Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1905-01-20 / 16. szám

2

szatmári napló

1904. január 20.

Ennek daczára t. uraim ez a nemzeti küzdelem nem folyt le eredmények nélkül. Ennek köszönhetjük azt, hogy 'a magyar nyelvnek jogai a hadseregben szélesebb mértékben ismertettek el. Ennek köszön- ^ h.etjük a magyar tisztképzésnek rendszere- . • sitését. Ennek köszönhetjük azt, hogy az idegen ezredekben szolgáló magyar tisztek haza hivattak. Ennek köszönhetjük főképen azt, hogy magát a javaslatot is visszavonták ekkor s ezt a javaslatot újból beterjeszteni a kormány már nem is meri egyébb formában, mint akként, hogy teljesíti az ellenzéknek régi kívánságát, a katonai szolgálatnak két évre való leszállítását és teijesiti a nemzetnek azt a régi vágyát, hogy a honvédséget ágyukkal látja el. Ezekre az eredményekre mondotta az igen tisztelt miniszter ur, hogy ime a kormány olyan eredményeket ért el, amiket a nemzetnek maga sem Ígért. Tökéletesen igaza van. Sohasem Ígérte ezeket a nemzetnek, mert sohasem .gondolt reájuk. Ha már most ezeket az ellenzék által kiküzdött eredményeket a kormány olyanoknak akarja feltüntetni, mintha ezek saját munkáságának és buzgalmának eredményei volnának, akkor ez hasonlatos annak az embernek a dicsekedéséhez, aki kénytelen volt Amerikába kivándorolni, de itt hagyta a feleségét s mikor 3 esztendő múlva" haza tért, azt találta, hogy a felesége időközben 3 egésszséges fiú gyermekkel ajándékozta meg. És akkor a boldog apa szerte vitte a gyermekeit és dicsekedve mondotta. „Hogy ezek a gyermekek megszülethessenek, mennyit dolgoztam én — Amerikában!“ (Derültség és tetszés! Éljenzés!).

Házszabályok.

Ha már most, t. polgártársaim, figyelembe vesszük azt, hogy a házszabályok tervezett módosítása ellen jogosult e a mi bizalmatlanságunk, akkor erre a bizalmatlanságra meg találjuk az okot már abban, ha azt kutatjuk, mi a történetük ezeknek a tervezett módosításoknak mi volt az az időpont, amikor ezek a koronának felajánl- tattak. És akkor azt látjuk, hogy ez a módosítás akkor ajánitatott fel, amidőn egy nagy, dicső talán év tizedek múlva vissza nem térő nemzeti küzdelem folyt itt le, amikor ennek a nemzeti küzdelemnek eredmé- ményei vannak, amely eredményekkel épen a kormány dicsekszik el. Ha ezt végig gondoljuk, arra is rá kell jönnünk, hogy ha ezek daczára és ennek a küzdelemnek idejében ajánlanak ilyen módosításokat, akkor ezeknek leplezett czéljuk nem lehet egyéb, mint hogy ezek a nemzeti küzdelmek többé meg ne ujjulhassanak és mi további nemzeti eredményeket el ne érnes- sünk.(Ugyvan ugyvan !) Fokozza a mi bizalmatlanságunkat, t. barátaim, hogy ezek a javaslatok oly időben terjesztettek be, j omidön béke és nyugalom honolt mindenfelé és a mikor ezt a bekét és nyugalmat, ugylátszik, szándékosan kellett megzavarni. És tetézi még a mi bizalmatlanságunkat az a legfontosabb dolog, hogy ezeknek a javaslatoknak részletes tartalmát ma sem ismeri senki. (Ugyvan! Ugyvan:) Ezek miatt a javaslatok miatt napoltak el a házat, vitték be az országgyűlés termébe a dara- bantokat, rejtették el az országház pinczé- jébe a rendőröket, oszlatták fel a képviselőházat télviznek idején, költségvetési felhatalmazás nélkül. Nekünk, t. uraim jogunk van ahhoz, hogy ilyen előzmények után bizalmatlansággal nézzünk az „ismeretlen“ felé. (Élénk helyeslés.) De kérdem önöket, miféle elfogadható oka van annak, hogy ezen „ismeretlennel“ szemben vaiaki a mai napon lelkesedhessék?

