Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-29 / 24. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. január. 29. már alább szállott ugyan egy kissé az elkeseredés, de azért a vigasztalódás nem igen következett be a nagy esemény után. Hát úgy. úgy, a kegyelmes ur mesésed bukott el mind a két helyen. Szatmáron, a tartalék kerületben és Budapesten, a hol igen nagyon szeretett volna képviselő lenni. Az ám, de a sors könyöriiletlen. Akkor sújt a legnagyobb kegyetlenséggel, a mikor az ember nem is gondol rá. A teremtésben ez egyszer csak a kegyelmes ur a vesztes. Azért, mert mandátumot nem kapott, de vesztés azért is, mert alig rövid idő múlva oda kell hagyni azt a fényes bársonyszéket is, a melyre ráülni nem volt méltó. Baj igy is, baj úgy is. A szatmári szabadelvű párt tehát most már egész nyugodtan megvigasztalódhatik, hogy ellenzék jó kézbe tette le a város bizalmát. Mert hiszen, ha a miniszter ur csak egyszerű képviselő lett volna, nagyon keveset törődött volna a mi érdekeinkkel. Ezt láttuk a múltban és láttuk volna most is. Viszont ha egy idegen ember lett volna győztes Szatmáron, úgy se tehetne többet a városért, mint egy olyan ember, a ki itt él közöttünk tudja mire van szüsége Szat- márnak. Kelemen Samu dr. „mindent a városért“ jeligével vette át a megbízó levelet és nyugodtak lehetünk, hogy az érdeinket mindenkor szeme előtt fogja tartani. * Egyébként regisztrálhatjuk azt is hogy Hieronymi Károly a szabadelvűek szomorú soraira — hasonló szomorú sorokkal válaszolt. Levelet irt ma Szatmár választó közönségének és azt mondja a levélben, hogy megnyugvással veszi tudomásul a választás eredményét, annál is inkább mert tudja, hogy nem az ö személyét akarták kibuktatni, hanem Szatmár is az országszerte megindult áramlathoz csatlakozva, a nemzeti eszmék diadalra jutása czéljákól sietett az urnához. Hát ez a levél minden tekintetben megfelela valóságnak csak éppen annyiban lehet kifogás tenni, hogy bizony nem csak a nemzeti eszmék diadalra juttatása, de az ő személyének kibuktatása is szem előtt lebegett ellenzéki érzelmű szavazóinknál. No de hát hagyjuk a többit. Volt nincs Tudomásul vesszük a kegyelmes úr sorait. Fájdalommal, azok, a kiknek fáj, és fájdalom nélkül a kik örülnek a mi győzelmünknek. áron száll tova, mint más lelkek a zene szárnyán ! Egy álom emelkedik ki hajadból, egy álom : libegő vitorlákkal, hatalmas árbocokkal. Messze tengerekről beszél ez az álom, hol langyos szellők játszadoznak, hol az éter sőtétebb kék és érett gyümölcsök illatától van átitatva a levegő ; hol enyhet érez, az emberfia, min+ha óriási levelek hüsen legyeznék. Hajadnak oezeánjában egy kikötőt látok, hogy egy szomorú melódia zengzetét hallom. Kikötőt, ahol minden nemzetnek erős férfiai dolgoznak, minden fajtájú hajókon mélyeknél dúsan cifrázott testei a végtelen égen siklanak át, melyben örök forróság bevií. Mkor hajadat megsimogatom, újból átélem a gyönyörűséges bágyadtságnak óráit, amelyeket egy szép hajó kajütjében töltöttem együtt veled ; a hullámok ringatták a hajót, a kajütben csupa virág, bóditó illattal; hajadból a dohánynak, ópiumnak í és cukornak illatát szívom. Hajad az éjszakában úgy hevít, mint a forró égöv éjszakája. Hagyj dúskálnom kezemmel nehéz fekete hajadban ! Hadd csókolnom lázasan fiirteidet! ügy érzem ilyenkor, mintha í emlékeimet csókolom fel újra a halálból a való életre ! TÁVIRATOK. A politikai helyzet. Bádctpest, jan. 28. (Saját tudósítónktól.) Az országszerte megejtett választások letörték az erőszakot. Tisza István, az erős kezű vezér, nagyon levert hangulatban tölti napjait, mert többé nem képviseli pártjával együtt a nemzeti akaratnak kifejezőjét. A vezér ma hivatalában visszaadta azösz- szes ügydarabokat, amivel azt akarta kifejezni, hogy ő többé aktát nem intéz el. Odahagyta a bársonyszéket és visszavonul geszti magányába, hogy csak úgy madártávlatból szemlélje a | politikai helyzet fejlődését. Ő maga be sem várja a választások végét, Lemondását holnap vagy hétfőn juttatja a király elé és Bécsből egyenesen Gesztre fog utazni. Uj képviselők. Budapest, jan. 28. (Saját tudósitónktól.) A mai választáson a következő kerületekben voltak választások, melyen mandátumot