Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)
1905-04-02 / 50. szám
Szatmár, 1905. április 2. Vasárnap Második évfolyam 50. szám. FÜGGETLEN ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve : Pif?vrere 4 B | 2 K Pff?v,t,r4.» B | Negyed évre2.50K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők.-------------------------------------------------------Ti sztelettel kérjük ama tisztelt előfizetőinket, akiknek előfizetése április elsejével lejár, hogy előfizetéseiket minél előbb megújítani, s azok pedig, kik hátralékban vannak, hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap küldésében fenakadás ne történjék. tagjaiban, kik ide a polgárok politikai u. n. választási joga révén jutnak be. Kérdés most már, kik legyenek politikai joggal bírók, azaz választók. A nemzetállam követelménye szerint minden polgár, kiben a nemzet öntudata, szelleme lakozik. De hát e meghatározás^,oly^py- nyira abstrakt körülmény7^m£ty£t az emberből, — hogy úgy mondjam, jogilag kikényszeríteni nem lehet. Miként állapíthatjuk meg tehát azt, hogy valakiben él és éber a nemzetállam öntudata, s mint ilyennek a választási jog megadható legyen? Ezt szigorúan positiv tételekkel megállapítani nem lehet, hanem igenis, fel kell állítani bizonyos, megközelitő általános szabványokat, melyekből okszerű logikával e kérdés megoldására lehet jutni. Mindenesetre bizonyos korhatár szabandó, melyen alul senki választó és választható nem lehet. Ezen korhatár nézetem szer int 24 év legyen. Ebben a korban az ifjúságot már megállapodott gondolkodásúnak lehet venni. E szabályt kétségen kivül fel kell állítanunk, mit különben a józan és is diktál. A magyar nemzetállamban elen- gedhetlen követelmény, hogy a 24 évet betöltött ifjú magyarul Írni, oivasni és beszélni tudjon s legalább elemi iskolát végzett legyen. Az egységes nyelv tagadhatlanul csak a nemzetállam ügyét viszi előbbre, melyet megszabni szuverénitásánál fogva jogosult. További feltétel legyen az, hogy a választási lajstromot készítő, összeíró bizottság, illetve központi választmány, mely legműveltebb s legfüggetlenebb férfiakból állítandó össze, — a maga egész súlyával meglegyen győződve arról, miszerint a lajstromba felveendő, s a már fentebb említett alapkellékekkel biró férfiú, kétséget kizáróan magyar érzésű s tiszta jellemű. Erről a helyi küldöttség, vagy középponti választmány könnyen meggyőződést szerezhet. Hisz a kerületbeli polgárokkal együtt él, kiknek cselekményeiből, múltjából helyes logikával eldöntheti, kivel van dolga? Egyéb megszorítást a választói jogra nézve alkalmazni tanácsosnak nem tartok. Nagyon vallás faji vagy nemzetiségi származás a nemzet államban külömbséget nem eredményezhet. Nők teljesen kizárandók a politikai jogból; mert hangsúlyoznom kell, hogy a nemzetállam ethikai szervezet. Az ethika bölcséje pedig ott van a családban! A nő itt, mint szükebb államban gyakoroljon ethikai befolyást Választási jog. Szatmár, április 1. A nemzetállamban a parlament a nemzet a maga parlamenti .szervezetében. Részt vesznek e szervezetben nemcsak a parlament tagjai, hanem az egész nemzet is. Miért? Mert a parlament nem jogi, hanem ethikai szervezet. Ethikai lévén, kell, hogy ennek működésére az egész nemzet befolyjon s irányítást gyakoroljon. Ez az irányítás úgynevezett emberi jogok segélyével történik. Ily emberi jogok: