Szatmári Napló, 1905. június (2. évfolyam, 69-75. szám)
1905-06-11 / 71. szám
FÜGGETLEN ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Egész évre 8 K Fél évre 4 K Negyed évre 2 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Vidékre postán küldve: Egész évre 8 K ! M , . Fél évre 4 K | Ne-yed evre 2 K Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eöívös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Tisztelettel kérjük ama tisztelt előfizetőinket, akiknek előfizetése junius végével lejár, hogy előfizetéseiket minél előbb megújítani, s azok pedig, kik hátralékban vannak, hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap küldésében fenakadás ne történjék. Pünkösd ünnepe. Szatmár, 1905. junius 10. Eljött a pünkösd. Napsugaras, kéklő ég alatt elterülő himes virágszőnyeg kíséretében üdvözöl bennünket. Jertek emberek ki, az álmából felébredt természet ölére! Szemléljétek a bimbóból kipattant, üde illatot árasztó, csudás virágokat: a ringó rózsabokrot; a sok reményre jogosító fehér és rózsaszínű virágokkal ékes gyümölcsfákat, — a barátságos zöld pázsit szőnyeget s mig szemeitek szemléli a természet örökszép bájait: telketek megtisztul és kiemelkedve a szürke, parányi emberek sorából, lerázva magatokról a föld porát, — szent ihlettel üdvözöljétek a poétikus, szép ünnepet; virággal teli piros píinkösd napját! Ajkaitok rebegjen hálát a mindenek Alkotójának, hogy megértetek, hogy eljött közibetek, gyarló teremtmények közé magával hozva fényt, derűt, — bevonva varázslatos bájával a nagy természet minden zegét-zu- gát. Eljött. És jöttén elsimulnak a homlokokról a gondszántotta barázdák. Itt van és megérkeztével elnémul a jaj, a panasz, a keserűség szivet-lelket bántó hangja. Minden teher, mely előtte li~ dércznyomásként nehezedett válla- inkra : megérkeztével — messze száll tőlünk, emberektől és helyén e szent ünnep csodás szépsége és üde zománca van. Künn, a természet hatalmastemplomában — a végtelenség misztikus érzése száll lelkűnkbe. Elfeledjük, hogy parányi emberek vagyunk; elfeledjük, hogy mennyi bú, mennyi bánat, mennyi szomorúság máskor az osztályrészünk. Elfeledjük, — de csak azok, kik hinni tudunk. Mert, aki hisz, e napon hitének hatása alatt iisztának, mocsok- talannak érzi lelkét, menten minden emberi gyarlóságtól, csúnya irigységtől és bűnös kajánságtól. Eltávoznak azoktól menten a rosszindulatok, a káros szenvedélyek és Isten mosolyogva kéklő szabad ege alatt teljes mértékben tudnak örülni a csendes, békés életnek . . . Az az egyszerűségében bájos és fenséges voltában megható piros pünkösd napja magához téríti az embert. Szemeiről szétfoszlik az elfogultság bántó hályoga és tisztán, világosan látja, tudatára ébred annak, hogy — ember, a maga puszta valóságában. Megtanítja ez ünnep arra, hogy az élet nem áll a boldogság, a jólét, a gondnélküliség szakadatlan láncolatából. Az örömet üröm, a gondatlanságot — bánat és szomorúság, megannyi gyötrő gond váltja fel. Megtanít arra, hogy nemcsak gondatlanság semmittevés az élet; de, ha bánat, szomorúság ér: nem istenkáromlás segít rajtunk, — sem pedig csügge- dés, kétségbeesés. Azt mondja: legyünk emberek, életre valók nem csüg- getegek, de élni vágyók, élni akarók, nézzünk bátran szembe az élet száz meg száz változatával; ha bú, ha baj ér: türjük acélerős kitartással. Tanuljunk meg tűrni, ha kell, szenvedni, ha úgy kívánja a sors & — remélni, mimfenekfelett. Mert,“ ki remélni, tiinnf nem tud, nem lehet kitartása, erős akarata. Ha a remény elvész, — vele vész az is, ki remélni nem tud már. Üdvözöljük tehát lelkünk szerető melegével e bájos ünnepet. És mig bájain elmerengünk, feleledje el elménk mindazt, ami rossz, ami kellemetlen nekünk. Özetlenné, nemessé Mikor a szív későn szeret. *) Irta: Aszlányi Dezső. Bántó, gyötrő, nagy fájdalom. Mint szürkület friss hajnalon ; Nyári sugár olvaszt jeget, Mikor a szív későn szeret. Méri is nem jött idejébe, Ki lát a sors rejtekébe? Rozsdás kardon aranyveret, Mikor a szív későn szeret. Úgy élt bennem a szerelem, Imádtam, mint jó Istenem; Tatán azért féltem tőle, S vágyva tértem ki előle; Balga szívvel elfeledtem, Kenyerem javát megettem: De fáj, ha az ut levezet, Mikor a szív későn szeret! Rejtélyes a sorsnak keze, Nem kerültem, nem kerestem, Megbomlasztott mégis engem, Egy kis tündér csillagszeme; *)Mutatvány szerzőnek most megjelent „Nők- ről-szerelemről“c. kötetéből. (L.Irodalom rovatunkat) Élet javán már túl vagyok Leszünk-e még mi boldogok?! Gyilkos kéj és gyötrő érzet, Mikor a szív későn szeret! Pünkösd a vonaton. A hosszú személyvonat bekanyarodott a Karszt rideg hegyei közé. Tikkasztó sugarakat bocsájtott le a nap erre az elárvult, fíiszáltalan sziklavidékre, akik a vonat harmadik osztályában ültek összezsúfolva, a nagy hőségtől élbágyadtan pislogtak ki a rideg, kietlen tájakra. Magyar parasztokkal volt zsúfolva a harmadik osztály. Jöttek valahonnan a Nyírségről, ahol buján terem az istenadta humus a gazdagoknak, de szegényeknek verejtékén kívül csak annyit ad, hogy éppen éhen ne haljon. A nyírségi napszámos magyarok elcsigázva, de megnyugodva keresztény hittel a sors végzésében húzták a jármot. Keveset aludtak, naphosszat dolgoztak, eszükbe se jutott nagyobb bért kérni a munkájukért; igy élt az apjuk, az öregapjuk és abban a hitben voltak, hogy igy kell élni nekik is. Egy napon aztán kidobolta a kisbiró a faluban, hogy aki Hamburgon, vagy Brémán keresztül akar kivándorolni Amerikába, azt bizony becsukja a törvény kettőtől hat hónapig; de aki Fűmén keresztül igyekszik az újvilágba, az olcsón is utazik, gyorsan is utazik, de még a kormár , i vigyáz rá, hogy valami baja ne essék. — Mi ott a napszám ? kérdezte az öreg Galambos Abris, akinek tegnap vitték a temetőbe hitvestársát. Patikaszert irt neki az orvos, a patikus hat koronát kérte, de Galambos Abris ennyi pénzt nem tudott előteremteni. Nem volt patikaszer és meghalt az asszony. A pap is csak úgy temette el, hogy Galambos eladta a megboldogult után maradt ágyneműt, igy aztán telt koporsóra, papra, |meg harangozásra is. Galambos Abris a sírnál igy szólott: — Pénzért adják az urak a halált is. Patikaszerre nem telik a szegény embernek, de temetésre muszáj pénzt teremteni. Kutyánál kutyább a sorsa a napszámosnak. A kisbiró az öreg napszámos kérdésére eként felelt: Hogy mennyi a napszámos ott túl azt nem tudom, de nagy lehet, mert S hßj/eiem ! Oieso bvrjegyseh. Figyelem / A HOMVÉH« Qnrrortinkh™ a mai naptál kezdve kiváló minőségű id?i boroH. melyek előkelő urasági szőlők »nuiwcu .termései, a következő árakon képhatók: ButdiázVa, ÜVcgeHben 2 olcsóbb. kr. Oláhgyürüsi az üzletben 1 lit. 36 kr., házhoz kimérve 32 kr. Szatmárhegyi „ 1 „ 36 „ „ „ 32 kr. Sikárlói az Apahegyi üzletben 1 lit. 40 kr., házhoz kimérve 36 „ 1 ,, 40 „ „ „ 36 liier vételnél nagy árengedmény.
