Szatmári Napló, 1905. március (2. évfolyam, 39-49. szám)
1905-03-01 / 39. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. márczius 1. a szatmári színház látogató közönségnek, ! szerdán este tart jutalomjátékot. Ez alkalommal a „Nagyapó“ ez. színmű kerül színre, a melynek egyik főszerepe van Szentes kezében. Mint értesülünk Szentes : tisztelői nem csupán a közönséges jutulom- játék keretében fogják ovációban, részesíteni hanem fényes és lelkes ünnepség keretében kívánják neki az estélyt feledhetetlenné tenni és impozáns módon akarják kifejezni azt a szeretetet, a melyre Szentes János méltán rászolgált. Elnémult harangok. Szombaton este j premier volt a szatmári színházban. Szép, j előkelő közönség előtt került bemutatóra Rákosi Viktor és Malonyai Dezső zajos sikerű darabja, mely az egyik szerző regényéből készült „Elnémult harangok“ ez. színmű. A darab egy úgynevezett nemzetiségi dráma | és mi tűrés tagadás most a politikai viszonyok következtében aktuális is, ennek tudható be, hogy a felvonások egyik másik hatásos jelenete biztosította a sikert. Az előadás elég jó volt. A darab főszerepeit Peterdi Sándor, Kendi Boriska, Krasznay ! Ernő és Szilágyiné Berta játszották nagy tetszéssel. Peterdi a magyarfalö részeges j pópa szerepében művészi alakításban gyönyörködtetett, Krasznay a szelíd lelkű ref. lelkészt adta bravúrosan. A pópa szerelmes leányát Kendi Boriska játszotta igen nagy ambiczióval és sikerrel. Az összjátékot Szőke és Garay Ilus egészítették ki, de igen ügyes volt Áldoryné is egy vén asszony szerepében. Előadások. Vasárnap a János Vitéz ! vonult fel újra telt ház előtt. A közönség nagy tetszéssel adózott Kornay Margitnak kedves játékáért, Kőszegi Arankának, Szentesnek, Papírnak, a ki Bagó szerepében olyan kiváló, — Hétfőn ismét az Aranyvirág dalától zengett a színház, hihetőleg — utoljára. HÍREK. Garai Ilus és Szőke Sándor. Ez a két név két művész léleknek a neve. Sokszor találkozhatott az olvasó e lapok hasábjain, mert arról volt szó, hogy Garai Ilus és Szőke Sándor tegnap este 'bbe, vagy abba a darabba, milyen szépen játszották el a szerepeiket . . . Ott a színpad festett világában összeszoktak ezek a fiatalok, a szivük megdobbant a zugó tapsokra, a mit közösen kaptak a közönségtől. A lány is, meg a fiú is egy napon valami kimondhatatlan gyönyörűséget éreztek a szivükben és a mikor a játék után egymás szemébe néztek, nem tudtak beszélni, csak a tekintetük adta meg az agynak a fogalmat, hogy szeretik egymást. Ez a szerelem, a mely úgy nőtt a szivükben, mint a tavasz illatos virága egyre nagyobb és nagyobb lett. Megérezték, hogy ez a szerelem soha soha el nem fog múlni, ebben a szerelemben egyesülniük kell. A mikor egy délután szembe ültek egymással ugyanúgy, a hogy egykor, midőn csak a tekintetük beszélt, megszólalt az egyik: — Gondoltam valamit. — Én is — volt a válasz. És mindaketten egyet gondoltak. Azt gondolták, hogy a legszebb darabban fognak fellépni. Abban a darabban, a melyben csak két szerep van és a melynek czime: az élet, szerzője az Isten. Ezt a szerepet be se tanulták, de azért a fellépésük biztos, sikeres, dicsőséges és szeretetteljes lesz. Eddig a közönségnek játszottak, most önmaguknak, házasságra lépnek. Ez a szerep hozza meg nekik a legszebb babért. A midőn az oltárhoz lépnek, szent fogadalmat teendő, eljátszák a szerepet, teszik ezt azzal a tudattal, hogy a pap áldását, a melyből a világot jelentő deszkákon már annyiszor részük volt, ezúttal nem kell szerte foszló álomnak tekinteni, mert valóság, igazság, és nem kell felsóhajtani: — Beh kár, hogy csak komédia volt! A kedves kis pár csütörtökön esküszik. Márczius. Egy márcziusa volt már a magyarnak! Aranyvirágot bomlasztott a rügy; Fényt szórtak le a mennyei hatalmak, Nyomán szabadság éledt mindenütt. És mámoros lett tőle minden ember, Megtelt a lelke a honszerelemmel. Az anya azzal szülte gyermekét: Élj, — a inig élsz a magyar nemzetért! . . . Megint susog a márczius szellője, Virág-virágra fakad a mezőn; A szabadságnak fényes istennője Angyal seregtől kisérve lejön. Vigyázzatok a fakadó virágra, Nehogy kora dér omoljon reája! Mert úgy érzem, a jövendőnk borús, S ez az utolsó fényes márczius! Kérni Sinrnty. — Márczius idusa. Még éppen két hét választ el bennünket attól a naptól a melyen a magyar szabadság hajnala pir- kadt. Ezt a nagy nemzeti ünnepet ez idén ép úgy mint tavaly méltó fénynyel fogja megünnepelni Szatmár város hazafias közönsége. Mint értesülünk nemcsak az iskolák, de a testületek, körök és egyesületek is impozáns módon fogják megünnepelni a szabadság legszentebb ünnepi napját. — A dalegylet közgyűlése. A szatmárnémeti dalegyesület márczius 5-én, vasárnap délelőtt 11 órakór, a zeneiskola nagytermében tartja meg rendes évi közgyűlését. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki jelentés a lefolyt évről. 2. Pénztári számadás a számvizsgáló bizottság jelentésével. 3. A jövő évi költségelőirányzat. 4. A tisztikar, választmány és számvizsgáló bizottság újból való megválasztása. 5. Az elnökséghez bejelentett indítványok tárgyalása. — Megjöttek az uj tizkoronások. Az Osztrák-Magyar Bank már kibocsájtotía uj tizkoronás jegyeit. Az uj bankjegyek nemcsak újdonságuknál fogva keltenek kellemes meglepetést; rajz és színezés dolgáI ban is megfelelnek a haladottabb Ízlésnek, i A gyermekfej egyszerűen bájos. Szóval örülhet mindenki az uj bankóknak, csupán a t. hamisító urak fogják megdöbbenéssel tapasztalni, hogy tudományukat mennyire próbára teszik a szivárványos alapnyomás és a hullámos alaprajz. Ez azonban helyesen van igy ; a pénzforgalom biztossága a j bankjegy tervezőitől újabbnál újabb furfan- got követel. — A megkopott, gyűrött 10 koronások bevonását csak azok fogják sajnálni, akik nem kapnak helyettök — újat. — Tolvaj kaszinó tag. Egy szomszédos községben a mely arról nevezetes, hogy a lakossága szereti, ha községüket „falu“ helyett „vű'ros“-nak nevezik, karácsony táján kaszinót létesítettek. A kaszinóban a sok újság között a Borszem Jankó is járt, a mely február 8-án megjelent számában tudvalevőleg egy hazafiatlan verset közölt és a miatt az ország igen sok olva- j sóegyletéből kitiltották. A derék kaszinó tagok követni akarták a bojkottot, de előbb elakarták olvasni azt a bizonyos „Mementó“ czimti verset. A B. J. azonban nyomtalanul i eltűnt. Keresték mindenütt de sehol se találták. Nagy volt e miatt a felháborodás a tagok között. Végre elhatározták, hogy a községházára a következő plakátot függesztik ki: A „BORSSZEM JANKÓ 8-ik számának visszakozása kéretik, mert a ki elvitte és nem hozza vissza az Tolvaj.“ A Casino. Most kíváncsian lesik, hogy a tolvaj kaszinó tag jelentkezik-e ? I — Kristóffy József osztálytanácsos. Fővárosi tudósítónk jelenti, ! hogy Kristóffy József, Szatmármegye ■ főispánja már a legközelebbi napokban elhagyja állását és osztálytanácsos lesz a belügyminisztériumban. Kristóffy József kinevezése mar két- három nap múlva meg fog jelenni a hivatalos lapban. A főispán, mint Nagykárolyból Írják nekünk, — már előkészületeket is tett arra, hogy Budapestre költözzék. — Esküvő. Dr. Vetzák Ede nagykárolyi ügyvéd ma esküdöti örök hűséget özv. Lengyel Endréné leányának Erzsikének. — A kivándorlás. Mármarosszigetről Írja tudósítónk: Mármarosvármegye köz- igazgatási bizottságának 25-én tartott ülésén megállapították, hogy január hónapban 210 útlevelet adtak ki. A hatóság figyelemmel kiséri a kivándorlási ügynököket és azt akit ügynökösködésen ér, azonnal letartóztatja. — A Csenger és Vidéke Takarék- pénztár részv. társaság folyó évi február 19-én tartotta meg évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen töltötték be az elhalálozás folytán üresedésbe jött vezérigazgatói állást is. Vezérigazgató lett egyhangúlag: Pong- rácz Imre, aligazgató maradt: Dr. Diósi Adolf. Az igazgatóságba újonnan beválasztattak : Grossmann József, Kaufmann Antal és Németh Ignácz. Felügyelő bizottsági tagok lettek újonnan választva: Grossmann Adolf, Kossuth István és Küszner Albert. — Össze eset az utcán. A szatmári mentőknek ma másodszor adott munkát egy mármarosszigeti illetőségű 22—24 évesnek látszó leány, a ki az Eötvös utczán haladva hirtelen összeesett és rettenetes kínok között vonaglott a kövezeten. A szerencsétlen teremtés annyira oda volt, hogy a neTisztelettel értesítjük a n. é. közönséget, hogy Deáktér 15. sz. a. volt Keiner Kálmán-féle vaskereskedést a mai kor igényeinek megfelelően és tetemesen megnagyobbítva rendeztük be. Raktáron tartunk mindennemű vas, szerszám, bútor és épületvasalás görlécz és fournir árut, valamint mindennemű gazdasági czikkeket st. A n. é. közönséget pontos kiszolgálatról biztosítjuk. Szives pártfogást kérve ===== vagyunk Jttctcluier íísWíkíj. „Agrária“ gazdasági gépek elárusitása.
