Szatmári Napló, 1905. március (2. évfolyam, 39-49. szám)
1905-03-19 / 46. szám
Szatmár, 1905. márczius 19. Vasárnap Második évfolyam 46. szám. SZATMÁRI FÜGGETLEN ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Iigész évre 8 K Fél évre 4 K Negyed évre 2 K Egyes szám ára Vidékre postán küldve: Egész évre 9 K Fél évre 4.50 K 2 kr. (4 fillér.) Negyed évre 2.50 K Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A legszentebb évfordorluló Szatmár, márczius 18. Tizenegy esztendeje immár, hogy a magyar nemzet édes atyja, hazánk legnagyobb, legdicsőbb fia : Kossuth Lajos örökre lehunyta szemeit, végtelen szomorúságba, nagy gyászba borítván az országot. Tizenegy esztendeje! .. . Úgy rémlik, mintha ma történt volna e rettentő csapás. Azt hinnők, hogy a kalendárium most ir 1894. évi márczius 20-át. Most se tudunk belenyugodni abba, hogy a csodás szellem, a hatalmas meteor elköltözött innen. Akkor legkevésbbé adtunk hitelt a fájdalmas és megrendítő valóságnak. Igaz volt. ..Kossuth apánk csendes, hallgatag lett, elnémult az a férfiú, ki évtizedekkel annakelőtte erős, tiszta hazafias érzésével, lánglelkével s ragyogó szónoki képességei megteremtette minden kincsnél drágábbat és értékesebbet: a nemzeti szabadságot. Kossuth Lajos nemes hévvel, hatalmas, gyújtó lánggal, teli beszédei állították talpra a szunnyadó nemzetet, magasan szárnyaló, fenkölt szónoklataival sikerült szaporább mozgásba hozni a magyarság vérét. A nemzet erőt kapott és lelkesedése tetőpontján a legnagyobb áldozatokra is képes volt a veszélyben forgó haza érdekében. Kossuth Lajos mondotta, hogy szorgalom és akarat tehetséget pótol. Nála a vasakarat és páratlan szorgalom egyesült fényes, egész kort bevilágító, sőt korszakot alkotó tehetséggel s megteremtett és létesített csodás dolgokat s megteremtette, megalkotta a legnagyobbat: a szabadságot. Bámulatos gyorsasággal toborzott össze egy hadsereget, számra nézve nem óriásit, de elszántságra, vitézségre nézve mindörökké ragyogó példája a szabadságáért, függetlenségéért és önállóságáért küzdő nemzeti katonaságnak. Egy férfi, egy hatalmas szellem harsongó szavára, hivó szózatára megindult a nemzet apraja-nagyja, öregfiatalja, fegyvert ragadott minden ép kéz-láb ember és ment a csatába, életét áldozni, vérét ontani a mindennél drágább és szentebb hazáért. Kossuti Lajos‘dicső nevét évszázadok, sőt évezredek sem tudják majd elhomályosítani, oly tündöklő fényben, oly ragyogó magasságban áll az utókor előtt. A magyar nép, a magyar nemzet szemében egyre nagyobbá nő, mindjobban emelkedik a glóriás alakja; ott él minden igaz bazafi szivében és emlékezetében : ott él kitörölhetetlenül szelleme közöttünk ; ott él az a csodás szellem, mely istenit alkotott, mely tetteivel a halhatatlanságot szerezte meg magának és nemzetének. Az évforduló alkalmából a ke- gyeletes magyarság elzarándokol a nemzet nagy -fiának a sírjához, elhozván legigazibb,‘ v legfájdalmasabb könnyeit miket sírja felett elhullat; elzokogja legőszintébb bánatát, hogy nincs már többé, a ki izén. Az egész ország, az egész világ, hol csak magyar él, kegyelettel adózik Kossuth apánk emlékezetének, méltóan emlékezik meg a drága halott szomorú évfordulójáról. Feltűnik csodás, misztikus alakja és magunk előtt látjuk fáradhatatlan munkálkodását, lelkes ténykedéseit az édes haza érdekében. Kidomborodnak magasztos eszméi, nemes törekvései és fenkölt cselekedetei s úgy érezzük, mintha ismét közöttünk látnok s mondaná: „Leborulok a nemzet nagysága előtt!