Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1905-01-31 / 25. szám

Szatmár, 1905. január 31. Kedd SZATMÁRI FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: Egész évre 10 K j Negyed évre 2.50 K rel évre 5 K j Egy hóra 1 K Vidékre postán küldve: Egész évre 12 K Fél évre 6 K Negyedévre 3K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. DíadaL Szatmár, jan. 30. Tisza István grófnak, kormányá­nak és pártjának bukása a magyar nemzeti eszme hatalmas erejét és óri­ási győzelmét jelenti. Fényesen és hatalmasan csapott fel a láng, a min­den magyar ember szive mélyében rejlő öntudat lángja. A választások eredményében foglalt Ítélete a nem­zetnek, igazat adott azoknak a törek­véseknek, amelyek a Bécsből irányí­tott politikával szemben állást foglal­tak s amelyeknek végső czélja a ma­gyar nemzeti államnak kiépítése. Az alkotmány ellen irányuló első támadás fölébresztette a nemzetet s annak vezetőit a szabadelyíipárt sza­kadása és a kilépetteknek a 48-as zászló alá tömörülése nemcsak az al­kotmányosság megsértőit seperte el, hanem egyszersmind közelebb vitte a nemzetet czéljai eléréséhez. A negy- vennyolczas elvek és eszmék mindig éltek és élnek a nemzet szivében. A lezajlott választások fényesen bebizo­nyították ezt, de tanúságot tettek egy más, nagyon fontos körülményről is. Arról, hogy Apponyiéknak, Károlyi István grófnak kellett belépni a füg­getlenségi és 48-as pártba, hogy a nemzet őszintén megnyilatkozzék. An- drássy Gyulának, Bánffy Dezsőnek és a többinek ki kellett lépniök a sza- badelvüpártból, hogy a választópol­gárok bátran minden zsén nélkül ad­ják le szavazatukat meggyőződésük és lelkiismeretük szerint. Vagyis: az emberek ama gyöngeségét kellett is- tápoini, hogy szeretnek az erősebbel, nagyobbal tartani s szeretnek a nagy­ságok árnyékában meghúzódni. A függetlenségi eszmék és elvek lelkes hivei eddig igazán csak a szorosan vett nép körében voltak, hiszen na­gyon ismeretes, hogy a 48-as pártot „csizmadiapárt“nak szokták volt ne­vezni. A nadrágosok, a lateinerek va­lósággal rösteltek a 48-as párthoz tar­tozni, habár lelkűk mélyében hivei voltak is az eszméknek. Apponyiék belépése azonban ezt a körülményt, ezt az akadályt elhárította s ez két­ségtelenül egyik erős oka az eszmék hatalmas igazsága mellett az ellenzék fényes győzelmének. Ezért örvendetes dolog tehát az Apponyiék belépése. Nem azért, mert grófok és egyéb czi- mekkel megáldott urak vették kezébe a nép zászlaját, hanem azért, mert kiváló egyéniségük, független voltuk súlyt kölcsönzött a pártnak és a párt eszméinek. A választások diadalmas győzel­me természetesen messze kiható je­lentőségű a nemzet életére. A Bécs­ből dirigált kormányzás hatalmas visz- szautasitása, az ébredező erőszak meg­törése és megsemmisítése fényes ered­ményeket jelentenek a magyarság ré­szére, erős köveket a magyar nem­zeti állam épületében. A függetlenségi párt hatalmas megerősödése kész biz­tosíték a továbbfejlődésre s kétségte­len, hogy a párt hivei napról-napra gyorsan szaporodni fognak s a 48-as eszmék sorra megvalósulnak. Ebben van az igazi, a nagy diadal. Most természetesen az első do­log és a legfontosabb kérdés: a ki­bontakozás A mostani kormány bukása vi­tán felül áll. Ami pedig azután kö­vetkezik, azt természetesen homály födi. Mert kétségtelen dolog, hogy olyan