Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)
1905-02-05 / 29. szám
Szatmár, 1905. február 5. Vasárnap Második évfolyam 29. szám. NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG ill % X.M h \ rí;S ’ c1 - V - 4 N* \ 4 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva : j Vidékre postán küldve : Egész évre 10 K Negyed évre 2.50 K ! Egész évre 12 K .. . . Fél évre 5 K , Egy hóra 1 KÍ Fél évre 6 K Negyedévre 3K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A függetlenségi párt B «* VI • jovoje. Szatmár, febr. 4. A választások meglepő eredménye olyan kérdést állított előtérbe, a melynek edcjj" aktuálitása nem volt. Tudniillik, h%v niképen lépjen kormányzatra a i,<i>- >t szive dobbanását kifejező 48-as párt. Ahoz a kérdéshez. hogy vájjon a 48-as párt kormányképtelen-e, vagy nem, egyáta- lában nem szólunk, mert közjogunk szerint többségre jutott párt kormányképes. eo-ipso s csak a szemforgató opportunizmus, a haldokló mameluk politika tagadja ezt, mert bőrére megy a dolog. Ahhoz kell igenis az országnak hozzá szólni, hogy a hatalmas, számára első Kossuth-párt használja-e gyakorlatilag azt a hatalmat, a mit a függetlenségi érzésű nemzet rajongó lelkesedéssel adott kezébe? A nemzet Ítéletét provokálta Tisza, ezt kívánta a trónbeszéd, ime, a nemzet Kossuth politikája mellet döntött félreérthetetlenül. Ne üljön pedig fel senki annak a hamis doktrinnának, hogy ime, a választási eredmény tanúsága szerint még, ha több párton is, de együtt a 67-es politika hivei vannak többségben, mert az igazat megvallva, őszinte politika csak egy volt s egy lesz Magyarországon, mig itt tiz igaz magyar ember lesz: a Kossuth politika. A mi ezen felül s alul esik, inkább opportunizmus, hatalomra vágyás, átmenet és a többi, de a szivekben csak egy meggyőződés van: a függetlenségi eszmék rajongó imádata. A mikor pedig most azt trombitáljak, hogy a lezajló választások „tiszták“ voltak, erre csak azt mondhatjuk, hogy nem igy van. Nem a presszió hiányzott, nem a választások voltak ideális tiszták, hanem a 48-as politika olyan elemi erővel tört ki a szivekből, hogy sem presszió, sem a hibás, czélzatos választási rendszer nem tudta elfojtani s többségre jutását nem tudta megakadályozni. Ez tehát nem a megbukott erős kéz dicsősége, hanem a 48-as eszméknek a diadala. A mi pedig azt a fent felhozott kérdést illeti, kormányra lépjen-e a Kossuth-párt, erre csak az lehet a felelet, hogy igenis. A függetlenségi pártot igazán nem a hatalomvágy izgatta, hanem csak a nemzet érdeke. Ez az életbe, jövőbe vágó, kiszámíthatatlan eredményeket hozó érdek parancsolja most, hogy a függetlenségi párt engedelmeskedjék a nemzet akaratának. Csak a konkolyhintők, a bukottak jajgatása, az eltörött húsos fazekak mellett mondja azt szóval, sajtóval, hogy a függetlenségi párt csak elvfeladással juthatna uralomra. A ki Kossuth Ferencz nyilatkozatát átgondolta, aki megérti, mit jelent az, hogy a Kossuth-párt uralomra lépésének feltételéül eszméinek intézményes megvalósítását, illetve biztosítását szabja, az elvfeladástól nem félhet. Különben is nem úgy van már, mint volt régen. Ma a 48-as politika nem követel, hanem diktál. A jövő kulcsa kezébe van letéve, nélküle a nemzet jövőjéről, a parlament müködésérüi álmodni sem lehet. A kétkedők pedig hallgassanak, mikor a nemzet világosan Ítélt. A Kossuth-párt kormányra fog jutni. Ebben épen nincs lehetetlenség, sőt a mai helyzetben nincs is más kibontakozás. Tehát kolicionálhat huszonöt féle 67-es töredék, de megnyugtató megoldást nem érhet el, legfeljebb regenerálja a most megbukott szabadelvű párturalmat ideig-óráig. Történelmi napokat élünk. Mutatja az, hogy a történelem bámulatos igazságszolgáltatása szerint, a fiúnak kell összetörni azt a rendszert, a mit az apa kovácsolt, továbbá, hogy mikor