Szatmári Napló, 1905. március (2. évfolyam, 39-49. szám)
1905-03-19 / 46. szám
1905. márczius 19. SZATMÁRI NAPLÓ 3 Tudvalevő, hogy e magas rangú főpapok után, az utánuk maradt ingóságot rendszerint elárverezik s igy olyanok is vehettek egy némely dolgot, a mi esetleg a halott kegyeletét sértheti. Különben pedig a halálozás után való licitáció nem egyeztethető össze azzal a tisztelettel, a mely megilleti a halott emlékét Meszlényi Gyula püspök tehát kerülni akarta ezt a árvereztetést a mi az ő áldott szivével és leikével és egyéniségével sehogyse fért volna meg. így tehát intézkednie kellett, hogy az ingóságok belső emberei kezeinél maradjanak. A vagyon azonban, a mely fellett ily módon rendelkeznie kellett volna, oly nagy, hogy azt külön külön felsorolni a végrendeletben a lehetetlenséggel határos és azért volt utolsó akarta az, hogy az ingó dolgok Szabó Istvánnak jussanak. Szabó István azonban külön szóbeli rendeletet kapott Meszlényitöl, hogy az ingóságok egyikét másikát kinek adja, s arra nézve, hogyha netalán félreértések származnának a dologból, a püspök határozottan azon óhajának adott kifejezést a végrendeletben, hogy az ingóságok szétosztásáról senkinek számadással nem tartozik. Ez a rész szorul szóra a következő : A szatmári residenciában s az ahhoz tartozó szőllőhegyi és majori házakban található összes ingó vagyonomat, úgynevezett ékszereket, ezüstnemüeket, gyűjteményeket (muzeum), képeket, bútorokat, fehérnemüeket, ruhákat, asztal konyha és pincefelszerelést és készletet, lovakat, szarvasmarhákat, kocsikat stb. stb. szóval mindent, ami ingóság neve és fogalma alá tartozó, a fent jelzett helyeken birtokomban találtatik, — kivéve természetesen a fundus instruk- tust képező tárgyakat, vagyis a püspöki törzsvagyon állagához tartozó ingóságokat, kedvelt fiamnak, teljes bizalmam részesének Szabó István irodaigazgatóm és titkáromnak hagyományozom, aki azon tárgyaknak értékesítésére és azokkal szándékom szerint való rendelkezésre nézve általam életemben kellőleg utasítva lett, s ki az említett ingóságok feletti rendelkezésért csupán saját lelkiismeretének felelős és senkinek számadással nem tartozik. E helyütt megjegyzem és határozottan kijelentem, hogy ami készpénz és érték közvetlenül kezeinél van és halálomig befolyik, ide nem értve uradalmi főpénztáramat, — arról szándéklataim megvalósítása, s esetleg megkezdett müveim folytatása és befejezése érdekében még életemben rendelkeztem. Ezért a fenti készpénzt és értékeket nem kívánom sem jelen végrendelkezésem, általában hagyatékom tárgyává tenni. Miért is ezen értékeket s kézpénzt illetőleg a fentiek szerint már életemben tett rendelkezéseim végrehajtóját, Szabó István pápai kamarást, irodaigazgatómat sem magam felelősségre venni nem kívánom, sem más által, mint ielkiismerete által, megszámoltatni nem engedem. pezni akartak. A fényes lefolyású ünnepségekről a következő tudósításuk számol be. A Kölcsey . Kör ünnepe. A szatmári Kölcsey Kör hagyományos szép kegyelettel ülte meg az idén a szabadság nagy ünnepét a városi színházban melyet teljesen megtöltött a közönség. A műsort a Hymnus nyitotta meg, melyet a férfi dálegyesület adott elő. Majd Nagy Vincze szavalta el nagy hatással a „Talpra mar“-t. Az ünnepi szónok Dr. Ko- máromy Zoltán Zoltán