Szatmári Napló, 1905. június (2. évfolyam, 69-75. szám)
1905-06-15 / 72. szám
Szatmár, 1905. junius 15. Csütörtök ( 905‘VI 1Ö Második évfolyam 72. szám. SZATMÁRI FÜGGETLEN ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: fl.éSévréeVre 4 K | Ne^ed 6vre Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) 2 K Vidékre postán küldve Egész évre 8 K Fel évre 4 K Negyed évre 2 K Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A nemzet gyásza. A legmagyarabb főherceg József kir. herceg meghalt. Halála nem jött váratlanul, mégis fájdalmat okoz az egész nemzetnek. Egyedüli az uralkodó ház tagjaiból, ki szerette a magyar nemzetet. Egyedüli volt, ki vonzódott hozzánk, kinek halála pótolhatatlan vesztesége szegény hazánkra. József főherceg szerette á magyarokat s minden izzében magyarnak vallotta magát. Ez igaz nem érdem, — ő se tekintette annak. Egész családjával kivétel volt a Habsburg- családból. Nemes nagylelkűsége, szeretete ércnél maradandóbb emléket állított a a magyar nemzet minden fiának szivében, melyet kegyelettel fogunkápolni nemzedékről nemzedékre. Legnagyobb alkotása volt honvédségünk újjászervezése. Társadalmunk újjá teremtésében legelői járt áldozatkészségével és támogatásával. Szívesen állt a nép között, mert tudta hogy az egész ország rajongó szerettei veszi körül. Ismerte a nép ezer és ezer baját s a hol csak lehetett, enyhítette sebeit. Most meghalt. Halála gyászba borította széles e hazát. A budavári Zsigmond kápolna kriptájába egy nemzet könyei közt viszik a tizenkettedik koporsót József főhercegét, hogy álmodja tovább bűvös álmát: Magyar- ország, a magyar nemzet jövendő nagyságáról. Vakáció. Eljött, megérkezett a várva-várt szünidő. A tanuló sereg élvezheti isteni szabadságát, a két hónapig tartó vakációt. Mint örül, mint ujjong a fiatalság e szép napok eljövetelének, a mikor lezárhatja magáról az iskola porát és repeső szívvel, vidám kedvvel kipihenheti az esztendő nagy fáradalmait. Mert a vakáció csak a szorgalmas, kötelességtudó ifjúságnak van szánva, azoknak, kik a tanév alatt komolyan fogták föl hivatásukat, lelkiismeretesen tanultak, szeretettel forgatták a tankönyveket, buzgólkodtak, fáradoztak, hogy mentül több és nagyobb ismeretekre tegyenek szert. Tanultak, dolgoztak, hogy haladjanak, jövőjük útját egyengessék s évek múltán a nemes célt elérhessék. Az iskola falai közül kilépnek az élet iskolájába, hol újólag fel venni kell a harcot, megállani kell a sarat, hogy el ne bukjanak az ut közepén. Ismételten kemény tusát, elkeseredett hadjáratot kell folytatniok, ha élni akarnak ön maguknak, a társadalomnak, a hazának. Mert örök küzdelem, pihenés nélküli háborúskodás az élet — a létfenta/tás, a kötelességteljesi- tés érdekében. A szorga is tanuló megérdemli tehát az üdt 1 s hogy aztán az uj tanévhez ujjuk í vei, fölfrissült szellemmel igaz munkakedvvel fogjon. Bezzeg a hanyag, kötelességét mulasztó, lusta fiatalság, a szép, a derült, a fölviditó vakáció napjaiban látja csak, hogy mily könnyelműséget, minő félületességet tanúsított a tanév alatt, a mikor könyvei helyett mindenféle haszontalansággal foglalkozott, elléháskodta a tanulásra szánt időt. S ime a visszahatás. A mit tiz hónap alatt nem tett, azt most a pihenésre szánt gyönyörű időben kell megcselekednie: tanulni, hogy egyik-másik tantárgyból az uj tanév elején pótló vizsgálatot tehessen. Mily megmérhetetlen fájdalmat okoznak a szülőknek azok a hanyag, a tanulástól irtózó, a tankönyvektől rettegő tanulók, kik elzárják maguk elől a haladás, az emelkedés útját. Ismételni kell az osztályt, mert elégtelen klasszifikációt nyertek. A kötelességét nem ösmerő tanulóság nincs tisztában azzal, avagy nem akartja megérteni, hogy a szülők mily nagy áldozatok árán iskoláztatják őket, csakhogy a középszerűségen felülemelkedjenek, intelligens, képzett, komoly, munkaszerető embereket faragjanak belőlük. Nem tudják méltányolni a szülők megfizethetetlen gondoskodását, végtelen odaadását, a mikor szájuktól megvonják a falatokat, nélküLáttam egy csillagot .... — Versek a falunkból. — Láttam egy csillagot lefutni az égről, Láttam egy ifjút is megválni a léttől . . A csillag ragyogott fényesen az égen: Ezt is ünnepelték, még nem is oly régen . A csillag lefutott, eddig volt a pály'a: Az ifjú elbukott alig lépett rája . . . Hm Is a Elek. A dal mezejéről. — A szatmári dalárdának. — Elhozza a langy szellő, a fuvalom : Kék szemedben lakik a menny angyalom... Csikós bojtár, ha csalódik a lányba, Belekezd a tilinkón egy nótába, S küldi a hirt a hütelen, csalfának: Beszegődtem Tar nő cár a bojtárnak . . . Csipke rózsát poros uton-utfélen Tiszta harmat csókolgatja éjjelen, S a hírével az ut mente lesz tele: Harmatos a csipkerózsa levele . . . Szegény legényt ha epeszti a bánat, Szívsebére dalban vigaszt találhat; Gazdag urfi is csalódik — hiába, Kétszer nyílik az ákáczfa virága . . . Ajkatok meg visszazengi oly szépen: Hejh, de fényes csillag ragyog az égen . . . Csak zengjen hát ajkatokon fel a dal, Lépten-nyomon kisirjen a diadal: Magyar dalnak a világon nincs párja: Neve, hire a világot bejárja . . . (Csenger.) Baka Elek. Üzenet. — Balaton-Füredre. — Búmat, bánatomat Rabi >n a szélre, Vigye messze, messze: A Balaton-szélre ! . . . Hol terem a magyar nóta? — Tudjátok, Kik mindig a dal mezejét járjátok! . . . A madár is dallal kel és pihen el, Egy-egy daltól könynyebbé lesz a kebel! A hol a bus árvalányhaj megterem, Ott születik a dal és a szerelem : Végig hangzik, nem egy, de tiz határon, Télen-nyáron pusztán az én lakásom . . . Holdvilágos, csendes este — éjfélig Tilinkó szó jő a falu végéig, — Ha egy leányt boldogít a szerelem, S bokrétát köt a harmatos reggelen : Büszkén, dalban tudatja a világgal, Tele van a kis ablakom virággal . . . Ha csalódik szerelmében a szive, Ekkor is csak a dal marad a hive: Dalban mondja el bánatát szünetlen, Bura, bura-bubánatra születtem . . . Mit mondjam én, ti tudjátok legjobban, Szivetek egy jó nótára megdobban, Búmat, bánatomat Ott eressze szárnynak: Hadd jusson füléhez Annak a kis lánynak... Hadd jusson el hozzá, Mit rebeg az ajkam: Ha nem szeret, — hátha Szánakozik rajtam! ? Baka Elek. József főherceg f 1833-1905.
