Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)
1905-04-02 / 50. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. április 2. a választó férfiúra. Egészen másként ájlunk a társadalmi nőemancipáció terén, h'ol a nő munkáját, emberi jogánál fogva kell, hogy minden téren érvényesíthesse.- Kérlelhetetlen szigorral kizáran- - dók a választási jogosultságból azok az elemek, kikről eleve nyilvánvaló, hogy a magyar nemzetállam megbontására törekszenek. Ezek a nemzetközi és nemzetiség izgatok. Az állam mint szuverén hatalom nem tűrheti, hogy földjét mérges anyagokkal megfertőzzék. A nemzetállamnak a többi polgárokkal egyenértékű s egy hajszálnyiig sem kisebb alkotó eleme a munkásság és a nemzetiségi származású is, — de nem a munkásság békés fejlődését meggátló, túlzó, nemzetközi szocialista agitátorok s a nemzetállamban külön államra törekvő nemzetiségi izgatok, kiknek nem a választók, hanem fegyencek között van a helyök. Ahhoz, hogy a nemzet őket a választók közé nem helyezi, joga van; mert minden és igy a választási jog is eredetileg a nemzet joga, melylyel szabadon rendelkezhe- hetik. Jogában áll tehát abból egyeseket kirekeszteni, másokat abban részesíteni. És az állam végrehajtó orgánumának, a kormánynak kell annyi tekintéllyel és erélylyel bírnia, hogy a nemzet akarata minden téren s irányban érvényesüljön. áltott hevesen és méltatlankodva az öreg asszony. r» — Én azt hittem, hogy van! De ha nincs most már mit tudom én ? ! Szólt csüggedten a fiatal ember és a díván sarkiba vetette magát. Egy percig esönd volt, majd megszólalt vigasztaló hangon az öreg nő. — Gyerekek, ne búsuljatok! Sorsjegyem van, holnap lesz a húzása és meglássátok, megütöm a főnyereményt. Ezzel fölkelt, a gyermeket a leánya ölébe tette és meggyujtotta a lámpást. A világosság egyszerre elárasztotta a kopott butorzatu szobát. A szegénység, a nélkülözés ott lebegett a levegőben, szinte látható volt. A halvány arcú fiatal nő gyermekét karjára véve, fölállt. Árnyékuk hirtelen falra vetődött. Mihelyt a gyermek a mozgó árnyakat a falon meglátta, kicsi karjaival feléjük repesett. Az anyja odavitte a falhoz és a gyermek csöpp kacsójával a falhoz nyúlt, kaparászott rajta, meg akarta fogni az árnyékot. Össze is szorította kicsi öklét, aztán kinyitotta, keresve benne azt, amit megfogni vélt és igen csodálkozott, látva az üres tenyerét. A többiek, bajákról megfeledkezve, oly jóízűen nevettek ezen ! Nevették és nem gondoltak rá, hogy önmagukat nevetik, önmagukat és az egész világot, mely repes, vágyik, kapkod a gazdaság, a szerelem és a dicsőség árnyéka után és amikoi már megfogni vélte, szomorú döbbenéssel néz az üres tenyerébe! . . . . A nemzet akarata pedig az, hogy a politikai lázadókat elfojtani s velük mint közönséges bűnösökkel kell elbánni. Háború és béke. Szatmár, április 1. Az a rettenetes háború, a melyet a távol Keleten két nagy birodalom folytat egymással irtózatos elszántsággal, szívóssággal, az erők végső megfeszítésével, egyrészről fogcsikorgató keseredett dühvei, másrészről a lelkesedés eget megvívó tü- zével és rajongásával, úgy látszik, tartósság dolgában már nem igen bírja a ver- senyt a mi vértelen, de azért emésztő izgalommal teljes belső háboruságnnkkal. í Minálunk még sürü felhős ég. A fojtó köd sehogy se akar eltisztulni a szemhatárról; a nemzeti lelkesedés máglyáinak lobogó tüze és a jog tiszta világosságu szövet- néke hasztalan ostromolja makacs homályát. Itt még sötét van. De ott már gyönge ; fény játszik a komor firmamentumon. De lehet, hogy csakugyan a béke fölkelő nap- ; jának hajnali ragyogása. Melyik a kettőből: majd elválik hamarosan. Bizonyos, hogy huszonnégy óra óta a készülő béke biztató híreit tömegben hozza a táviró nemcsak Londonból, hanem í Párisböl, sőt szórványosan Szentpétervárról J is. Vannak kételkedők, akik kötve hisznek a hírben, ha rajban repül is világgá. Azt mondják, ügyes reklám az egész, hogy a japán kölcsön Angliában mennél fényesebben sikerüljön. Ezért hirdetik a háború ha- ! mari végét, a mi százmilliós hadikárpótlást és sok uj gazdagodást jelentene Japánországnak. Lehet, hogy ez a föltevés, a mely | reklámnak minősiti a békehíreket, igaz, le- hét, hogy nem igaz. Ha igaz, első sorban ragyogó uj bizonysága annak, hogy Japánország modern i ország. A szónak legbecsesebb értelmében. Ismeri a leghasznosabb titkot: a siker titkát és kitünően tudja használni ezt a tudományát mindenütt, ahol láttatja Ígérkezik. A villámos reflektort is a japán élelmesség sorozta be a színházi kellékek közül a hadakozás arzenálisába és hogy milyen hasznát vette a csatatéren, immár tudja a bámuló világ. Ha tehát csakugyan csak reklám ez a sok, világnak indított békehír és a japán kölcsön sikerét volt hivatva szolgálni az a ragyogó ünnepség is, a melylyel a legújabb és legnagyobb japán hadihajó zászlódiszben pompázó hatalmas acéltestét éppen a kölcsön kibocsátása napján adták át a tengernek, a kölcsön óriás sikere megint csak azt bizonyítja, hogy ezek a nagyszerű sárga emberkék mindenképpen értenek a dolgukhoz. Hasznát, jelentőségét, értékét mindennek föl tudják fogni. Tudnak élni és bánni idővel, alkalommal, eszközzel. Szivük és eszük helyén van egyaránt. Lehet azonban, hogy a világosság, a mely most Mandzsúria egére hull, nem mesterséges, hanem valódi. Nem a reklám nagy reflektorának villámfénye, hanem csakugyan a béke napjának előreszállt sugara. Nyilvánvaló immár, hogy a legutóbbi időkben, a szörnyű vereségek fekete tanúságai után a háború folytatásának gondolatához jóformán csak maga a cár ragaszkodott. A cár, a kit egykor a béke-cárnak magasztaltak, de a ki most reszket elismerni a helyzet tenulságát és iszonyodván megismerni azt, hogy az igazságtevő sors az ő hite ellen ítélt, még egyre appellálni akar. Holott nyilvánvaló, hogy minden to- j Figyelem / Oíesú Mmrjefß&zeBi. vábbi ítélet csak még súlyosabb, még keservesebb lesz. Acélhajói a tenger fenekén. Sziklavárai tornyán az ellenség diadalmas lobogója. Seregei futásban vagy — hadifogságban. Nyolczvanhétezer orosz katona van már Japánországban, mint — fogoly. A mikádó maholnap nagyobb orosz hadseregnek parancsol, mint a muszka cár. Kétségtelen, hogy az orosz nemzet, igazabb szóval Oroszország lakossága kívánja a békét. Kívánja végét ennek a borzasztó háborúnak, a melynek megindítása nem az ő müve volt, hanem a cáré; de a mely őt borította el a szenvedés és gyász tengerének vérhabos hullámaival. Rettenetes és szivet szorító látvány, mikor nyugalmat * és lelkűk békéjét óhajtó milliók zaklatott vágya ott eped egy makacs császár zárt ajtaja előtt és az üdvözítő határozat szava nem tud elszállni a fejedelmi ajkakról. A síepp. Szatmár, április 1. A slepp, mint méltóztatnak tudni, a női ruhának egyik szerfölött alkalmatlan nyúlványa, amely megnehezíti a járást, alkalmatlan, nehéz költséges és ezen felül arra szolgál, hogy az utca porát az emeletig fölkavarja, majd behurcolja a lakó szobákba és ott asztalra, ágyra, bútorokra, tányérokra szépen elhintse és megmérgezzen vele mindenkit, aki éppen lélekzeni szokott. Alkalmasint azért örül olyan népszerűségnek a höigyek között. Viselni ugyan elegánsan, snájdigul, kecsesen, művészettel, ahogy azt a föltalálok is elképzelték, alig egy nehány asszony tudja egy-egy városban, hordani azért a legszegényebb mesterember felesége is hordja és viseli vér- fagyasztó buzgósággal. Némelyiknek három-négy kiló sár tapad szoknyájára sáros időben és látható erőfeszítéssel hurcolja maga után a nehéz terűt, de azért a világért le nem vágna belőle. Mivelhogy pedig asszonyok viselik, tehát kiabálhat és ordíthat tőlük minden egészségügyi kongresszus és orvosi gyülekezet. Beszélhet a statisztika, amely évente 75 ezer magyarországi tüdőbeteg haláláról számol be, beszélhetnek a lapok, amelyekben naponta megjelenik egy-egy apró, szomorú hir, hogy valaki hosszas szenvedés után, életének 24-ik, vagy 26-ik évében meghalt. Persze azt nem lehet bebizonyítani, hogy az utca porában, vagy a kávéház folytó levegőjében úszkáló köpésekből kapják meg a halálos kórságot. Mivelhogy ez a gyilkos betegség nem úgy szokott bekoczogni a tüdőbe, mint a falusi legények furkós botja a koponyába. Észrevétlenül húzódik meg, mint a vándor zsidó szatócs valamelyik falu végén, aztán lassanként, de rohamosan gyarapszik és harapódzik el. Belátták ezt már a müveit nyugaton és tűzzel vassal pusztítanak mindent, ami a levegő megrontására alkalmas. Sőt a praktikus csehek félretettek minden udvariasságot és egy rendelettel alaposan meg- nyirbálták az asszonyok utcaseprő sleppFijggelem / A HnMVFFJpí cnrpcrsmnlrhrsn a mai naptól kezdve kiváló minőségűidéi bsröH, melyek előkelő urasági szőlők ” ' .termései, a következő árakon képhatók': jj|utdÍSZVa, sWsgdJ&Síl 2 Olcsóbb. Oláhgyürüsi az üzletben 1 lit. 36 kr., házhoz kimérve 32 kr. Szatmárhegyi „ 1 „ 36 „ „ „ 32 kr. Sikárlói az üzletben 1 Apahegyi „ 1 lit. 40 kr., házhoz kimérve 36 kr. » A0 „ „ „36 „ liter rétéinél nagy árengedmény.