volt, a ki gyujtó- hatásu, eszmékben gazdag beszédet mondott, melyet zugó éljenzéssel fogadott az egybegyiitt óriási közönség. Majd Solti Vilma a színház énekesnője disz magyar-ruhában énekelt két magyar dalt Benkő Miksa zongora kísérete mellett. Mindkettőjüket lelkesen megtapsolták. A férfi dalegyesület éneke után a színház tagjai. Az Arany lakadalom 5 képét az „Országszivé“-t adták elő. Katalint Pataki Riza a színház drámai hősnője adta a kit már beléptekor zajos tapsai fogadtak s művészi játékát a Kölcsey Kör egy hatalmas virágcsokor kíséretében köszönte meg. Kívüle Szentes Krausz bácsija szült, osztatlan tetszést és zajos derültséget. Résztvet- tek még: Szőke, Gerő Sándor, Tisztay és Krasznay. Az ünnepély a Kossuth nóta éneklésével ért véget. A kir. kath. főgimnázium d. e. 10 órakor ünnepelte a nagy napot a következő műsorral: Ima Verditől, előadta az ifjúsági ze- gyeskar. Talpra magyar, Márkusz Lajos VIII.o. t. Magyar népdal, az ifjúsági vegyeskar. Március 15, ünnepi óda, irta Bérei j Béla VII. o. t., szavalta Molnár Imre VII o. t. Ünnepi beszéd, Vinkler János VIII. o. t. Rigoletto ábránd: Dómtól, zongorán előadta Kishalmi Lajos VII. o. t. Szimfónia, előadta az ifjúsági zenekar. Mi a haza? melodráma Ábrányi Emil- ; tői, zenéjét szerzetté Horváth Ákos. Szavalja Pirkler Zoltán VIII. o. t., zongorán kisérte Biró Béla VIII. o. t., közben énekli j az ifjúsági férfikar. Himnusz Kölcseytől, előadja az ifjúsági vegyeskar. A számos emlékünnepélyt a város polgársága a Vigadóba tartott díszvacsorával zárta le, a melyen körülbelül 400-an jelentek meg köztük a 48-as honvédek is teljes számban. Felköszöntőket mondottak Dr. Kelemen Samu, Uray Géza Gachal János, Dr. j Komáromy Zoltán, Fekésházi Gyula stb. Az ev. ref. fögimnásium ifjúsága az ev. ref. templomban tartott istentisztelet után: Nemzeti dal szavalta Hajdú Árpád. Emlékbeszéd tartotta Csury Bálint VIII. Alkalmi óda irta Vajthó László VII. o. t. szavalta Boros Jenő VIII. o. t. Végül a főgymnasiumi énnekkar s a Kossutk nóta befejezte a nagy számú hallgatóság előtt sikerült ünnepélyt. Szatmárhegyen 16-án d. e. ünnepeltek melyen városunk független érzelmű polgárai is résztvettek. Beszédet Dr. Kelemen Samu orsz. képviselő és Dr. Komáromy Zoltán mondottak. Az Uunepélyt disz- lakoma követte, hol számos felköszöntőkben is ünnepelték s emlékeztek meg a történelem e dicső napjáról. Márczius 15. Az ünneplő Szatmár. Szatmár, márc. 18. (Saját tudósitónktól.) A nagy idők emlékéhez méltóan ünnepelte meg ma Szatmár város közönsége a szabadság újjászületésének évfordulóját. A mai napot szokatlan fénnyel és lelkesedéssel ünnepeltük s az idők jelének tudhatjuk be a szokatlanul sok lengő nemzeti zászlót, és az ifjúság lelkesedését, a melyet még a keblökre tűzött nemzeti szinü kokárdával is jelké- j SZÍNHÁZ. Szőke Sándor jutalomjétéka. Nem hitte volna senki se, hogy a már nagyon is kopott és unalmas jutalomjátékok annyi sok szép színházi este gyönyörűségében részesítené a közönséget. Szinte büszke- i séggel lehet azt mondani, hogy az idei j szezonnak a jutalomjátékok egy némelyike J voltak gyöngyei. De nem is csoda a komoly színművészet mindenkor talál úri és értelmes publikumra Szatmáron. így volt ez csütörtök este, amikor Szőke Sándor, a társulat fiatal, de nagy tehetségű