Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1904-12-29 / 22. szám

uecztoiiuer xU. *) Ü OZ.A T -U A ii í '< A P J- » és 5015 kor. segély megszavazására kérik. A város bizonyára nem fog elzárkózni e se­gély megadásától s igy az intézet építése elé különlegesebb akadály nem fog gördülni. A gazdasági iskola négy szakból fog majd állani. — Az életmottó. Két nagykároiyi ke­reskedőnek — mintgtndósitónk Írja — pisz­tolypárbaja volt a minap. A segédek már ielállitották a feleket, kimérvén a távolsá- ságot és mindeniknek a markába nyomtak egy pisztolyt. Mikor már igy nekikészültek a halálnak mindketten, az egyik feszengeni kezdett és mozdulatokkal jelezte, hogy mon­dani akar valamit. — Mi az ? — kiált rá a segédje. — Mondani akarok neki valamit — le­begi a kereskedő. — Mit? — Az életmottómat. Az én életmottóm: Leben und leben lass n. A másik fél bólintott egyet a fejével, hogy érti. Azután mindaketten a levegőbe lőttek. — Elfogott kivándorlási ügynök. Szi- nyérváraljáról Írják: A napokban Erdélyi István povcsalmai körjegyzőnek tudomására jutott, hogy egy veszedelmes kirándulásra csábító ügynök érkezett Csenger felől a községbe s hogy a csábitó működését egy félreeső utczában lakó egyénné! tényleg meg is kezdette. A körjegyző azonnal a •csendőrségre ment, ahonnan aztán egy jár­őrrel az ügynök tanyáját felkereste, éppen akkor lepte meg, mikor az a körülötte liirtele- nében egybesereglett 10—12 emberből álló csoportnak az Amerikába és pedig Bréma felé való olcsó és utlevélmentes kivándor­lást ajánlgatta s ebhez tevmészetesen az ő nem annyira becses, mint drága segédkezé- sét is felajánlotta. Az ily esetekben rend­szerint elmaradhatatlan „elő!egu-adás, a vé­tel azonban ez egyszer mégis elmaradt, mert a körjegyző s kísérete még korán ér­kezett a tanyára. A jómadarat persze le- tartózttatták, s a nála talált kivándorlásra -csábító iratokat elkobozták. Az iratok kö­zött dr. Dobay István ügyvédjelölt és Dobay István tanító nevekre szóló bizonyítvá­nyokat találtak, amelyek azonban persze hamisak lehetnek, ő maga pedig a hozzá intézett kérdésre Dobay István tanítónak mondta magát. A csendőrség az említett „népboldogitót“ a csengeti szolgabirósághoz b. kisérte. — Uj tizkoronás bankjegyek. Az uj tizkorouás bankjegyek nyomása már annyira előrehaladt, hogy kibocsátásuk jövő hó vé­gére vagy márczius elejére várható. Addig a forínlum által tapasztalat szerint igényelt körülbelül százhatvanmillió korona összegű baokj gy é- ugyanoly mennyiségű tartalék- kés/.lel el a és/ül. — Elkobzott kivándorlási iratok. Ami­-éta a oeiügyminiszter az Amerikába való kiváudorUst Fiúmén át rendelte el, a német hajó/, sí cz^uek érzékeny károsodást szen­vednek. Azonban még most is mindent el* köveinek, hogy a kivándorló utasokat a né- meio»zagi kikötő városokba csábítsák. Kü- lőnő-en a F<>lk és Tsa nevű hamburgi czég az, amely még most is kivándorlásra csá­bitó iratokkal terjeszti el a vármegyét. A napokban újabb halmaz kivándorlási levél keiüít Szatmárra. \z iratokat a hatóság el­kobozta és megsemmisítette. — Meses, szép élövirág csokrok és kosarak özv. Fábiánné virágkereske­désében kaphatók a legolcsóbban. — A legújabb divat szerint báli öltö­nyöket, kitűnő s/abásu ruhákat és mellé­nyeket a legolcsóbban Eosner S. Szabó készít Szatmárou a Kazinczy-utcza 7. sz. divat műtermében. Törvényszék. § Elitéit uzsorás. Ináncsi László sályi révész a tisztességes mestersége mellett még azzal is foglalkozott, hogy pénzt adott köl­csön magas kamatra mindazoknak, a kik megszorultak. A többek között Svarcz Sala- monné is Ináncsihoz fordult, a ki 100 koro­nával segítette ki. A pénzt 1899. évben adta Svarcznénak s ez Összeg után az első három évben 16 korona 25 fillér értékű ter­ményt, a negyedik évben 20 korona kész­pénz kamatot kötött ki. Időközben a sze­gény