Szatmári Napló, 1905. május (2. évfolyam, 59-68. szám)
1905-05-31 / 68. szám
Szatmár, 1905. május 31. Szerda Második évfolyam 68. szám. mi’n.r.i nww FÜGGETLEN ÚJSÁG T 7 <y/;> :r ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva : j Vidékre postán küldve : 4 K ! Neaeaéw« 2 k| | * | Negyed évre 2 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. ,«í'. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza 2. sz. ahova ngy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Uj véráldozaí. Szatmár, május 30. Nagy szerencsétlenség történt. Keglevich István gróf áldozata lett a párbajnak, a melyet Hentz Károly néppárti képviselővel, vívott. Irtózatos vége egy nemes emberéletnek, egy pályának, amelyre fény és árny váltakozva hullott. Siker és babér, dicsőség és gáncs, nagyúri jólét és nagyúri nélkülözés, ünneplés és üldözés — ime ezek között hányódott-vető- dött Keglevich István gróf pályája, akinek sem élete, sem halála nem volt közönséges, szerencse hozzá hűséges nem volt soha; csak rövid ideig tartotta ölelésében, azután eitaszitotta magától. Kulturális életünkben jelentős szerepet játszott, két Ízben is ál- j lami mtiintézeteink élén állott, megteremtette a főváros egyik legújabb, | legfényesebb színházát, a Vígszínházát; de vissza kellettvonulnia a szereplés e teréről, mert fejedelmi Ízlése fejedelmi budgettet is kívánt, az pedig nem állott rendelkezésére. Ez a fejedelmi Ízlés életmódjában is érvényesült, s ez volt az oka, hogy nagy vagyonának csakhamar nyakára hágott s élete alkonyán immár kegydijra is szorult. Ám azért vagyoni romlása I idejében, amikor Keglevich István gróf már nagyon szegény ember volt, | A peieskei nótárius. Nagypeleske roppantul unalmas piszkos kis falu, egy intelligens embernek valóságos „Ördögsziget,“ ép azért nagyon kevés benne az intelligencia. A ki hivatásánál fogva oda van kötve, az is igyekszik, ha a legcsekélyebb í ideje engedi a városba rándulni. A falu könyvtára 18—20 könyvből áll; azok is holmi rémregények, avagy, gyermek mesék, melyek olvasásánál az ember csendes butaságba esik. Egyetlen egyszer voltam kénytelen Nagypeleskén lenni, körülbelül öt hetet töltöttem ott s az öt hét alatt csak egy ízben mulattam, de akkor igazán jól mulattam. Egy alkalommal a plébánosnak unal- j mámról panaszkodtam, s egyúttal kérdez- i tem őt, hogy nem szoktak-e néha valami kis hangversenyt, vagy színi előadást rendezni ? — Dehogy is nem! szoktunk bizony minden évben, még pedig nagyszerűeket, válaszolta a plébános (de mintha hangjában egy kis gúny lett volna.) — Ha még egy rövid ideig itt mamég akkor sem vesztette el tekintélyét társaságában, meg tudott maradni igazi grand seigneurnak, bizonyságául annak, hogy az ember úri volta, tekintélye benső értékétől függ, nem pedig anyagi viszonyaitól. Hiszen a közelmúltban még fontos politikai szereplést is szántak neki, aki az udvarnak, a királynak is kedves embere volt. S a grand seigneur, az igazi arisztokrata mágnás, az élő anakronizmus, a közép félelem és gáncs nélküli lovag a lovagiasság mezején halt meg: ott vérzett el átszűrt szívvel, akár egy középkori istenítéleten . . . Mit mondjunk e véres ravatal felett? Mélységes a részvét, a megdöbbenés, a tragédia láttára. Csodálatos játéka ez a sorsnak : egy nagy ur, a ki egész életmódjával inkább illik a letűnt századokba, mint a modern korba, igazi középkori módon végzé életét. Tehát újabb áldozatot követelt a középkori rém, ami ellen any- nyit meiinydörögíüpT az utóbbi idő- ben s a melyet mégis kiirthatlannak látunk. Újabb halálos párbaj a párbajellenes