Szemére hányják az ellenzéknek, hogy miért nem ment be a huszonegyes bizottságba. Ez a terv nem volt egyebb, ! mint folytatása a megkezdett cselszövésnek; j vermet akartak ásni az ellenzéknek, hogy menjen be ezeknek a javaslatoknak bizottsági tárgyalásába, holott azokat előbb sem vele, sem a nemzettel nem közölték, ám- | bár közölhették volna. A bizottságban aztán ieszavázták volna az ellenzéket és on- :

nan volna gunytárgyává dobták volna a nemzet elé. Hadd szedje össze ezután ellenzék a maga erkölcsi erejét ha tudja.

De őlyan formák között történt ez a meghívás is, amelyek között meghívást elfogadni nem lehet; mert nem ismerek tisz- tesztességes embert aki egv sértő levél után fogad el meghívást. Micsoda felfogás volna az, ha az ellenzék az ugrai levél után ennek a meghívásnak nevezett ostor- ! csapás utáh ment volna bele akár mitéle j tárgyalásba?

Becsület — végszükségben.

A cselszövés után következik a nyílt erőszak politikája s erre mondja gr. Tisza István hogy ez a becsületes politika (Ab- czugjle vele.) Hát tisztelt barátaim ez is olyan mint az a fajtájú becsület, mikor a fiút elküldi az édes apja, hogy menjen világgá és ellátja őt mindenféle tanácscsal, hogy miképen élhetne meg. Végül azt mondja neki. „Ha pedig fiam azt látod,

I hogy semmiképen nem boldogulsz, akkor próbálj majd meg-becsületes ember lenni.“ (Derültség és tetszés.) Ez t. uraim a becsület végszükségben. (Élénk derültség.)

Arra hivatkoznak t. polgártársaim, hogy hiszen a házszabályoknak ez a megszorítása, a szólásszabadságnak ez a korlátozása fenn áll más országokban is; hivatkoznak többek között Angliának a pél- : dájára. Hát ezek a hivatkozások t. uraim rendszerint azok részéről történnek, akik azokat a példákat egyáltalában nem ismerik. Hiszen mi nem vagyunk kiépített magyar nemzeti állam; mi olyan állammal vagyunk összeköttetésben, mi olyan féllel vagyunk össze házasítva, akivel, valljuk meg az igazat, kölcsönösen gyűlöljük egymást. (Ugyvan Ugyvan.) Nekünk a házszabályok nem csak a tanácskozások belső rendje, nemcsak egyszerű házi rendje a parlamentnek, nekünk minden bennünket nyíltan vagy titkon megtámadható idegen befolyás elten ezek a házszabályok alkotmányjogi biztosítékainak. (íiietik helyeslés.) És azután mi történt abban az Angliában ? Anglia nem a maga nemzetének kisebbsége ellen hozta be e megszorításokat, Anglia idegen nemzetiség, az írek ellen hozta be azokat;

' be hozta nem úgy mint nálunk egy meg nem számlált, egy nem ismert többséggel, hanem a képviselőiláznak hatszoros többségével ; be hozta olyan formán, hogy nem 50, hanem 200 képviselőnek van meg csak az a joga, hogy a vitának berekesztését kívánja, s még ekkor is az elnöknek méltányosságától és igazság érzetétől van függővé téve, hogy vájjon köteles e ő a 200 képviselőnek kívánságát teljesíteni. Már pedig Angliában az elnökök méltányosságban igazság érzetben, szeplőtlen jellemben kiváló férfiak, nem úgy mint minálunk: zsebkendő huszárok. (Élénk tetszés. Ab- czug, le vele!.)

A gazdasági hévizét,

Tisztelt polgártársak! A kormány ellen való bizalmatlanságunknak másik oka: a mai gazdasági helyzet. Ez a gazdasági helyzel elválaszthatatlan összeköttetésben van azzal a kérdéssel, hogy közös vámterületben akarunk e meghalni, vagy önnálíŐ vámterülettel akarunk e megélni. A kereskedelmi miniszter uraknanazon kijelentései amelyek a múlt héten elhangzottak s , j mely ekbtn ö magát a közös vám terüla feltétlen hívének vallotta, nem egyezetk meg egészen azokkal a nyilatkozatokkal, ! amelyeket ö erre a kérdésre vonatkozólag ! annak idejében, pár évvel ezelőtt, első { megválasztása alkalmával tett. És ezt, t. ! uraim, nem az ö állásában beállott változásnak. (Helyeslés és tetszés.)

Mert mi abban a szomorú helzetben vagyunk Magyarországon, hogy inig min- j den más országban az a nemzet vezére, , az a legelső államíérfiu, aki nemzetének kiváló szolgálatokat tett, minálunk csak az ‘ lehet vezető államférfi, aki minél sűrűbben járkál Bécsbe és minél kevesebbet akar a maga nemzetének kiválló szolgálatokat tett, minálunk csak az lehet vezető államíérfiu, ;

aki minél sűrűbben járkál Bécsbe és miné.

^ kevesebbet akar a maga nemzete számárai (Ugyvan ! Ugyvan !), Minálunk a miniszterek helyzete nem egyébb, mint egy laviro- zás a király és az ország között (Tetszés és helyeslés) Hát ha azt a kérdést tesszük vizsgálat tárgyává hogy előnyös-e reánk nézve a közös vám terület, akkor nagyon fontos megtudnunk azt, hogy milyen körülmények között léptették nálunk életbe a vámterület közönségét. (Haljuk! Haljuk!) 1847. deczember havában jelent meg a császárnak egy rendelete- amelyet én hű magyar fordításban, mert persze németül adták ki; ezennel szószerint felolvasok a császári csapatok diadalmas előnyomulása lehetővé teszi, hogy oly rendszabályokat alkalmazzunk, amelyek a forgalmat Magyarország és az ossz birodalom többi része közt megkönnyítik s a vám jövedelmét a közös pénzügyi igazgatás számára biztosítják. „Ez a rendelkezés egy másik szakaszában hogy azt mondjaaz egész birodalom egy vám és kereskedelmi terület, közben eső vámok nincsenek.

Hát, t. uraim, mi van ebben a rendeletben? 1847. deczember havában Win- dishgraetz oszták katonai már diadalmasan vonultak előre a magyar önállóság leverve még nem volt, a világosi fegyver letétel még nem következett be, de előre látható volt, a magyar ügynek bukása. És ekkor írja a császár azt. hogy „a czászári katonák diadalmas előre nyomulása teszi azt lehetővé, hogy mi szüntessük meg az önálló vámterületet és foglaljunk le minden jövedelmet a közös vámügyi igazgatás javára.

Bízvást elmondhatjuk tehát, hogy Magyarországra a közös vámterületet az osztrák baka hozta a maga szuronya hegyén.

: (Úgy van, úgy van.)

Amikor 1866-ban a kiegyezési tárgya- I lások folytak, akkor megint megjelent egy másik császári rendelet, amely azt mondja: j „a kiegyenlítésnek egyik elengedhetetlen előföltéteie az, hogy a vámterület közös maradjon.

így történt az t. uraim, hogy 67-ben a kiegyezés megkötése alkalmán mi egyszerűen szentesítettük azokat a tényleges állapotokat, amelyek az abszolutizmus ide- I jében fenállotíak. Ezzel pedig törvényben mondatott az ki, hogy Magyarország gyar- \ mattá sülyesztetik.

Gyarmat.

Mert hiszen miben áll a gyarmatnak a lényege? Vegyük akár Német, akár Fran- czia vagy Angoíország gyarmatait. A gyarmat mindig az a tartomány, amely nyers anyagokat termel, ezeket a nyers anyagokat szállítja az anyaországba, amely azokat részben elfogyasztja, részben ipari termékekké dolgozza fel és megdrágítva azt az ipari munkával, a gyári és kereskedői haszonnal, visszaküldi a gyarmati tartomáuy- ba. (Úgy van, úgy van.)

Mi történik most Ausztria és Magyar- ország között? Mi a nyers terményeinket szállítjuk Ausztriába, ahol lisztünket, búzánkat elfogyasztják, egyéb nyers terményeinket ipari termékekké dolgozzák fel, és megdrágítva az ausztriai munkások bérével, a gyárosok, kereskedők hasznával, hozzánk viszajuttatják és igy azokat mi két, három, négyszeres áron vásároljuk vissza. (Úgy van, úgy van.)

1867-ben az a mentség volt ezeknek az állapotoknak elfogadására, hogy a nemzet kifáradt volt a maga küzdelmében, a közjogi kérdéseknek olyan nagy tömege várt megoldást amelyek mellett a gazdasági kérdés megoldására idő és figyelem sem jutott. De hiányzott ezeknek a megoldására abban az időben a megfelelő szakértelem is. Egyébként sem voltak akkoriban olyan lényegesek az ipari kérdések. Műveltség dolgában még elmaradottabbak voltunk, a nép a saját házilag gyártott czikkeiben, szőtteseiben, ruhájában járt, sőt igy ruház- kodott a nemzetnek egy igen nagy része. De más fontos tekintett is fent forgott akkoriban a közös vámterület mellett. Abban az időben még egész Európában ugyneve-