a megbízások .--....... 7 pontos teljesítéséről megbízóinkat előre is biztosítjuk, kérjük szives párt fogásukat. Miálmán Mynácz és Mria Szalmát', Atilla-utca *5. sz., CTelefon 77.J smil tRI IV1PL0 mm? es videlje földes urai figyelme!
