Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)

1905-02-01 / 26. szám

Szatmár, 1905. február 1. Szerda Második évfolyam 26. szám. SZATMÁRI NAPLÓ >. FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Helyben házhoz hordva : I Vidékre postán küldve : Egész évre 10 K Negyed évre 2.50 K Egész évre 12 K j N . ■ , K Fél évre 5 K Egy hóra 1 K ! Fél évre 6 K egyeaevre JK Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Tanulságok a választásból» — Válasz a „Szatmár-Németinek“. — Szatmár, febr. 1. A választás dolgával a választás után nem akartunk foglalkozni. Készséggel voltunk hajlandók rá, hogy a feledés fátyolát borítsuk arra, ami a túloldalon történt és ám erre a fátyolra tényleg rá is szorult. Legnagyobb meglepetésünkre azon­ban ma egy érzékenykedő czikk je­lent meg a „Szatmár-Németiben,“ a mely sírva panaszolja el, hogy meny­nyi méltatlan támadás érte a városi tanácsot és annak fejét a megejtett választás alkalmából. A tekintetes városi tanács, amely sajgó hátát hírlapi czikkekkel kene- getteti és potyogtatja a krokodilus könyeket: ez valóban kaczagtató lát­vány. Lám, megmondottam Angyal Bandi! . . . A félhivatalos czikk a legnagyobb lelki nyugalommal állapítja meg, hogy a tisztviselők csak lelkesedtek és kö- telességöket teljesítették, a támadást tehát nem várták (ezt elhisszük) és meg nem érdemelték (ezt ők sem hi­szik el.) Mi nem akarjuk azt föleleveni- teni, amit a városi tanács tagjai tet­tek, miért keseritenők a kedélyeket. Ezért csak sommásan említjük meg, hogy mindenkit, akinek a várossal csak a legcsekélyebb összeköttetése is van, hatóságilag fenyegettek meg, hogy állását, iparát, vállalatát a várostól birt bérletét, kincstári engedélyeit stb. veszíti el, ha ellenzékkel szavaz. Már pedig a törvény világos sza­vakkal mondja, hogy a közhivatalnok­nak „bármely választót hivatalos ha­talmának felhasználásával bizonyos jelölt melletti vagy elleni szavazásra, vagy szavazásiól való tartózkodásra bírni tilos.“ Tilos továbbá, hogy a közhiva­talnok „olyan választónak, aki az ö hivatali alárendeltje arra nézve, hogy \ mely jelöltre szavazzon vagy mikor \ szavazzon, vagy a szavazástól tartóz­kodjék, utasítást adjon.“ Már pedig az érdekeltek számos konkrét esetet hoztak tudomásunkra, amikor ez megtörtént. Az is köztudomású, hogy a vá­lasztásnak anyagi részét hatóságilag kezelték stb. stb. Ismételjük nem akarjuk mindezt föleleveniteni; de természetes, hogy e nyilván törvénytelen erőszakosságokat nem hagyhattuk szó nélkül és az erős j kéznek ily politikáját erős szóval is kellett illetnünk. Ha már most a népakarat meg­nyilatkozásával szemben, a városi ta­nács az orvoslás álláspontjára helyez­kedik ehhez meg van egy természetes jogczime a hosszú orr amelyet kapott. Mire fog vele menni: az ő dolga. Ha pedig követendő magatartá­sául azt Írja elő, hogy a tisztviselői kar helyesen cselekednék, ha bizonyos korlátokon belül senkit sem engedne magához férkőzni és kizárna a jövő- \ ben minden bizalmas közeledési a kö- : zönség részéről: úgy ez olyan sület­lenség, amely visszafelé talál elsülni.“ A választás összetörte a klikk rendszert, — tessék csak hangoztatni, hogy az üdvözülésre : még szorosabb klikket kell alkotni. Igricz. A vajda visszakivánkozik. A nagy vajda, Eötvös Károly, aki most tudvalevő­leg ujpártinak vallja magát, tegnap fölke­reste Budapesten a függetlenségi klubbot. Itt örömünnepet ültek a diadalok fölött az egybegyült képviselők, — akik között több uj képviselő is megjelent. Beállított Eötvös Károly is. Persze, hogy szívesen üdvözölték, mikor e szavakkal toppant be az egykori bajtársak közzé: — Mikor köztetek voltam, akkor az „Angol királynő“ felé húzott a szivem. Most aztán megint visszakivánkozom közzétek. ítélet után. — A bünhödés. — Szatmár, jan. 30. A végzetes kudarcz, amely a kormányt és a szabadelvű pártot érte, módfölött kel­lemetlen következményekkel fog járni so­kakra nézve, a kik még tegnap is arról ál­modozhattak, hogy megfelelő jutalomban részesülnek. A győztes egyesült ellenzék már a vá­lasztások előtt kijelentette, hogy minden erejével azon lesz, hogy azokat a hivatal­nokokat, akik szavazataik és politikai ma­gatartásuk miatt hátrányt szenvednek, kellő elégtételben részesítse. Akkor, mikor az ellenzék ezt a derék kijelentést tette volt, még nem számított arra, hogy a többséget megszerzi s igy azt tervezte, hogy üldözésben részesült tisztvi­selőket a kormánynyal szemben megvédel­mezi, arra kényszerítve azt, hogy az igaz­ságtalanságokat jóvá tegye. Azóta, amint tudjuk, nagy események történtek. Az ellen­zék, mint többség került vissza s igy a ha- | talom az ő kezébe kerül. így hát teljesen módjában lesz a po­litikai pártállások miatt üldözött önérzetes hivatalnokoknak az elégtételt megadni és őket kárpótlásban részesíteni. Ezzel azon­ban, amint értesülünk s amint el is várjuk, nem elégszik meg, hanem tovább megy. És amig egyik kezével a jogtalanul üldözötte­ket védelmébe veszi, addig a másik kezében azt a korbácsot tartja, amelynek már évti­zedek óta hasznát kellett volna venni, de amelyet, fájdalom, hevertettek. Ezzel a korbácscsal fog végig verni mindazokon a hivatalfönökökön, akik az ő hatalmukat arra használták föl, hogy alájuk rendelt tisztviselőket a kormány támogatá­sára kényszerítsék, valóságos fenyegetések mellett. Ezek a hatalmukkal visszaélő zsarno­kok, a kik a büntetőtörvények ellen is vé­tettek, a lehető legszigorúbb megtorlásban részesülnek, már azért is, hogy példa adas­sák és hogy a jövőben hasonló visszaélé­sek elkövetésétől mindenkinek elmenjen a kedve. Azokat, a kikre rábizonyul, hogy meg nem engedett módon korteskedtek és hiva­talos hatalmukkal visszaéltek, nemcsak fe­gyelmi utón vonják felelősségre, de azon­kívül a büntető törvényszék elé is állítják, hogy fogságbüntetésben is részesüljenek. Ezekkel szemben semminemű irgalmat nem fognak gyakorolni, mert elérkezett az ideje annak, hogy az ártatlanok megvédel- meztessenek, a bűnösök pedig könyörtele- ; nül lakóijának, értésére adván mindeneknek, | hogy az igazság és politikai becsületesség ideje végre valahára beköszöntött. Múlt és jövő. Szatmár, jan. 31. Gróf Tisza István befejezte miniszter- elnöki pályafutását; még nincs vége a vá­lasztási hadjáratnak, melyet ő idézett fel könyelmü hetykeséggel, és már legyőzötten fut Bécsbe, mint egykor Windischgrätz oszt­rák generális serege futo+t a hős negyven- nyolcas honvédeknek máról holnapra meg­született tábora elől. A megfutamodott osztrák tábornoknak még maradt annyi tréfás kedve, hogy csá­szárjának azt jelentette: Die Armee kon- zentrirt sich in Eilmärschen siegreich zu­rück:“ A hadsereg diadalmasan szalad haza! Körülbelül ez volt az értelme a megsza- lasztott osztrák herczeg röpke szóvá vált jelentésének. Tisza jelentése őszintébb: „Megvertek! Leteszem a hadvezéri pálczát a trón zsá­molya elő: döntsön a korona a nemzet további sorsa fölött, keressen a korona más vezéreket és más tanácsadókat abból a táborból, melyet nem a legfelsőbb aka­rat, hanem a nemzetnek mindent legyőző ősereje állított sorompóba !“ Gróf Tisza befejezte nagy és merész játékát; a játszmát elvesztette. Könnyű vol­na a bukott nagyságát kővel megdobálni, megrugdosni; de nem teszsziik, sőt ha jól meggondoljuk, az ország ennek a rigolyás, ' gőgös férfiúnak még köszönettel tartozik;

Next

/
Oldalképek
Tartalom