Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)
1905-04-23 / 56. szám
1905. április 23. SZATMÁRI NAPLÓ 3 ellen jobban lehet küzdeni több könnyebbfajta ruhával, mint egy nagyon vastaggal. 28. A ruhákat, kivált nyáron, ki kell tenni a levegőre és a napra. Éppen úgy szükségük van a szellőztetésre, mint testünknek és szobáinknak. 29. Azt a ruhát, amely csak a legkisebb mértékben is akadályoz bennünket a mozgásban, félre kell dobni. 30. A szabót épp úgy nem jó sűrűn változtatni, mint az orvost. Az utczáról. Délelőtt az utczát jártam: Szegény özvegyasszonyt láttam: Kicsiny fiát vezetgette: Sós pereczczel — hitegette . . . Szegény asszony, szegény gyerek! — Fel se veszik az emberek — Megesik a szivem rajtok: Pereczes után kiáltok . . . Italifi i:ifli. A kisiklott motorkocsi levele a szerkesztőhöz. Szatmár, április 22. Tekintetes Szerkesztő Ur! Motor vagyok s fáj minden tagom. Még csak gyermek éveimet élem s már annyit foglalkoznak velem az emberek; a vezetőim szidnak, a sajtó meghurczol, mert nem akarom magam a zsarnok emberi önkény futó szeszélyeinek alávetni. Tavasz van. Ilyenkor a csavarjaimba uj életet, uj mozdító erőt érzek, de engem nem engednek a szabadság szárnyain repülni, hanem 2 nyomorult sin korlátái közzé szorítanak. (Ez is keskenyvágányu.) Nem csoda tehát, ha kedden reb- beliskedtem, s egy kicsit megállottám. Steinberger Éliás kiabált rám hogy ő De hová tévedtünk, azaz repültünk? — maradjunk a — locsolásnál. — Lajos te, hová oly sietve? — Megyek öntözni. — Én is veled tartok. — Örülök . . . . de . . . — Nos? •— Hát nem is tudod hova indultam. — Bizonyisten, nem ! — N. Juliskáéihoz. — Kópé ! ott három leány is vár a husvét hétfőjére. — Ép ezért .... — Értelek . . . — Tehát én „őt“, te pedig a . . . . — Hát a harmadikat, a szép piros almát ? — Itt a bökkenő: — Sohse busulj — mondám vigasztalóig — elvállalom én a különben igen könnyű terhet, és megöntözöm Ilonkát is, meg Piroskát is, a piros almát. — Úgy — akkor menjünk. Mikor tervszerűen beléptünk, hát csak Juliska és Ilonka voltak együtt. Lajos barátomnak, ha akarta, ha nem — locsolni kellett velem együtt, mig egyszerre csak .... no ez már csakugyan nagy „pech“ .... kiesett a kezéből a kis üveg és ugyanekkor belépet Piroska. — Lám, addig jár a korsó a kútra, mig einem törik, — mondá nevetve Piroska nagysám ! Husvét másnapja .... Mennyi „sok szép remény“ van hozzád is kötve! Alleluja! mint városi tanácsos ur majd megmutatja nekem .... Pedig tessék elhinni Szerkesztő ur, hogy csakReizer János üzletében akartam bemenni egy szerencsés sorsjegyet venni. Vagy tessék kérem nekem megmagyarázni, hogy miért szokott a gyermek a jégen siklani, a tolvaj a rendőrség kezei közül kisiklani, a siklósi primadonnának miért szabad a pályályán megsiklani, miért siklott meg Rigó Ferencz nyelve a mikor a miniszternek súgott, valamit; csak éppen nekem nem szabad kisiklani ? A Deáktér és Kazinczy-utcza sarkán dübörögtem és (legnagyobb boldogságom raj vaditottam meg egy pár falusi csikót, a midőn a kisiklás történt. Nem rosz- szakaratból tettem, hanem (s ezt tessék elhinni) már nagyon unom a szatmári rossz ivó vizet s beakartam térni a Károlyi-ház felé egy kis sikárlóit inni. De sajnos nem sikerült; ezután legnagyobb szégyenemre egy ellagott villamos segítségével a sínek közzé szorítottak vissza. Ezúttal csak röviden kívántam átsiklani az engem ért bántalmakon s többet nem sistergek, hanem belenyugszom a változhatatlan sorsba. De ígérem, hogy a ki engem még egyszer bántani merészelne, ha elémbe kerül úgy összelapitom mint (hogy aktuális hasonlattal éljek) a maczeszt. A másolat hiteléül Mikulás. A nagyhét babonái. Alig van talán ünnep, szertartás, természeti jelenség, amelyhez a köznép babonája ne fűződnék. A hiszékeny nép képzelete, s a titokzatosság iránti hajlama mindenből jósol valamit, s csaknem minden eseményből következtet egyet-mást. A husvét nagy hetének szintén megvannak a saját külön babonái. A székely ember például azt tartja, hogy ha nagyszerdán tűz üt ki valahol, azt a gonosz lelkek gyújtották meg, mert e napon egész hatalmukat kifejthetik. Ha égi háború van e napon, az egész év terméketlen lesz. Sok helyt a legény nagy szerdán denevért fog, azt egy uj csuporba zárja s a földbe ássa. Nagyszombaton feltámadáskor való harangozáskor kiássa a fazekat s ösz- szetöri. Ha ebből egy cserépdarabot egy leánynak a szoknyájára dob, az szerelmeslesz belé. Nagycsütörtökön valami zöldséget kell enni, akkor az ember egész éven át egészséges marad. Sok helyen e napon a marhának is zöld gályát adnak enni, hogy betegség ne érje. E naptól kezdve egész husvétig nem jó a lovat takarítani, mert egész éven át sovány lesz. Másutt e napon összegyűlnek a leányok s annyi zsíros galuskát készítenek, ahányan vannak. Egy macskát kiéheztetnek s nagyszombaton a galuskára bocsátják. Akiét először elkapja a macska, az férjhez megy abban az évben. Nagycsütörtök és nagypéntek a kincsásók nagy napjai. A kincseket őrző szellemek e napokon elhagyják kincseiket, a rejtett bejáratok megnyílnak és az ember meg- rakodhatik kincsesei. Aki nagycsütörtök hajnalán kimegy a temetőbe s ott valamelyik sirra leülve egész estig egy tükörbe néz, abban egy lángot fog megpillantani. Az évben biztosan valami rejtett kincsre fog bukkanj. Néhol nagypénteken este a család minden tagja foghagymát rág, hogy a boszorkányokat távol tartsák maguktól, E napon éjféltájban a halottak is ok- vetetlenül haza látogatnak néhány perezre s szétnéznek, hogy a ház tájékában minden rendbe van-e. Egyes vidékeken első harangszóra vagy kelepelésre megrázzák, a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen. Sok helyt e napon vetik a mákot és tisztítják a méheket. Nagypénteken rendesen szeles idő van, mert akkor tánczolnak a levegőben a szellemek. Ha e napon eső esik, szépek lesznek a vetések és a fejős állatok jól tejelnek. Nagypénteken a jövendőbeli hitestársat is meg lehet látni. Aki e nap délelőttjén kezében egykevés lisztet és sót gyúr tésztává, azt megsüti és harangozáskor vagy kelepeléskor három részre harapja s magával a templomba viszi, aztán éjjelre a párnája alá teszi, az megálmodja jövendőbelijét. Ha a legény nagypénteken éjfélkor ing- ben-gatyában háromszor háza körül fut, aztán a temetőbe megy s lábai közt hátra néz meglátja jövendőbeli feleségét. Ha nagyszombati fűtéskor láng csap ki s háromszor megkerüli a kemenezét, imádkozni kell, mert különben a láng a háztetőre száll. Nagyszombaton mikor a harangok megszólalnak megmsodik a leány, hogy ne legyen szeplős. Aki nagyon szeplős, menjen e napon a templomba s szentelt vízbe mártva kezét, törölje végig arczát : akkor elmúlik a szeplő. Husvétvasárnapján a mezőn dolgozni nem szabad. Aki mégis munkál valamit, annak a vetését elveri a jég. Sok helyütt azt tartják, hogy a három legény közt akikkel husvétvasárnapján a lány találkozik, van vőlegénye. A piros tojásokhoz, az öntözködés- hez szintén száz. meg száz különféle babona fűződik. HIRE k. Szomorú temetés. (Hír a falunkból.) Szomorúbb temetés nem volt még egy háznál, Mint az ispánnéjé ma az udvarháznál. Sirt egész falunk, Mintha mindnyájunknak a halottja lenne, De a legszomorubb még sem az volt benne! Hat halovány árva a koporsójánál, Zokogott árvábban az árva madárnál. Még a legnagyobb is (Szegény gyönge kis lány!) gyerek számba [menne . . . De a legszomorubb még sem ez volt benne! Hetedik árvája egy piczi, gyöngy jószág, Kaczagva tipegte körül koporsóját. Ez a csöp vidámság Volt ebben az egész szomorú esetben, S ezt sirattuk mind a legkeservesebben ! SsafmlcHlia II illái y. Husvét. Zúgnak a harangok, zeng a hálaének! Alleluja! A hivő lelkek ájtatos imája száll fel az égre a napsugaras tavasznak, a feltámadásnak édes lehelteiével, a zsenge virágok balzsamos illatával. A szenvedés után való diadalmas győzelemnek fenséges gyönyörűsége, örömteljes eszméje tölti be a csüggedő telkeket boldogító reménységgel. A templomok csöndes boltivei alatt újra felharsog az örömnek tnalasztos szava: Krisztus feltámadott! Alleluja! A halálra kínozott, de sirjá-