szólás-, sajtó-, tanszabadság, egyesülési-, gyülekezési jog stb. A nemzet e jogok révén irányítja gondolkodását és akaratát, mely legmagasabb betetőzést a parlamentben nyer annak Árnyékok. Irta: Szecső Vilmos. — A „Szatmári Napló“ tárcája. — A korai téli este a szobát már szinte egészen sötétségbe vonta, a tárgyak körvonalai már csak elmosódottan látszottak és az utcán, a honnan eltompult bugással fölhangzott az élet zaja, már fölgyujtották a lámpásokat. De itt, a szobába lévők takarékosságból még nem gondoltak arra, hogy világot gyújtsanak. Mind sötétebb lett a szobában, az árnyak megnyúltak, összeölelkeztek, szétterjedtek, hogy lassan-lassan embert, tárgyat magukba olvaszszanak, A divánon öreg asszony ült, ölében kicsiny gyermekkel, vele szemben a karosszékben fiatal, nyúlánk nő, fejét tenyerére támasztva. Hallgattak. A gyermek az öregasszony vállára hajolva, szundítani látszott. Hallgattak és néztek a szürkeségbe, mely mind sötétebb lett; lassankint már minden összeolvadt: a bútor előbb különös, fanatisztikus formát nyert, egyikük-másikuk a homályban valamely titokzatos, groteszk, mesebeli lénynek tetszett, majd már meg sem lehetett különböztetni az embert, a bútort a sötétségtől, a valóságot az árnyaktól. A karosszékben ülő fiatal nő hirtelen fölzokogott. Oly szivettépő volt e hang a fájdalomnak fuldokló szava, amint előtört hirtelen a sötétségből, amely elfödte fátylával a szenvedőt és vonagló arcát nem engedte láttatni. — Magda, Magda, mi bajod?! — suttogta ijedten az öreg asszony, akinek ölében a kis gyermek szendergett. — Az előbb olvasom az újságban, anyám, hogy Miklós eljegyezte azt a gazdag leányt. Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta, sírástól megcsukló hangon. — Tehát hazugság volt minden, amit igért. Most már vége, vége! ... És hogy engem, akit elcsábított, el tud felejteni, hagyján. De a kis, édes fia, a gyámoltalan, nyolc hónapos fia! Eltudja hagyni a gyönyörű csöpp fiát, aki minden vonását tőle örökölte! — Istenem, Istenem! — sóhajtott az öreg asszony. A fiatal asszony zokogása halk, panaszos bugássá csöndesült. — Minden a pénz! — szólt lemondóan az öreg asszony. —Minden másképp volna, ha ily szegények nem volnánk . . . Most a gyermek föleszmélt és elkezdett gagyogni: — A-pa, pa-pa-pa . . . — A bátyád mily sokára jő! — Hová ment Sándor ? — A szini direktorhoz, a drámája dolgában. Ó, ha elfogadná a darabot! Valaki benyitott az ajtón. Az alakja már nem is látszott a sötétségben. — Jó estét, — szólt egy férfihang. — Csakhogy megjöttél Sándor! A férfi tapogatózva jött előre. Meglelte az asztalt és rádobott valamit. — Visszakaptam a darabot, szólt tompán. — Miért? — ijedt föl az öreg asz- szony. — Kiforratlan, homályos dolog, sok éretlenség, ifjú szertelenségek, sok minden együtt és egészben semmi! Ez volt a bírálat. Ó pedig én azt hittem, hogy amit írtam, az minden ! — Kio . . . Kló . . — gügyögölt a gyermek. — De hiszen van tehetséged ! — kiArany-, ezüst éHszcrcK is őráH legolcsóbban. Fali- ébresztő- és ingaórák = eladása és javítása = 2 évi jótállás mellett. jtta Ferencz Szakértelemmel végez : arany- ezüst ékszerek, Gratnntafon, fonográf s egyéb mechaniHai szerKezeteK javítását. órás és ékszerésznél. 5ZATjYíÁB, PeáK-tér, Báró Véesey-ház Vidéki megrendeléseket pontosan teljesít. . Tört aranyat, ezüstöt napi áron vesz vagy becserél.