a hatalom pártja a legerősebbnek hitte magát, akkor lett a leggyengébb. Bizodalommal, végtelen reménységgel tekintünk a közel jövő elé. Most az egyszer, végre a nemr zet érdekét nem rontja meg személyes érdek. Előtérben nem személyi aspirácziók, nem hataloméhes stréberek állnak, hanem egy férfiú, egy nagy apa nagy fia, Kossuth Ferencz. Sudjuk, hogy ő el nem alkusszá, el nem paktálja, el nem kiegyezésezi a nemzeti eszményeket, hanem azt cse- lekszi. a mi a nemzetnek legtisztább érdeke. És ezért, lehet a helyzet zavaros, a kibontakozás nehéz, a megoldás szokatlan, nem kell félnünk, csak benne remélnünk s az isteni gondviselésben bíznunk. S ha a kibontakozás uj, meglepően szokatlan képe megfelel a nemzet akaratának, akkor mondhatjuk el igazán, Magyarország nem volt, hanem lesz! ....................— ' " A pártok állása. A tegnapi válasz- | tások után a pártok számaránya most ez: Függetlenségi 164. Szabadelvű párti 138. Néppárti 23. Ujpárti 13. Pártonkivüli 10. Disszidens 24. Nemzetiségi 9. Szász 13. Öt képviselőnek két mandátuma van. Pótválasztás és uj választás lesz 14. Az önálló vámterület. Az imént lefolyt képviselőválasztások alkalmából valami győzött, a miért senki sem liarczolt: az önálló vámterület. A magyar nemzet történetesen olyan férfiakat küldött a parlamentbe, kiknek többsége politikai pártállásuknál fogva hozzá van fűzve az önálló vámterület eszméjéhez. A választásoknak ez a váratlan, meglepő kimenetele úgyszólván semmiféle összefüggésben nincs azokkal a közgazdasági mozzanatokkal, a melyek az önálló vámterület gyors behozatalát indokolttá teszik és a választási eredmény közgazdasági kialakulása nem egy gazdasági eruptió következménye, de azért nem kevésbbé fogadhatjuk el tényként azt, hogy az önálló vámterület gyors életbeléptetése a lehetőségek országába került. Bevalljuk, sokkal jobban szerettük volna, ha a választási küzdelem ütköző pontja nem a házszabálysértés, hanem az önálló vámterület lett volna. Szerettünk volna egy gazdaságilag kiművelt választó közönséget, egy az ország gazdasági bajait teljesen átértő jelölt sereget. És sokkal szívesebben láttunk volna a választások befejeztével egy parlamentet, a hol a köz- gazdasági tudás dominál, mint egy képvi- selöházat, a mely tagjai ősszeválogatásánál fogva még az előbbi ház gazdasági színvonalát sem értheti el. De álljon a dolog akárhogy, bizonyos, hogy ez a parlament az országgal szemben kötelezve van az önálló vámterület behozatalára és az összes előkészületek megtételére, hogy 1907-ben a közbenső vámsorompót felállíthassuk. Kötelezve van ez a parlament továbbá arra, hogy törvénybe ne iktassa a német kereskedelmi szerződéstervezetét, amely a vámközösség egyik fanyar gyümölcse, ameny- nyiben a béke kedvéért feláldozza a magyar termelés érdekeit, minden rekompen- záció nélkül, sőt az ipari vámok emelésével még jobban hozzá akar belliinket iparilag fűzni Ausztriához. Az önálló vámterület behozatala esetén nyújthatunk mi Németországnak saját károsodásunk nélkül olyan ipari konczessziókat, amelyekkel mezőgazdaságunk részére engedményeket érhetünk el. Mindezekből kitűnik az, hogy ez a parlament kötelességét a nemzet iránt teljesíti, megkapjuk azt, amit nem rég remélni sem mertünk: Az önnállö vámterületet. Hogy az önnálló vámterület magyarország- ra nézve mit jelent, azt most bővebben nem akarjuk fejtegetni: jelenti a magyar ipar felvirágzását, a magyar fogyasztóképesség emelését, a magyar kereskedelem megerősödését, a magyar nemzeti jólét fokozását. Jelenti a munkaalkalmak növelését, a kivándorlás megszűnését, jelenti a magyar nemzeti állam erős gazdasági alapokra való fektetését. Az ország már régen várja az önálló vámterületet. Várta a gazdasági fellendülést és egészen kimerült a várakozásban. Bátran állíthatjuk, hogy nem volt még par-
