Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1905-01-25 / 20. szám

Szatmár, 1905. január 25. Szerda Második évfolyam 20. szám. FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva : Vidékre postán küldve : Egész évre 10 K ; Negyed évre 2.50 K j Egész évre 12 K j N d é o K Fél évre 5 K i Egy hóra 1 K I Fél évre 6 K | tegyen evre J Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-uícza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. pályaudvart és környékét óriási nép­A szatmári ellenzék diadal­ünnepe. Az apostolok a választókhoz. Szatmár, 1094. jan. 23. (Saját tudósítónktól.) A mai na­pon megpecsételtük a szatmári man­dátum sorsát. Rásütöttük a diadal ragyogó, fé­nyes pecsétjét, amely egyszersmind a bukás fekete pecsétje az erőszakos­kodó mamelukbandának. Történelmi nevezetességű nap ez a mai. Csudaszép, fenséges nap, a melyen eldőlt a győzedelmünk. A szatmári ellenzéknek diadalát jelenti, azt a nagy, fényes és ritka diadalát, amilyenre még nem volt példa apar- lamentárizmus történetében. Körünkbe jött a szövetkezett el­lenzéknek két nagynevű tagja, gróf Károlyi István és Apponyi Albert gróf, hogy segítségére legyenek a szatmári választóknak abban a dicsőséges és és csudaszép küzdelemben, amelyből a nemzet szentséges jelszavaitól ra­gyogó zászlója fog diadalmasan ki­kerülni. A nemzet apostola, a mi két vendégünk, akinek szivét ép úgy el- töltötte a hazafiu aggodalom, mint a mieinket. Akik ép úgy féltik a gono­szok kezétől ezt az édes ha­zát, mint mi és akik ép úgy küzde­nek alkotmányos szabadságért, mint mi. Az a mélységes hazafiui szeretet forrasztotta össze sziveinket e jeles férfiakéval, akik vezérünkké, aposto­lainkká, védelmezőinkké lettek a tö­mörülés szent pillanatában. És most, hogy ide jöttek közénk a haza védelmére, gyűljünk össze polgártársak az ő zászlójuk alá, vés­sük a szivünkbe azokat a szent igé­ket, amelyek az ő apostoli ajkukról szállnak hozzánk. Legyünk erősek az utolsó pillanatban és mutassuk meg, hogy ott az erő, amit mi akarunk és nem ott, ahol az akaratot és erőt úgy vásárolják, mint minden közönséges dolgot e földön. Előre polgártársak! A győzelem a mienk! Gr. Károlyi István Szatmáron. A szatmári függetlenségi pártnak ünnepe volt ma, a midőn körében üdvözölhette az ellenzék kiváló és jeles vezérét: gróf Károlyi Istvánt. Valódi diadalünnep volt-e a mai, amely a 48-as zászló dicsőségét je­lenti. A gróf a délutáni gyorsvonattal érkezett körünkbe. Ez alkalommal a tömeg lepte el. Impozáns volt a gróf fogadtatá­sa, melyen nemcsak a város uritársa- ságának, de a közönség minden osz­tályának hatalmas része jelent meg. A gyorsvonat, melyen gróf Ká­rolyi Istvánt Szatmárra hozta egy fél­órát késett. Úgy nárom óra után be­robogott a vonat s kevéssel ezután az egyik első osztályú kocsiból ki­szállott gróf Károlyi István, akit a függetlenségipárt nevében Komáromy Zoltán dr. a következő beszéddel üd­vözölt : Méltóságos Gróf Ur! A szatmárnémeti 48-as és füg­getlenségi párt nevében és megbízá­sából hazafias lelkesedéssel üdvözlöm méltóságodat. Kívánom, hogy az a cél, mely Méltóságodat hozzánk hozta, mely­nek érdekében mi zászlót bontottunk a függetlenségi eszme diadalra jutta­tása, Méltóságod megjelenése által minél biztosabban sikerüljön. Méltóságod látni fogja, hogy a mi szép városunkban magasabb lo­bog a függetlenségi eszme lángja s meg vagyok győződve róla, hogy a láng erősségében nyerni fog a Mél­tóságod megjelenése által. A midőn pártom nevében kö­szönetét mondok Méltóságodnak meg­jelenéséért, kívánom, hogy Méltósá­godat az Ur Isten hazafias törekvésé­ben sokáig éltesse. Gróf Károlyi István röviden a következőket válaszolta: Szívesen és örömmel jöttem