kormányfőt, aki a Tisza prog- rammja alapján, vagy pláne a lex- Dániel-lel vállalja magára a kormány­zást, nem fog kapni Bécs. Viszont az idő még aligha érkezett el, hogy a hatvanhetes alapon álló kormányzás váltsa föl. S ezt erőszakolni — bár­mennyire kívánatos volna is — egy­előre a hosszú viharos politikai har- czok után és az ország mostani álla- i pota mellett, nem volna semmiképen okszerű. Jönni kell tehát egy hatvan- hetes alapon álló kormánynak. De nem házszabályrevizióval. És nem újabb katonai terhekkel. Nem uj ágyukkal. Es nem chlopi-i hadiparan­csokkal. Hanem nagy nemzeti köve­telések teljesítésével. Nem engedmé­nyekkel, mert a magyar nemzetnek minden kívánsága jogos, törvényen alapuló követelés s ha azt megadják, nem engedményeket tesznek. A győzelmes ellenzék épen nem szorul engedményekre, hanem igenis számíthat jogos követeléseinek a tel­jesítésére. Az ország érdekében nagy szük­ség van a békére. S az ellenzék nem fogja annak útját állani, de azok, a kik a csatát elvesztették, fizessék meg a hadisarczot, ami nem egyéb, mint az igazság elismerése, a jog tisztelete és a törvény megtartása. Uj választások. Budapestről írják a következőket: Az uj választások nagyon is vószinüek. Akár lemond a kormány, akár nem; a választás szükségesnek látszik. Be­avatott politikusok ma már határozottan beszélték, hogy márciusban uj választások lesznek. (Mondanunk is felesleges hogy ezek a „beavatott“ politikusok a Tisza gár­da kibukott zsebkendő huszárjai, akiknek szava egy fabatkát sem ér.) — A krassói képviselő. A fővárosi lapok tegnap azt jelentették, hogy Krassón Miklósi Gyula függetlenségi nyerte meg a választási csatát. Fájdalom ez nem igaz. A szavazók Károlyi György grófot jutatták mandátumhoz, ugyananak a Károlyinak a fiát a ki Nagykárolyban esküt tett a 48-as szent lobogóra. Bizony jobban örültünk volna, ha ezt a kerületet is elhódíthattuk volna a mamelukoktól. Gyepre legény. Szatmár, jan. 30. Nos hát igen tisztelt kormánypárti hirharangok, szubvencziós holdkórosok, itt az ideje, hogy a felől is gondolkozzunk: hogy lesz, mint lesz ezután? Mi lesz a coalitióval? Mert tisztelettel van szerencsénk jelen­teni, hogy hála légyen a Tisza István két balkezének, hamarabb juthatunk abba a helyzetbe, — mint hittük volna, — hogy Magyarország sorsát nem biztosítjuk ezu­tán azoknál a baleset, kár és tűz ellen biztositó intézeteknél, bankoknál, amelyek­nek a Gajáry, Tisza, Münnich és a többi nagynevű családok az igazgatósági tagjai. Hát kérem, a megoldás igen egy­szerű. Mi egyesült ellenzék leszünk mini- mo calculo 200-an. Nem többség az igaz, mert ha a szászoknak és a horvátoknak a magyar szuverenitás rovásárn engedménye­ket tesz gróf Tisza ur, akkor ezek szám­szerűt 49-en (Omen óh Világos) minden­ben követik a haza uj kifordított bölcsét. Igen, de ki látta valaha együtt a kor­mánypárti tábort? Persze egyiket elfoglalja a bankdirektorság, másik protegálni jár a minisztériumokban, a harmadik meg tán nem is eleven. Alapos gyanú. Mert most tűnt ki, hogy van olyan régi mameluk képviselő is vagy 70 darab, akit az újságolvasó em- ber most hall először emlegetni. _________ Sz állító«, Hazinczy-ulcza 17. sz. a. liftiiíii? Opitili legjobb Varrógépeit IjedVező részletfizetésre KapbatfK a Zárdával WtT szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom