Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)

1905-04-05 / 51. szám

1905. április 5. SZATMÁRI NAPLÓ 3 teticsné Dömjén Rózsa a nemzeti színház művésznőjének vendégfelléptével „Váljunk el“ vígjáték. Vasárnap délután rendes hely­árakkal „János vitéz“ operett, este gróf Feszteticsné Dómján Róza második és utolsó vendégfelléptével „Czigány“ népszínmű. Hét­főn „Fecske fészek“ operett félhelyárakkal. Kedden „Kati bácsi“ énekes bohózat má­sodszor. Előkészületen: „Granadai vőle­gény“ operett. — Mikor a színész nyiltterez. Ma, midőn néhány napi távoliét után hazajöt­tem Szatmárra többen arra figyelmeztettek, hogy valami Áldori nevű színész és teno­rista (?), kinek otromba játékát és repedt fazék szerű hangját távollétemben egy kissé megkritizálta a „Napi ó“, ellenem egy helyi lapban nyilttérben nyilatkozott. Mivel hogy sürgősen ismét el kellett utaznom Szatmárról, nem állott módomban ezzel a fráterrel szembe nézni, azért egyszerűen a bíróság előtt fogom őt, ha énekelni nem is, de táncolni mindenesetre megtanítani. Balassa 'Sándor, a „Szatmári Napló,, felelős szerkesztője. — A Szatmár-Némeli-i kőmüves- és ácssegédek önképző szakegylet folyó hó 9-én, azaz vasárnap a Károlyi-ház ven­déglő helyiségében kedélyes estélyt rendez, melyre ez utón is tisztelettel meghívja is­merőseit és barátait a rendezőség. — Mibe került Oroszországnak a háború. Az oroszoknak anyagiakban való veszteségeiről közli a következő adatokat az egyik londoni lap: Az elvesztett mand- zsuriai vasút 253,000.000. A vasút védel­mének költségei 46,000.000. A boxerek ál­tal okozott károk 70,000.000. Dalny város és kikötője 28,000.000. Ideiglenes erődíté­sek a vasút mentén 11,000.000. Port-Arthur kikötője és védelmének költségei 500,000.000 Összesen 900,000,000. A háború rartama alatt az orsz had­sereg a következő veszteségeket szenvedte: Elesett a Jalunál 3000 katona, Vafangkon- nál 4000, Liajongnál 26.000, a Sahonál 44.000, Port-Áithurban 55.000, a Hunhónál 15.000, Mukdennél 120.000, Tielingnél 2000 és kisebb csatározásokban 10.000, össze­sen 280.000 katona. A betegek száma hoz­závetőleg 130.000. Magára a tulajdonképpeni háborúra a következő összegeket fordították: Hadikölt­ségek 570 millió. Uj államadósságok 150 millió. 1480 elveszett ágyú 10 miilió. Elfo­gott kereskedő hajók 10 millió. A flotta veszteségei 160 millió. Összesen 900,000.000. A háború tehát a legutóbbi kétszáz- millió rubelles belső kölcsönnel együtt két milíárd rubeljébe, a mi értékünkben 6000 millió koronánál többe került Oroszországnak. — Lefoglalt fogak. Az eset nem mindennapi. Egy nagylábon élő, elegáns vidéki gavallérral történ4 meg, hogy addig halasztotta egy szabószámla kiegyenlítését, mig végre ott hagyta a fogát a hitelezővel folytatott harcban. Ez magában véve még nem lenne újság, hiszen a világhistória számtalan olyan küzdelmet emlit, amikor a harcos felek egyike ott hagyta a fogát a csatatéren. Az eset újsága az, hogy itt nem képleges értelemben történt a dolog, ha­nem a szó valódi értelmében. Még pedig a következőképp: A szabó végrehajtást indí­tott adósa ellen, de minthogy az illető ur­nák a szükséges ruházaton kívül lefoglal­ható ingósága nem volt a foglalás nem sok eredménynyel kecsegtetett. A szabó mégis elment a végrehajtóval a dandy lakására. A szobaur éppen délutáni pihenőt tartott. A hitelező széjjel nézett a szobában és szomorú arccal konstatálta, hogy csakugyan nincs mit lefoglalnia. Ekkor azonban az asztalon álló vizes pohárra esett a tekintete s észrevette ott, hogy a pohárban van az adósnak egy teljes fogsora, nehéz arany foglalatban, melyet az alvás előtt a pohárba helyezett. Rögtön rátette a kezét a pohárra s utasította a végrehajtót, hogy az értékes fogsort foglalja le s minthogy aranyról van szó, helyezze bírói letétbe. A dandy persze tiltakozott ez ellen, a végrehajtó is szabad­kozott eleinte, de minthogy a végrehajtási törvényben nincs oly intézkedés, mely az ily értékes holmit a foglalás alól mentesí­tené, kénytelen volt a fogsort zár alá venni s letétbe helyezni. A megfogtalanitott adós persze szaladgál fühöz-fához, fenyegeti a szabót, hogy kártérítési port indít s följe­lentést tesz ellene, mert nem képes táplál­kozni : de a kérlelhetetlen szabó nem haj­landó kiadni a kezéből az arany fogsort s nyugodtan várja a bíróságok határozatát a szokatlan kérdésben. — A legolcsóbb óra és ékszer rak­tár a Színházzal szemben lévő mű órásnál. Egy óra javítás 1 évi jótálással csak 80 krajcár. Egy zseb óra üveg vagy mutató csak 5 krajcár, nagy választék órák, éksze­rek és china ezüst nemüekben, olcsó árak mellett. Szives pártfogást kér Kepes Dávid mű órás és ékszerész. Az első fecske. Szerkesztőségünkbe a mai nap folyamán öt „lapunk barátja“ jött bejelenteni az első fecskét. Első lapunk-barátja: (Berohan.) Szer­kesztő ur, gyorsan adjon egy tollat, most láttam az első fecskét az Avas felől röpülni. Megírom egy hírben. Szerk.: Itt a toll. Második 1. b.: (Lihegve bedül az aj­tón.) Itt hozom az első fecskét. Most szállt el a városháza felett. Szerk.: Kérem, az első fecske már megérkezett. Ön legfeljebb a második látta. Első 1. b.: Igen ! Én láttam az első fecskét. (Harmadik, negyedik és ötödik 1. ba- rátjai együttesen lélekszakadva zuhannak be): — Szerkesztő ur, láttam az első fecs­két. Nem igaz, az elsőt én láttam. Nem áll! Én vagyok az első fecske! (Az első és második I. b. szintén belevegyül a zajba): — Mi vagyunk az első fecskék! Nem igaz! Elál! Én vagyok az első fecske! (El­csattan az első tettleges inzultálás védjegye alá eső pof. Utána a második, harmadik, negyedik. A fecskék egymást ki és beröpi- tik az ajtón. A szerkesztő mentőkocsit és rendőri készenlétet kér telefonon. A rendőr­biztos megérkezik. Négy fecske elszalad.) Első 1. b. flelkendezve a biztos nya­kába ugrik és körülcsókolja): — Biztos ur, biztos ur! Ugy-e én va­gyok az első fecske? Visszajöttem szárny­szegetten, megtépetten, ámde hűn. — En vagyok az első fecske. . . (Rendőrbiztos): Persze, hogy ön . . . És hogy a kollegái is elhigyjék, jöjjön be velem a rendőrségre, ahol kap egy számot. Igen, egy számot, az elsőt. Első 1. b. : Igazán kapok? Nos men­jünk. (Megindulnak a mentőkocsi felé.) Első 1. b. : Igen! Én vagyok az első fecske. Egy kis villás-fecske vagyok. Adjon villát, meg villásreggelit, mert én egy kis villásfecske vagyok. Az első fecske én va­gyok. Nem hiszi biztos ur? Óh Náni, Náni meg fogod bánni. Siessünk a számért . . . En leszek az első számú fecske . . . (Beülnek a mentőkocsiba, amely se­bes vágtatva rohan — az Erzsébet kór­ház felé.) Stádium. TÖVÉNYSZÉK. (§) Halálra ítélt testvérgyilkos. Klein- man Nuszem saját testvérét: KleinmanMos- kót, kivel haragos viszonyban élt, 1904. szeptember elsején éjszaka, amint ez el­aludt, agyonlőtte azzal a fegyyerrel, amit Fotul György a vád szerint e czélra adott neki kölcsön. A beregszászi törvényszék, mint esküdtbiróság most tárgyalta ügyüket. Az esküdtek a tettest a gyilkosság bűntet­tében mondották ki büntisnek, mig Fotult nem bűnösnek. A bíróság ezek alapján Fo­tult felmentette, a 26 éves Kleiman Nusze- pedig kötél általi halálra ítélte. A vádlott védője Reismann Simon dr. beregszászi ügyvéd kegyelmi kérvényt terjesztett be. (§) Gyermekgyilkos anya a vádlot­tak padján. Őzv. Mészáros Sándorné még nagybányai lakos korában házasságon kí­vül teherbe esett. Itt Szatmáron közös ház­tartásba lépett Szabó Dénes gépészszel, ki azon ígéretet tette az asszonynak, hogy fe­leségül fogja venni. Hogy a férjhezmenés kilátásait el ne veszítse az asszony, terhes állapotát teljesen titokban tudta tartani Szabó előtt s egész titokban megszülte f. év febr. 27-én gyermekét s azt nyomban a születés után megfojtotta s a Hunyady- utcza egyik árkába tette. De végre mégis kiderült az asszony tette (mit annak idején meg is irtunk) ki aztán a terhelő adatok súlya alatt tettét törredelmesen bevallotta, azzal védekezvén, hogy gyermekét azért emésztette el, mert félt, hogyha anyasága kiderül, Szabó el fogja őt házától kergetni. Ebbéli végső kétségbeesése érlelte meg benne e szörnyű gondolatot s hajtatta végre vele a tettet. A helybeli törvényszék Papp Endre elnöklete alatt márc. 31-én mondott Ítéletet a bűnös asszony felett, kit dr. Komároniy Zoltán ügyvéd védet. A tör­vényszék a vádlottat csak 8 havi börtönnel sújtotta. Az Ítélet jogerős. KÖZGAZDASÁG. Gazdászok kongresszusa. Május 21-én a gazdatisztek országos kongreszust tartanak Budapesten a Vigadó nagytermé­ben, melynek legfőbb tárgya a nyudijügy rendezése lesz. A kik a kongreszuson részt óhajtanak venni, két koronát fizetnek és szándékukat jetentsék be Baross-tér 14. szám alalti titkári hivatalban. IRODALOM. A Színház és Élet képes művészeti hetilap minden számában valami uj, ötle­tességről és változatosságról, áldozatkész­ségről tanúskodó meglepetéssel kedveske­dik. E heti számában a vidék legjelesebb Jánosvitézeit mutatja be pompás képekben. Közi B. Csik Irén, Feledi Boriska, Kornay Margit, M. Bácskay julcsa, Rózsa Lili és Hunyady József arcképét mint Kukorica Jancsi. Vezércikke a színészetnek a Kultusz­minisztériumba való áthelyezéséről szól, bí­rálja az országos Színész kongreszust, cik­kezik Verne Gyuláról (képpel) Szellemes a a Színházi beszámoló és Toll Tamás jegy­zetei. Ezenkívül folytatja Vajda László Szí­nészek cimii drámáját. Közli gróf Zichy Géza. Rothauser Teréz, Pakots József stb. arcképét. Szenzációs az Ex-Lexből való falábtánc melyen a szereplő művészek ki­tűnő, ötletes falábtáncuk kitünően látható. A változatos számira 20 fillér. A lap ne­gyedévre 3 korona megrendelhető kiadóhi­vatalban Budapest Baross-u. 59. Kiadó üzenete. Áldori László urnák. A „Szamos“ 26. számában közölt „Nyiltterére“ csak annyi mondani valóm van, hogy személyes ügyek­ből kifolyóg, — melyek a kritikus, valamint szerkesztő és Ön között fölmerültek, — a lapra tett megjegyzésektől a jövőben óva­kodjon. Felelős szerkesztő: Balassa 5ándor. Kiadó és laptulajdonos: Újvárosi Sámuel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom