Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-12-22 / 18. szám
Szatmár, 1904. deczember 22 t- x \ Csütörtök SZATMÁRI Első évfolyam, 18. sz^m^'Jíl^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva \ Vidékre postán küldve : Egész évre 12 K |Negyedévre3 KjEgész évre 16 K [Negyedévre 4 K Fél évre 6 K |Egy hóra I K|Fel évre 8 K |Egy hóra 2 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fill. Szerkesztőségi, kiadóhiv&tali és nyomdai telefon sz.: 117. Megjelenik mindennap, hétfő és ünnep utáni napok kivételével. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Árpád-u. 28. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek^hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Az országos statisztikai hivatal arról ad hirt tizhónapos mérlegében az ország közgazdaságának, hogy harminez- kilencz millióval kevesebb volt kiviteli forgalmunk a múlt évhez viszonyítva. Mit jelent ez a nagymérvű csökkenés? Azt, hogy hazánk kereskedelme har- minczkilencz milliót vesztett a konzu- mából. — Horribilis összeg ez, a magyar kereskedelem ereje hanyatlásának szomorú bizonyítéka. Hiányzik belőle a lüktető vér, valami láthatatlan betegség emészti, amely kitartó energiáját meggyengítette. Kimondjuk nyíltan, őszintén, hogy a baj okozójának a fogyasztási szövetkezeteket tartjuk. Mert a fogyasztási szövetkezetek harcza okvetlen győzelemre fog vezetni, mert ágyú kezeinkben a privilégiumokat adó és biztosító szövetkezeti törvény, amellyel szemben el kell hulljon az adózás terhétől agyon nyomott ipari és kereskedelmi érdekeltség. Az adómentességet, szállítási ked- ; vezményt élvező, hitelét biztositó sző- ! vetkezetek világosabb, mint a nap, hogy prosperálhatnak és diadalmaskodhatnak az ezek hiányában le\ő iparosok és kereskedők felett. A magyar, német mintákra készült szövetkezeti törvény a virágzásnak indult kereskedelmet egy csapásra agyonütötte. Ezt hiszi, ezt vallja, ezt tudja az, aki csak egy kicsikét is ért közgazdasági dolgokhoz. így nem lehet közgazdaságot csinálni. A mi jó Németországban, az nem feltétlenül következtethető, hogy nálunk is jónak kell lennie. Pláne meg, ha még hozzátesz- szük, hogy Németország ipari és kereskedelmi állam, amelynek kivitelében rejlik hatalmas ereje, a belforgalmat pedig a szövetkezet bonyolítja le. Hol van nekünk kereskedelmünk ? Megmondja a statisztikai hivatal. Nálunk fogyasztási szövetkezet csak ngy állhat fenn, ha a szövetkezeti törvény a rendes kereskedő ezégek sorába utalja. Azaz éppen olyan adóalanyul fogják tekinteni, mint a kereskedelmet, vagy az ipart. Egyenlő fegyvereket adjunk kezükbe, akkor a verseny nemes lesz. így az állam legjobb adóalanyát kergeti végromlásba. Gróf Apponyi Géza kilépése. íGróf 1 Apponyi Géza főrendiház to«, hőgyészi nagy- birtokos, a toiuamegyei szabadelvű'páh elnökének bejelentette, hogy kilép Ti . pártból mert nem helyesli a november hőnap 18-ikán történteket és kijelenti, hogy tekintve az azon bekövetkezett fejleményeket és eseményeket, sokat adna érte, ha meg nem történtté lehetne a Daniel-féle javaslatot tenni. A csanády alispán. Makóról Írják, hogy dr. Návay Lajos, Csanádmegye alispánja ma- kilépett a szabadelvű pártból. Nőül vette az elvált feleségét. — Érdekes házasság. — Egy Szatmárról nem régen áthelyezett derék katonatisztről, egy öreg kapitányról szól ez a néhány sor, aki a napokban vette magára, mint mondani szokás: Hymen ró- zsalánczait. Poetikusabb házasságot aligha kötöttek mostanában. Egy igazi bájos regény ez, amilyeneket az élet is csak igen ritka esetekben szokott gyártani. A kapitány már tiz esztendő óta elválva élt első nejétől. A válást a töivény is kimondta s hosszú évek során át nem is találkoztak egymással. Néhány hónappal ezelőtt hozta őket ismét össze a sors. A régi emlékeket újból fölélesztette ez a találkozás s talán mindketten érezték, hogy azt a tiz esztendőt kár volt kiszakítani házas életükből . . . A százados bizony ismét szerelemre Könnyek. Kéz a kézben, szótlanul, lassú léptekkel haladtak a napfényben tarkított árnyas utón. Hallgatták a lombok közül hangzó madárdalt, amely a természet ez ünnepélyes csöndjét itt is, ott is megszakította időnkint. — Yvonne! — súgta a férfi. A nő azonban nem felelt. Finom keze gyöngéden, puhán simult a férfi erős kezébe. — Louis hirtelen az arczába tekintett s ekkor azt látta, hogy a szép kék szemek könnyekkel vanuak tele. Megrettenve állott meg és karjai közé zárva a nőt, kérdezte : — Mi lelt édesem ? bánt valami ? A mikor pedig nem kapott választ, igy szólt: — Talán szőrit a czipőd ? — Nem — felelte a fiatal asszony. — Nagyon gyorsan megyünk. Elfáradtál. nemde ? — Nem ! — Ej, talány megbántottalak egy szóval, hogy sejtettem volna? faggatta Louis.— Felelj, hogy térden állva kérjek tőled bocsánatot ! És amikor már le is akart térdelni előtte, a nő ölelve emelte fel őt; aztán hozzá simult és könnyes szemeit a szemeibe mé- lyesztve, ezt súgta válaszul ; — Hogyan panaszkodhatnom ellened én? Te imádatra méltó vagy, édes férjem: legcsekélyebb kívánságaimat teljesíted, szeretsz, beczézel, kényeztetsz, csakhogy boldognak láss. Nincs a világon még egy olyan férj, mint aminő te vagy — és nincs még egy asszony, aki oly boldog, mint én ! — Akkor hát miért ezek a könnyek ? Yvonne miért sírsz ? Yvonne felelet helyett meg inkább elér- zékenyedett. A könnyek, amelyek eddig némán pörögtek alá szép arczáti, most egyszerre sürü árban, zokogás kíséretében törtek elő. Keservesein inondhatatlanul sirt, a férje erős vállára hajtva a fejét. — Yvonne! Yvonne! ne rémits meg! Vald be a bánatodat; ugy-e, valaki megsértett ? mondd, mondd . . . — Nem, — súgta a nő. — Szomorú hirt kaptál a szüléidtől ? — Néni. — Talán bizony uj ruhát, vagy kala- got akarsz, te kis színésznő ? — Oh, nem ! Louis bámult. Érezte, hogy rajongásig szeletelt nejének forró köunyei a kezére ömlenek. — Szent isten 1 hát olyan szerencsétlen legyek, hogy ne tudjam lecsillapítani a kétségbeesésedet ? Te sirsz és én nem tudhatom a bánatod okát ? Hát beszélj, drágám, légy őszinte, tárd fel előttem a titkodat ! — Nem ... nem mondhatom meg. Ne kérdezz. — De igen, — kérdezlek; — tudni akarom . . . rettenetesen gyötör a titok.. Vájjon mi történhetett? — Semmi, oh semmi! ... De nem mondhatom meg . . . talán . . . — Nos ? — Yvonne pillanatig habozott; aztán belátta, hogy mégis meg kell vallania. — Nos ? — Tehát . . . azt gondoltam . . . hogy én olyan boldog vagyok most, te olyan jó vagy hozzám és mind a ketten úgy szeretjük egymást . . . — Nos? hisz ez igaz, ez szép. jfis . . . azt gondoltam, hogy ha meghalnál, akkor én . . . akkor én nem találnék második olyan férjet, aki engem eny- nyire szeretne. Ki tudja, hátha az a második férjem még gyötörni is fog? Hervier Pál. Figyelem I Olcsó borárjagyzék. Figyelem I a Honvéd sőrcsarsokbsn a mai naptól kezdve kiváló minőségű idei borok, melyek előkeld urasáni szőlők termései,a következő árakon kaphatók:-----------Buteiiákhan 2 krajczárral olcsóbb. Si kárlói az üzletben Apahegyi 8SF" íj3F~ ííW 1 1. 40 kr. házhoz kimérve 36 kr. OláhgyÜí’ÜSÍ az üzletben 1 1. 36 kr. házhoz kimérve 32 kr, 1 1. 40 kr. „ „ 36 kr. Szatmarhegyi „ 1 I. 36 kr. ,. ,. 32 kr 5 liter vételnél nagy árengedmény. Üt-mi Beszéljünk a szövetkezetekről.