“ Csodás érzés tart fogva bennünket s mi imára kulcsolt kezekkel leborulunk az ő beláthatatlan nagysága, hatalmas szelleme előtt és áldjuk halóporaiban, Legyen áldott dicső emlékezete. Epizódok Meszlényi püspök életéből. Közli: Bodnár Gáspár. A hosszas és rövid dikczió. Mikor Meszlényi Gyulát, a szatmáriak uj püspökét hozó vonat a szatmári állomásra berobogott, természetes deputáció várta. Élén az öreg Böszörményi Károly polgármester állott, kinek puritánságát, tipikus alakját sokáig nem fogják feledni a szatmáriak. Böszörményi a deputáció szónoka bizony hosszú dikcziót csapott a városba érkező püspök fogadtatására, úgy hogy már a közönség is zúgolódni kezdett. — Nagyságoci hosszú dikciójára én csak röviden válaszolok, válaszolt Meszlényi. Beszélték akkoriban, (mert Böszörményi, az öreg ur pattogós ember volt) hogy a hosszú dikciós polgármester neheztel, haragszik, talán még a diszebédre se jő el. Dehogy haragudott pedig az öreg polgár- mester, dehogy maradt volna el a disze- bédről, ott volt bizony még dikcziót is mondott, de még milyen csattanósat és rövidet. És határtalan kedve támadt az öreg urnák, hogy hosszasabban beszélő szónokoknak beszédébe Így vágott közbe: — Csak röviden, mert hosszú beszéd nem kell az uj püspöknek. * Gida bácsi. Szatmárnak legtipikusabb embere volt hosszú évtizedeken keresztül az ő főkapitánya, Kis Gedeon, a kit nemcsak a város öregje, apraja úri és nép társadalma nevezett „Gida bácsinak,“ hanem az egész ország. Mert tényleg rengeteg összeköttetése volt széles ez országban. Minisztereknek, irók és művészeknek, katonáknak is — Gida bácsi volt ő. Nem is csoda. Hiszen egy emberöltőn által ő fogadta, kalauzolva, trak- tálva a városba érkező vendégeket. Gida bácsi kálvinista ember létére nyomban egész rajongásig megszerette az uj püspököt. Hires, nagy magyar volt Gida bácsi, nem esoda, ha az uj püspökben megtalálta a iegideálisabb magyar püspököt. Kereste is a kínálkozó alkalmat, hogy gyönyörködjék a püspök tiszta derűjében. De a püspök is megajándékozta öt leereszkedésével és nagyon szívesen vette, ha Gida bácsi múltról, jelenről, jövendőről beszélt. Ő is kiváló eredeti humorú ember volt, ki bár sokszor nagyokat mondott, de mindig úgy, hogy kiérzett belőle a jóked- vüségre hangoló nagy adomázó. A püspök pompás módját tudta annak, miképen kelljen ezeket az öreg urnák beadni. Egyszer ebéden volt a püspöki asztalnál Gida bácsi. Megindulván a társalgás, a püspök egyszerre csak azt kérdi: — Gida bácsi olvasa-e a „Téli estéket“ ? — Bizony nem érkeztem rá. — Hozdd csak elő, szólott a püspök a huszárjának. — Olvasd csak a megjelölt helyet, szólt Meszlényi egyik udvari papjának. Az olvasta. — „Egy háztulajdonos jelent meg a kapitányi hivatalban a minapában. — Gida bácsi, a lakóm nem akar házbért fizetni, már hónapok óta nem tudok egy krajcárt se kivasalni belőle. Mit tegyek vele? — Lökd ki ítélkezik a kapitány. _____A háztulajdonos haza ment és a nem Tu domásul! Tisztelettel értesítjük a n. é. közönséget, hogy Deáktér 15. sz. a. volt Keiner Kálmán-féle vaskereskedést a mai kor igényeinek megfelelően és tetemesen megnagyobbítva rendeztük be. Raktáron tartunk mindennemű vas, szerszám, bútor és épületvasalás görlécz és fournir árut, valamint mindennemű gazdasági czikkeket st. A n. é. közönséget pontos kiszolgálatról biztosítjuk. Szives pártfogást kérve ...... — vagyunk Jü eldtn» TcsWíwt „Agrária“ gazdasági gépek elárusitása.