Szatmárra támogatni az önök jelölt­jét, remélve, hogy sikerülni fog meg­buktatni azt az embert, aki Tiszával együtt a hazát és az alkotmányt akarja megsemmisíteni. A gróf szavát perczekig tartó éljenzés fogadta s ezután igazi dia­dalmenetben jött a gróf a városba. A Vigadóban. A Vigadó nagyterme ma ismét gyönyörű képet mutatott. Az elkép­zelhető szorongásig telt meg ezúttal is választó polgársággal. A karzatok zsúfolva hölgyekkel, az emelvény előtti padsorokban is nagyszámú hölgyközönség foglalt helyet. A morajló közönség soraiban hirtelen végig futott a hir, hogy a gróf itt van. Majd néhány pillanat múlva feltárult az ajtó és gróf Káro­lyi István Kelemen Samu kíséretében a közönség percekig tartó tapsa és éljenzése között lépett a terembe. Kevéssel ezután Csomay Imre elnök igen szép és lelkes beszéddel üdvözölte a párt nevében Károlyit és kérte a beszéde megtartására, amely a következő: T isztelt Polgártársak! Nagykárolyból jövök, hova tegnap este érkeztem Budapestről — hol épugy, mint számtalan más kerületekben — Du­nán innen—Dunántúl, Tiszáninnen—Tiszán­túl minden törvényengedte eszközt felhasz­nálnak arra nézve, hogy győzelemre vezet­hessék jelöltjének zászlóját, szemben azok­kal, akik miként a múltban, úgy a jelenben is — az alkotmánytipró — erőskeztinek hirdetett és a 9-ik Pius pápa által csakis a Pápákra értett csalhatatlanságot önma­gára is vindikáló miniszterelnök és társai szekerét tolták és hurczolják. Vándorolunk megyéről-megyére azért, nem mintha az utazgatásra épen a hideg volna a legkellemesebb — de — mert hiv a haza — itt az idő, most vagy soha! Őseim, boldogult Károlyi Sándor gróf itt kötötte meg a hires szatmári békét. Szatmármegye alispánja azt állitá az utolsó megye közgyűlésen N.-Károlyban, hogy mi ellenzékiek — kell, hogy Károlyi Sán­dort e tettének elkövetése folytán önzetlen hazaárulónak tekintsük. Ez állítására már megteltem neki Ká- rolyban. Különben igaz hitem szerint: Ma a legkisebb gondom nagyobb, mint az, hogy a történelemben páratlan jártasságú alispán urat állítása felől meggyőzni iparkodjam. Tehát tegyük fel, hogy gróf Károlyi Sándor gróf a mi hitünk szerint egy ön­zetlen honáruló volt. (Már csakis Nagy László történész feljegyzése szerint.) Az min­denesetre nagy té/;!':> Nagy László alis­pán ur részérül, ha megengedi nekünk az önzetlen előszót a honáruló szó előtt hasz­nálnunk. Az önzetlenséggel én nem dicseked- hetem, t. polgártársaim, mert én — és ezt most ünnepélyesen bevallom — én önzés­ből nemzetem önérzetének megsértése és alkotmányunk megtartása és megvédése czéljából követek el mindent, a mi törvé­nyes és jogos, mikor pácommal a 48-as függetlenségi pártnak gy'- zelméért lelkesülve küzdők és daczára az < nző házasságom­mal nem félek attól, hrgy ősöm, gróf Ká­rolyi Sándor emiatt i j hazájában elitélne vagy megvetne. 1867, óta számtalan miniszterelnöke volt a Nemzetnek, Andrássy Gyula gróf volt az egyetlen, aki mereven állotta meg helyét, megkövetelve, meg is védve mindig az osztrák és a magyar közötti kiegye­zés pontjainak betartását. Ennek a férfiú­nak megvan nemcsak a hazafisága, de a szeplőtlen becsületessége és dereka is volt, t. i. bátorsága. Utána jött egy ügyes­kedő, azután egy Cunctator, azután egy be­csületes puha alak, ezt meg követte egy szabadelvekkel megrakott tarisznyát magá­val hozó hires — volt ellenzékpárti vezér, Tisza Kálmán. A Bihari pontokért lelkesült s nemzet nagy része, egy boldogító hajnal- hasadtában bízva, de csakhamar megtudta, hogy az uj miniszterelnök hogy hol? még ma sem tudjuk — talán átköltözködésekor a Sándorutczai Degenfeld házból a budai miniszterelnöki palotába, kiejtette tarisznyá­

Next

/
Oldalképek
Tartalom