kaptak: Demjén'János np. Körösbányán, Pavlovics Lyubomir np. Törökbecsén. Czerbocz István szp. Csáktornyán. Apathy István szp. Dicsőszentmárton. Ltircz Károly szász képviselő. Kabos Károly szp. Balvásáron, 7 eleczky Kristóf szp. Nagykikindán, Az első peticziók. Budapest, jan, 28. (Saját tudositontól.) Az idei választások tisztaságát élénken | illusztrálja az a két peticzió a melyet ma adtak be a kúriához. A Víziváros és I Ó-budai ellenzéki választók ugyanis az uj | képviselők mandátumát tamádták meg azért, I mert a választás előtt és a választáson egész nyíltan vesztegetett a kormánypárt. Az orosz forradalom. Budapest, jan. 28. (Saját tudósítónktól.) Péterváról jelentik, hogy ott még egyre izgatottak a kedélyek, A nép szavát nem lehet elnyomni a hatalomnak. Attól félnek, hogy holnap újra tüntetések lesznek, e czélból sok eredet összpontositokkal Pétervárott. SZÍNHÁZ. A szatmári színház pá- lyázata. Szatmár, jan. 28. A lezajlót politikai események minden másnemű kérdést a háttérbe szorítottak. Nem érdekelt senkit, hogy mi történik a városhan, a városon kivid, csak az, hogy ugyan hogyan fog végződni a választási hadjárat. Nos hát ennek is vége már. lm hát újra fel vehetjük az eldobott fonalakat, a melyek a város falain belül igen sokakat közelről érintenek. A mi ezután a legaktuálisabb Szatmáron, az nem más, mint a színház pályázatának kérdése. Erre vonatkozólag egyik régebbi számunkban már elmondottuk véleményünket. Ma egy igen előkelő szatmári színház baráttól levelet kaptunk, a mely a színházi kérdésre nézve sok fontos dolgot tartalmaz. Ebből a levélből, a mely tagadhatatlanul igen érdekli a színházi közönséget közöljük a következőket: A szatmári színház műveszeti színvonalát nem szabad, de nem is lehet bírálni, ki nem állná. Pedig ez a színház új ól megy“ Nem Krémer Sándor a megmondhatója, ő erről hallgat, hanem ezt mindenki látja. Azonban senki sem látja, hogy a színigazgató ur egy kicsit is törődne azzal, hogy valamivel igyekezne meghálálni a közönség nagymérvű pártolását. így volt ez tavaly, igy van az idén is. Pedig e tekintetben erkölcsi és alaki szerződésbeli kötelezettségek függőitek az igazgató ur feje fölött, ép úgy tavaly mint most, s ö nem sokat törődött velük. Most hogy a jövő idény pályázata (hála a szinügyi bizottságnak, hogy e pályázat feltétlen szükségességét belátta) február 5-én eldől, aktuális a kérdés, hogy vájjon a város közönsége türelemmel nézi e mi történik. Hát kinek keli ilyen állapot évről évre? Nem felesleges munkát végezne e az, aki Szatmár város közönségének elsorolni . akarná, — bárha tenné mégis, ez hosszu- ; hosszú nóta volna, mik azok, amiket joggal megkövetelhetne a színigazgató úrral szemben, illetve mik azok, amikkel tartozik a direktor ur a szatmári közönségnek? Hányszor felhozták már ezeket úgy hogy Krémernek módja volt számolásba tenni tudósítás nélkül. Beigazolódott, hogy itt gyökeres változtatásokra van szükség. A czinikus nem nem törődömséggel le kell számolni. Érezte azt az igazgató ur is, hogy itt már nehéz a helyzete, mert hátha ebben a türelmes lomha publikumban felforr a felháborodás, és egyenesen baj lesz. Sietcit hát mos városokba is pályázni. Engedjük hát őt, hadd menjen. Miért ne mikor olyan szakértő igazgatót is kaphatunk, ki kitünően megállja helyét. Száz aranyat annak, ki távozását sajnálja. HIRE k. A nagy küzdelem. E pár sorban a magyar sajtóról esik néhány szó. Arról a sajtóról, a mely az ország, a haza sorsa érdekében olyan nagy szolgálatot tett. A küzdelmes napok végén va- ; gyünk, amikor a gonoszság, gazság és korrupezió rohamosan megnőtt fá- I ja porbahullva hever koronástul, gyö- ! kerestük Kiirtottuk a gazt, a mely annyira I felszaporodott, megtisztítottuk a szemérmetlen vakmerőségtől a magyar nemzetet. A nemzet Ítélete ismeretes mindenki előtt. És hogy ez az ítélet ilyen sújtó volt a bűnösökre nézve, kétségkívül érdeme a magyar ellenzéki sajtónak. Itt, a saját Pátriánkban egy újság, a „Hzaímári teljesített igazán hazafias szolgálatot, a mikor segítségére sietett a már-már alvó félben lévő nagy nemzeti eszméket fölkelteni. Nem akarunk szerénytelenek lenni amidőn ezt külön is megmondjuk a város újságolvasó közöségének, hi-
