Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)
1905-02-09 / 31. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ------_____ 7 — az iparfelügyelőket lehetne a már beosztom kerületenként megbízni a puhatolód- zások eszközlésével és a f<_ lytatólagos eljárások megindításához szükséges előmunkálatokkal, ugyancsak az ő feladatuk volna, vagy lehetne ezt megfelelő közlemények utján, publicitás utján is elérni, a megfelelő nagykereskedőt, előállittatót, vagy gyárost megszerezni, aki az anyagot adná és igy megállapítandó munkadijak fejében elkészíttetné az őt érdeklő ipari cikkeket. Nem kell ehhez egyéb, csak néhány szegényebb néplakta helyen megcsinálni megfelelő formákban a munkaátvevő, illetve munkaelő formákban a munkaátvevő, illetve munkaelosztó intézetet, kapva kap a nyújtott munkán minden dolgozni akaró, minden dolgozni tudó és dologra kénytelenült kéz, valamint örömmel, hazafias örömmel fogja szállítani a nyers anyagot a feldolgozáshoz a nagykereskedő és a gyáros is, mert hazafiui felbuzdulásán azon meggyőződésen felül, mely szerint hozzájárulhatott minden különös áldozatok nélkül ezek megélhetéséhez, közgazdasági életünk feljavításához és az égető szocziális kérdések egyrészének — mert hiszen kenyéren fordul meg minden — eltüntetéséhez, meg fogja találni a maga számítását is, amellyel lassan-lassan teljesen nélkü- lözhetövé, elkerülhetővé teheti Ausztriát és a vámkülföldet. Bízunk benne, hogyha a hivatott körök az eszme igénytelenségét felruházzák tudásuk, tapasztalatuk és az ügy iránt táplált jóakaratukkal, az oly hatalmas, hasznos rugójává válhatik közgazdasági életünknek, a mely következményeiben messze kiható, beláthatatlan és a mely hivatva volna talpra állítani ez ország vergődő százezreit, a kik ma, minden munka, minden kereset nélkül, minden foglalkozás híján lézengenek a téli hónapokon keresztül, a nélkül, hogy a természetadata munkaerejüket, bármily csekély mértékben is, értékesíteni tudnák. D. L. A szatmári színház sorsa. Baróti Rezső pályázati kérvénye. Múlt számunkban jeleztük, hogy Baróti Rezső is pályázott a szatmári színházra, a melynek elnyerése esetén igen sok értékes dologgal akarja meglepni a szatmár—• eperjesi szinikerület színházi közönséget. A pályázati kérvényt főbb vonásokban a következőkben közöljük: Tekintetes elnök ur! Nagytekintetü kerületi választmány! Amidőn azon kérelemmel járulok a tekintetes kerületi választmány elé hogy a szatmár—eperjesi színi kerület igazgatóságát az 1905. évi virágvasárnaptól kezdve 1906. évi virágvasárnapig terjedő próba évre részemre megszavazni méltóztassék, teljesen tudatában vagyok azon magasztos, de nem könnyű feladatnak, amellyek rám- háramlását teljes örömmel vállalom el, attól a pillanattól kezdve, amikor engem mint j igazgatót méltóztatnak a nagy múlttal biró I szatmár és eperjesi színészet- és a kerület éére állítani. Mérlegelvén a jövendő feladatott, összemértem azt személyem kitartó erejével, gazdag tapasztalatával, és úgy találtam, hogy nem követek el szerénytelenséget akkor, amidőn nagybecsű figyelmüket, céljaim, ambiczióm és végül önmagam felé irányítani szándékozom. Hivatkozással-e kerületbeni eredményes működésemre, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a legáltalánosabb megelégedést sikerült kiérdemelnem. Az elismeréssel nagytekintetü választmány, 15 éves szi- nészkedésem alatt gyakran voltam szerencsés találkozhatni. 15 évet töltöttem el a magyar színészetnél eddig, lelkes ambicziónárius munkával, 15 évnek leszünt tapasztalataival, nagy színházi szakismerettel indultak el igazgatói pályafutásomra. (A társulat.) Teljesen tudatában vagyok annak, hogy a szatmár—eperjesi kerületnek kizárólag I. rendű erőkből biró teljesen szervezett társulattal kell bírnia. A vidéki színészet jelenlegi kevésbé kedvező viszonyainak dacára i abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy eddigi érintkezéseim eredményeképen, kiváló és nagy tehetségű színművészekből szervezném a szatmár—eperjesi színtársulatot, amely ténykedésemnél egy pillanatra sem téveszteném szem elől ama jogos követeléseket melyeket a kerület közönsége egy Szatmár—Eperjes kerülete az igazgatóval szemben támaszthat. (A díszletek.) Van szerencsém az Első magyar színházi ügynökség-levelét mellékelni, hogy a színi kerület elnyerése esetén társulatom milyen erőkből szervezem, továbbá csatolom Leszkay András úrtól (a kerület elnyerése esetén vásárlandó színházi felszerelés leltárát is, továbbá van szerencsém a 2000 ; korona kaución kívül a városi pénztárba utóbbi még 8000 koronát letenni melyből az összeget akkor kérem vissza midőn a szatmári színpadhoz méltó felszerelésemet a tek. szinügyi bizottságnak bemutatom. (A műsor.) Műsoromal illetőleg következőket van j szerencsém