szövetség korában! A polgári osztály felfogása már lassan átatakul; de a gentry, a mágnás világ, a katonaság még nem tágít azon meggyőződéstől, hogy a becsületen ejtett foltot csak vérrel lehet lemosni. Az uj idők szellemének még nagy munkát kell végeznie, mig ezekbe az ódon várakba is behatol. Filippiákat tehát nem menydür- günk újra a párbaj ellen e gyász-eset alkalmából. Tudjuk, hogy ez hiábavaló. Mélyreható társadalmi reformra van szükség, hogy a párbajmánia kivesszen. A demokrata gondolkodásnak kell úrrá lenni az egész vonalon. Nem kételkedünk, hogy ez be fog következni, de addig még sok Keglevich István gróf elvérzik. Sírjába nemes alakját általános részvét kiséri, amint őszinte részvét kisérte volna akkor is, ha nem ily borzalmas, megdöbbentő módon roskad a halál karjaiba. Véres holttestére a részvét gyászfátyolát kell borítani; ravatalát pedig érdemei elismerésének koszorúi fedjék. Cenzor. A nyakszirtmerevedés széruma. Szatmár, 1905. május 30. Orvosi körökben óriási feltűnést fog kelteni ez újabb keletű, veszedelmes betegséget gyógyító szérum feltalálásának hire. És milyen boldog vagyok, hogy a feltalálás színhelye: Szatmár s a feltaláló — szatmári. rád, részt vehet előadásunkon, mint néző, vagy akár mint szereplő. — No már én csak mint néző, fogok szerepelni, — jegyeztem meg. Csakugyan pár nap múlva összeült a vigalmi bizottság a plébános ur fekete ká véja mellett tanácskozásra. Hosszas tanácskozás után a „Peieskei nótárius“ előadásában állapodtak meg. Rendezőnek a jegyző öreg Írnokát választották, a ki fiatal korában különféle istállókban és fészerekben felállított színpadokon a hős szét ebnest adta. E nagy napon természetesen fel lett mentve magas és tekintélyes hivatala alól. A főszerepet maga a rendező adta, mert úgymond, senki sem tudná azt úgy eljátszani mint ő. Dorka boszorkányt a korcsmárosné vállalta el, a ki a színpadon kívül is méltán mefelelt a boszorkány címnek. Othello a kisbiró púpos vereshaju fia volt. Csak még a Desdemóna személyesi- tője hiányzott. A rendező iszcnyu káromkodások között nyakába vette a falut s eredménytele- niil épp a szomszéd faluba akart rándulni, midőn hirtelen a plébános kurta, kövér szakácsnéja jutott eszébe. — Tyhü, az áldóját! — Hogy erre előbb nem gondoltam, hisz ennél kiilümb Desdemonát képzelni sem lehetne, igaz, hogy kicsit dadog a szentem, no de sebaj, utóvégre a szerepe nem oly hosszú. Előre! menjünk. Gondolatát tett követte s rögtön neki indult a plébános házának. Az udvarban csakugyan megpillantotta Láb nénit, a szakácsnőt, a ki épp csirkefogással volt elfoglalva. Borzasztókat fújva futott ide-oda az udvarban, a miért egy csirkét sem volt képes megfogni, midőn végre az írnok segítségével sikerült szert tennie egy pár csirkére, bevezette Jóska bácsit, a rendezőt a házba, miközben kötényével törölgette ugyancsak izzadt homlokát. — Hát mi-mi újságot ho-hozott Jóska bácsi kérdé Lálí néni. Jóska bácsi igyekezett minél ünnepélyesebb arcot ölteni, mi részben sikerült is neki s hosszú lére eresztve, elmondta jöttének célját. _____Láli néni nagyon megörült, de a máFi nnesem! OlCSÓ borjeFinnelem! A HONVÉD“ sörcsarnokban a mai naPtól kezdve kiváló minőségű id?i boreil, melyek előkelő urasági szőlők —J1 „ , • — ............ termései, a következő árakon képhatók: gntcliázVa, ÜVegeHbCtt 2 Hr-ral Olcsóbb. Si kárlói az üzletben 1 lit. 40 kr. Apahegyi „ 1 „ 40 „ házhoz kimérve 36 kr. „ „ 36 „ Oláhgyürüsi az üzletben 1 lit. 36 kr., házhoz kimérve 32 kr. Szatmárhegyi „ 1 „ 36 „ „ „ 32 kr. •1 liter vételnél nagy árengedmény.
