Szatmári Napló, 1905. május (2. évfolyam, 59-68. szám)
1905-05-04 / 59. szám
SZATMÁRI NAPLÓ 1905. május 4. 2 műhelyeikben nem készítenek, de azok készítése nekik ki sem fizetné magát, hanem a termelő szövetkezeti közös műhelyben előállított kész iparcikkek átengedtetnek a termelési árakon a tagoknak, ezek azután a szövetkezeti készítményeket az ő saját készítményeik kiegészítésére használnák s ezekkel együtt adnák, árusítanák el. Ennek pedig manapság, midőn a vevő közönség egy-egy üzletben szereti összes szakmabeli szükségletét beszerezni, nagy jelentősége van, mert a vevő igy inkább fölkeresni a kézműves iparos boltját, mint a gyári nagy' raktárakat, eladási helyiségeket. De ha kivételesen idegen munkásokkal tömeges termelésre is rendeznének be iparosok termelő szövetkezeteket vagy ily szövetkezetben ve- ! gyesen iparos tagok és munkások is dolgoznának, első kelléke az legyen ily szövetkezeti gyárnak, hogy ne készletek fölhalmozására törekedjenek, hanem a munka megkezdése | előtt szerezzenek piacot és vevőket, a kiknek készítményeiket bizton eladhatják, esetleg nagykereskedőkkel is lehet előadhatják, esetleg nagykereskedőkkel is lehet előre megállapodni, a készítendő munka minőségére és árára nézve, ez esetben azután a termelő szövetkezet ezeknek szállítana. A termelő szövetkezet vagy szövetkezeti gyár létesítésekor tehát mindjárt tisztába kell jönni az eladási, az értékesítési viszonyokkal, illetve a munka megkezdésekor meg kell szerezni, a biztos vevőket is, mert csak ily berendezkedéssel és vezetéssel állhat fönn egy ipari termelő szövetkezet. Ily módon tehát megengedhető az iparosoknak is, hogy kivételesen termelő szövetkezetét alakítsanak. De azért akár ebben, akár a kiegészitő szövetkezet alakjában létesül a termelő szövetkezet, úgy ez maga, mint műhelye lényegileg különbözik a szövetkezeti gépműhelytől vagy a gépműhely-szövetkezettől. A véletlen szerencse. (Szatmári rém-mese.) Egy derék és szép úri nőnek nem lévén otthol az ura, — e véletlen körülményt föl akarta használni egy, a viszonyokkal ösmerős tolvaj, és sötét éjnek idején belopózott a lakásba; nyilván mégpedig azon gonosz szándékkal, hogy ellentál- lás esetére talán még meg is fogja öl(el)ni ? a magára maradt szegény nőt. Már egészen a nő közelébe is jutott a tolvaj; amidőn onnan — a nő ágyából — hirtelen egy katona ugrik elő, s kardjával elveri a megrémült tolvajt. Eként kimenekedvén a bajból a derék és szép úrnő: hálát adott Istennek a véletlen szerencséért, amiért hogy t. i. éppen akkor egy vitéz katona vala nála. Népkonyhái zárójelentés. Népkonyhánk 12 évi működése óta ez az utolsó tél volt a legzordabb és a szegények ínségének a legféltettebb réme, hanem intézményünk vezetőségét is nagy aggodalomba hozta az a fontos, nagyon is indokolt kérdés, vájjon képes lesz-e az idei megdrágult kenyér és főzelék magas árak mellett is könyöradomány szerzés utján megfelelő támogatást nyerni arra, hogy ebben az ínséges esztendőben a nagyobb tömegekben jelentkező éhező szegényeinket és a kétszázat meghaladó szegénysorsu iskolás gyerekeket az egész télen át élelmezni ? Annál nagyobb ‘örömmel mutathatunk arra a fényes eredményre most, a midőn a Népkonyha bezárult. Társadalmunk nagylelkű támogatása lehetővé tette, hogy a könyörtelen hosszú télhez mérten három héttel meghosszabbítottuk a szegények élelmezését, továbbá, hogy a tavalyi 160 iskolás gyerek helyett az idén a különböző iskolák ajánlatára 206-nak adhattunk az egész télen át meleg ételt és kenyeret naponta ebéd idején és pedig felekezet különbség nélkül tejesen ingyen. Ott, a hol a társadalom nem adhat kellő mértékben kenyérkeresetet a népnek, szükségszerűen a humanismus van hivatva a nyomort enyhíteni. Ezt a hivatását az idén is fényesen teljesítette a Népkonyha támogatása révén városunk és vidékünk minden arra hivatott tényezője. Városunk hatósága tekintettel volt az idén az Ínséges időre és két ízben is segítette a szegény alapból Népkonyhánkat. A szatmári gőzmalomi társulat öt hónapon át havonta két zsák kenyérlisztet és 25 ko. tészta lisztet adományozott. Tűzifa szükségletünket nagyrészben a fűrésztelepről Heidelberg Imre igazgató ur jóvoltából kaptuk. Pénzintézeteink pedig az idén is a szokásos jótékonycélu adományokkal támogatták a Népkonyhát. Ezen mindmegannyi hathatós támogatáson kívül a melyekért külön-külön is kifejeztük egyletünk és szegényeink háláját, nagyban elősegítette működésünk eredményét vidékünk és különösen városunk n. é. adakozó közönsége. Bőkezűen adakozott humánus közönségünk úgy pénzben, mint természetbeni adományokban a házról-házra kéregetni járó nemes lelkű asszonyaink gyiijtőiveire. Ezek a mi választmányi hölgyeink már valóságos művészetre vitték a könyörgés műveletét, a mikor évente egyszer bejárják a város minden jobb módú házát, hogy szegényeink a télen át ne éhezzenek. E télen is a választmány tagjai köz- zül Cinner Bella k. a., Dr. Erdélyi Miksáné, Feldman Mórné, Freund Sámuelné, Fried Dezsőné, Fried Samuné, Hegedűs Berta k. a., Dr. Heller Gyuláné, Dr. Hermann Li- pótné, Klein Vilmosné, Krassó Miksáné, Mandelbaum Edéné, Markovics Ignácné, Markovics Salamonná, Markus Mártonn'é Mayer Sárika k. a., Medgyesi Ferencné, Medvecky Jenő ur F.-Gyarmat, Netter Kálmánná, Radó Bertalanná. Reiter Adolfné, Révi Miklósné, Rohrlich Sámuelné, Rooz Samuné, Rosenfeld Vilmosné, Schlosser Mártonná, Scheiber Ferenczné, Schwartz Ilonka k. a., Sternberg Anna k. a., Weisz Margit Átkozott való! Tegnap és — ma ! Arca elborul, lábával nagyot toppant. Látja a szép alakokat, a csiszolt padlaton végig balancirozni, mi több, látja önmagát írabuccoval szájában, Piroska oldala mellett — teázni. Berci szive lassabban ver, ha rá gondol a múltra. Én édes Istenem, hogyne, mikor huszonegyedszer szerelmes és csak 22 éves ! Bírnom kell őt, ha mindjárt 300 frt. j évi jövedelemem biztosíthatom is számára, > — kiált fel a „reményteljes“ joggyakornok és az órára tekint, mely csendesen veri a tizenegyet. III. Piroskájék „szalon“-jában. Kopognak. Ah! Ez „ő“. Berci belép. Piroska fülig pirul — Berci elvörösödik. Édes zavar! Zavart édesség! Piroska „bársony“ ajkain „drága“ mo- solylyal fogadja Bercit és „ezüst csengésű“ hangon üdvözli. Méltóztatik látni, hogy ebben az anyagi világban, még a szerelmesek között is van mindennek értéke. Bársony ajak, drága mosoly, ezüst hang. — Van szerencsém tiszteletemet tenni ! — rebegik Berci rózsástalan ajkai. Berci ezúttal természetes állapotban jelenik meg; a mennyiben a bálokban természetellenes, fölsütögetett gyűrűs fürtéi, most már saját gyürütlenségökben fogják körül koponyáját. Piroska ellenben most még bájosabb, a mennyiben háziasán felöltözve nagyon jól fest; mert a bálokban tündériesen „kiöltözve“ volt, — mint azt különben a divat parancsolja. És e szerény toiletten Berci nagyobb gyönyörrel nyugtatja szemeit, mert most csak sejt, de akkor látott. — Azt hittem, hogy már el is felejtett bennünket, — zengedezi Piroska piruló arccal. — Berci melodikus hangon válaszolja: — Ah, hogy gondolhat ilyet, kisasz- szony. — Én Istenem, a férfiak oly hamar felednek, — vélekedék Piroska. — Lehet, de Nagy Bertalan — soha, ha erre okot nem adnak — szavalja Berci. IV. A mama előtt. — Szeretsz tehát angyalom, drága kedvesem ? — Tied vagyok örökre édes Bercim. És a boldog frigyre ráüti a forró szeretet az édes csókokat. Az első után következik a második, hogy annál erősebb legyen a pecsét. A harmadik vagy századik után belép — a mama. Piroska kisasszony oly piros mint a rózsa, Berci ur mint a pipacs. A mamának azonban nem kell magyarázat. Az ő gyakorlott és tapasztalt szemei eleget láttak, hogy kimondja a — szentenciát. Ki is mondja rögtön, sietvén a szerelmes fiatalokat melegében megáldani. — Legyetek boldogok! A függöny legördül; a vígjáték, a mely házassággal végződik — be van fejezve. Lesz ugyan még folytatása, de ahhoz nekünk semmi közünk. Mffeknyszor jeleljefo mey vyy foh'fMetés? kfEieéI£e«íy tanár igy fdeit: Legalább hétszer. Mert először csak elsiklik az olvasó szeme fölötte, másodszor már megjegyzi magának, harmadszor már el is olvassa, de még nem gondolt rája, negyedszer már gondolkodik felette, ötödszörí megjelenésnél beszél az asszonnyal, a hatodiknál megakarja próbálni s végül a hetediknél vásárol. Ez a felelet bár tréfás hangú, de mégis igaz. Nálunk Magyarországon, ha valamely hirdetés egyszeri közzététele nem jár eredménnyel, ez már kedvét veszi a hirdetőnek. ----Hi rdetés pedig csak akkor hozza meg a gyümölcsét, ha az állandóan az olvasó szeme előtt van és fel sem kelti annak figyelmét, érdeklődését előbb, mig úgyszólván jó ismerőse nem lesz.