jelezni. Mellőzve minden triviális és kétes értékű, vagy érzékiséget hajiiászó darabokat a hazai dráma irodalom pártolását is célomul tűzöm ki. Ami az énekes játékokat illeti, módomban lenne évadonként nagyobbszabásu opera előadásokat is tartani, fősulyt fektetve természetesen szép magyar dalműveinkre. Operette előadásaimat a darabok Ízléses mégválogatásával, zenei kiválóságával kívánom jellemezni. De változatos és dús programomban helyt óhajtok adni a népszínműveknek is, és nem látom szükségét annak sem, hogy minden uj darab a kevéssé megbízható fővárosi közönség Ítéletének vámsorompóján át jusson a közönség elé, nem zárkózom el az elől sem, hogy némely irodalmi terméket a fővárost megelőzve kerületemben hozzak színre. Erre vonatkozólag számos kiváló magyar iró Ígéretét bírom. Az előadandó müvekről szóló fejtegetésemet legméltóbban gondolom befejezni azzal, hogy azon a napon amelyen szerencsés lehetnék elfoglalni a szatmár— egerjesi kerület igazgatását Szatmár várcs iránti szeretetemnek azzal óhajtom bizonyítékát adni, hogy 200 korona pályadijat tűzök ki ollyan színpadi műre, a melynek millienja és tartalma Szatmár városának múltjából van merítve. E pályadijat a kerület más-más városának múltjából merített színműre évről évre megújítom. A döntést a tek. szinügyi bizottságra bizom. Igen természetesen nagy fontosságot tulajdonítok a modern csinos kiállításnak, és e tekintetben szakavatott rendezők fognak rendelkezésemre állani, akik fényes berendezéssel tetszetős felszereléssel alkotják meg majd társulatom kifogástalan önjátékának környezetét. (ifjúsági előadások.) Felveszem műsoromban az ifjúsági előadások tartását is olyképen, hogy minden ifjúsági előadás előtt helybeli tanférfiak fogják a darabot az ifjúsággal ismertetni. Tekintettel azon körülményre, hogy állandóan óhajtok egy I. rendű díszlet festőt alkalmazni, úgy a szatmár mint eperjesi színházi díszleteket a saját költségemen helyre hozatom, és átjavitatom. HÍREK. Olvasóinkhoz. Most hogy túl vagyunk már az izgalmas időkön, nincs annyira szükség arra, hogy a nemzeti eszmék diadalra jutása után az események fö1905. február 9. lőtt pillanatról pillanatra ellenőrzést gyakoroljon a helyi sajtó. Kell azonban, hogy a megvívott szép küzdelmekkel járó hangulatot ébrentartsuk és beszámoljunk az olvasó közönségnek a történtekről. Ezek előre bocsájtása után azzal az értesitéssél szolgálunk független érzelmű polgártársainknak, hogy a „Szatmári JVapió“, mely eddig mint napilap naponta szolgálta a nemzeti eszméket, mától kezdve minden héten háromszor és pedig kedden, csütörtökön és vasárnap fog megjelenni. Lapunk megmarad továbbra is független politikai újságnak és ugyanannak a nemes czélnak érdekében fog bátran síkra szállani. Amidőn ezt olvasóink tudomására adjuk, kérjük továbbra is pártfogását és szeretetét. Végül megemlítjük, hogy lapunk keddi számában egy igen érdekes újítást fogunk olvasóink kényelmére életbe léptetni. A „Szatmári Napló“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Az én tükröm. Mig fiatal voltam, hiúság nem bántott, Díszes öltözékért nem hevite vágy; Nem nyújtott a pompa semmi boldogságot, Elég volt szivemnek egy nyitó virág. Földig érő tükrök fénye, csillogása Üres hiúságra sose ösztökélt; Ha oda is tévedt szemem pillantása, Büszkeség szivemben nem támadt ezért. De most ősz hajammal mindennap megáitok, S csiilogó tükörben elnézem magam; Istenem! mily édes örömet találok: Arcom újra rózsás, szőke a hajam. Tele van a lelkem fakadó virággal, Fölujulni látom ifjúságomat. Hivalgó erővel, büszke hiúsággal Erzsikém szemében nézem magamat! llévai Hűm!ff. — Morganatikus házasság a királyi családban. A romantika ismét sikerült támadást intézett a régi hagyományok ellen. A pajkos Ámor besurrant a Hofburg aranycirádás termeibe és isteni elfogulatlansággal fölfricskázta a jó öreg spanyol etikettet. Friss rózsainda fonódik a szigorú tradíciók korhadt fája körül. Münchenből jön a hir, hogy ismét morganatikus házasság készülődik a Habsburg-házban. Ferenc József király a legközelebbi időben ismét abba a helyzetbe kerül, hogy egy főhercegi sarj morganatikus házasságába kell beleegyeznie. Hogy kiről van szó, azt még nem pattantja a nyilvánosság elé a bajor újság. — A „Gézák.“ Tisza István grófnak nem sikerült az a terve, hogy „elsöpörje a Zoltánokat“. Az eddigi két Zoltán helyett most ugyanis hat Zoltán jutott be a kép- viselöházba. Érdekes fölemlíteni, hogy éppen igy megjárta Tisza a Gézákkal is. A Gézák voltak eddig a kormánypárt Zoltánjai. Most a Gézák is az ellenzéken vannak többségben s Papp és Gajári Gézákkal szemben a Gézák valóságos tömege áll az ellenzéken, úgymint: Csepán Géza, Ferenczy Géza, Hellebronth Géza, Kacskovics Géza, Lubi Géza, Polónyi Géza,