tagja tartott jutalomjátékot. Már a szezon kezdetén constatálta mindenki, még pedig megelégedéssel, hogy ez atalentumos színész ember szép jövő elé néz, mert megvan benne mindaz a kellék, a mely színészt a dicsőség utján előre visz. Szőke a „Trilby“ egyik főszerepében nyújtotta ez estén tehetségének, művészetének legjavát s méltán rászolgált a zajos tapsra és ünneplésre, a melyben része volt. A czimszerep Kendy Boriska kezében volt s tagadhatatlanul jelesen oldotta meg a feladatot, kivéve az utolsó felvonást, a hol játéka egy kissé ellaposodott. Svengálit Peterdy Sándor játszotta kiválóan. Hogy az est fényét emeljék az ötletes Szentes János a darab második felvonásában tarka színpadot rendezett. Kétségtelen, hogy ez a jutalmazandó iránt való szeretetreméltóságnak egyik szép vonása, de hát a mikor a darab maga is hosszú, talán felesleges volt az a rém nagy műsor, a mely elnyújtotta az előadást. Kitünően mulattunk s ha legközelebb megint tarkaszinpadra volna szükség talán jobb lesz a felvonás közé ékelni Faustot, vagy az Ember tragédiáját, mert az inkább gyönyörködtet, mint Ernyei sületlen monológja. Nebántsvirág. Péntek estét Kornay Margit foglalta le magának. Kedvencz darabja, a „Nebántsvirág“ ment zónába s minden fölösleges dicséret helyett csak azt említjük meg, hogy egy-egy bájosan előadott jelenése és coupléja után még azok is összeverték a tenyeröket, akik legőszintébb tisztelői a rivalissainak, már pedig ezt a mai napig — Isten tudja miért — nem tapasztaltuk. Csak azt sajnáljuk, hogy partnere sokat rontott a duetteken. Nem értjük alatta Szentes Jánost, ki kitűnő Ce- lesztin volt, s méltóan rászolgált a szűnni nem akaró tapsokra és ismétlésekre. Papír mint direktor érdemli meg a dicséretet, kisebb szerepekben pedig Gerő Ida és Sándor, Garai és Tisztái tetszettek. Kornay jutalomestélye. Mint értesülünk Kornay Margitnak közönségünk kedvelt primadonnájának f. hó 23-án, csütörtökön lesz jutalomjátéka,, mely alkalommal színre kerül: „San-Toy“ operette. (Sz.) HIRE k. — Kossuth Ferencz Szatmáron. A püspöki recidecziára ma este érkezett meg Kossuth Ferencz sürgönye, a melyben a kiváló pártvezér bejelenti Szatmárra való érkezését. Kossuth Ferencz Meszlényi püspök temetésére jön városunkba. A hétfő reggeli személyvonattal érkezik és kedd délután utuzik vissza a fővárosba. — Lapunk mai tárcáját Bodnár Gáspár, a Szatmár egyházmegyei irodalmikor kitűnő tollú alelnöke feljegyzései nyomán közöljük. Bodnár sok érdekes epizódot gyűjtött össze az elhunyt püspökről és a sok színes tarkaságból, a melyek mind igen jellegzetesek az elhunytra, egy néhányat a szerző szívességéből adjuk olvasóinknak. A tárcára tehát ezúton is felhívjuk a közönség figyelmét. — A király részvéte. Meszlényi Gyula megyés püspök elhunyta alkalmából Pemp Antal kanonokhoz a kabinetiroda utján Ő felsége a következő sórgönyt küldte: Ő cs. és apostoli kir. fensége érdemdús főpásztorunk Meszlényi Gyula püspök őnagy- méltóságának elhunyta alkalmából őszinte részvétét nyilvánítja. Legfelsőbb parancsra: König. — Kép a püspök ravataláról. A püspöki palota nagy ebédlőjében felállított impozáns ravatalt fényképutján örökítette meg Scherling Antal szatmári fényképész. A ravatalt pénteken lefényképezte. Módunkban állott a képet megtekinteni s konsta