asszony megfizette az uzsorásnak áto­két, de 10 korona kamattal tartozott még. Ináncsi egyre járt Svarczné nyakára, hogy fizesse meg neki, de az szorult helyzete miatt nem tehette. Egyszer Svarczné a ré­ven négy zsák tengerit vitt át. Itt alkalom­szerűnek látta Ináncsi a jogtalan követelése behajtását s ezért önkényesen lefoglalta a tengerit. A feljelentés folytán az ügy a szat­mári kit-, törvényszékhez került, amely a tegnap megtartott tárgyaláson 2 napi fog­házra és 1 évi hivatalvesztésre Ítélte Inán- csit. Az Ítéletet megfelebbezték. TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, decz. 28. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésen Tisza István gróf miniszterelnök újra megpróbálta, hogy az ellenzéktől kétkonapra terjedő indemnitást szerezzen meg. Az ülésen, melyen Jakabffy aielnök elnökölt, Tisza napirend előtt szólalt fel és a választás czeljaira kérte az indemnitás megsza­vazását. Az ellenzék részéről Apponyi Albert gróf volt az első szónok, a ki kijelentette, hogy törvénytelen választá­sokra semmiféle költségvetést nem sza­vaz meg az ellenzék. Utána Andrássy Gyula gróf nyilatkozott a béke kísérlet­ről, mely — mondotta — Tisza Istvá­non múlt, hogy nem sikerült. Az ellen­zék részéről meg Hoek János és Ug­rón Gábor beszólt. Majd Fiötvös Károly emelkedett szólásra, de a beszélhetés jogát Jakabffy elnök megtagadta tőle. Ezután Tisza felolvastatta a királyi kéz­iratot, a mely szerint a képviselőház január 4-ig el van napolva. Tisza gróf indítványt tett még, hogy a Házjanuár 3-án tartson még egy ülést, mielőtt a képviselőház feloszlatása bekövetkeznék. Majd megállapították a legközelebbi ülés napirendjét s ezzel a gyűlés véget ért. A király Budapesten. Budapest, decz. 28. (Saját tudósítónktól.) Őfelsége a jövő év első napján Budapestre érkezik és a képviselőház legközelebbi ülé­sén személyesen meg fog jelenni. A király, mint politikai körökben hire jár, — január elsején több politikust fog meghallgatni. Az ellenzéken e hirből azt következtetik, hogy a király a Házat nem fogja feloszlatni. Hitelesített kortesiroda. Budapest, decz. 28. (Saját tudósitónktól.) A főváros VI. kerületnek szabadelvű pártja kortesirodáját az Orient szálló III. emeletén rendezte be, a hol három szobában több mint 150 ember dolgozott éjjel-nappal. A kortesirodában ma óriási botrány volt. A szálló tulajdonosa, özv. Foltiu Jánosné ugyanis kijelentette, hogy nem hajlandó a szobákat kortes czélokra tovább átengedni s felkérte a vezető férfiakat, hogy hurczol- kodjanak ki. Az iroda személyzete azonban többszöri felszólításra sem volt hajlandó tá­vozni, mire a szálló személyzete a kortes­irodából az összes embereket kikergette, nyomtatvány é egyébb irataikat az utczára szórta. REGÉNY. Özönvíz. Irta : Sicnkiewicz Henrik. 12. Semmiféle rokonság nem bírja úgy összetartani az embereket, mint ez a szol­gálat. Zeudzot kivéve, a kinek százmazása bizonytalan, a többi mind nemes. Pedig ha hallaná, hogy ez az ember hogy tudja utá­nozni a madarak és az állatok hangját. . . Itt pompásan kezdett kaczagni Kmicie ur, mintha semmi se történt volna közöttük. Majd megfogta Olenka kezét és össze vissza csókolni kezdmeg s minden feddő szó olyan volt, mintha az erős pánczélra fanyilat do­bott volna. A természetének megváltoztatá­sára úgy látszot nincsen eszköz, mert ez az ember az önfejű katonához méltóan sem­miféle engedékenységre hajlandóságot nem mutatott. — Hát Isten nevében mondta Olenka — történjék meg ! ügy látom hogy ön nem számit reám. Ám legyen, mehet az útjára! A bölcs Istennel marad. — Hogyan mondta ? Én nem számitok magára ? — Igen hát. Ha szavakkal nem győz­lek, bírom majd tettekkel. Olyan embernek nem leszek felesége, akinél a könnyek ha­tástalanok és a kinek vér tapad kezéhez. Reád ujjal mutatnak az emberek és a rab­lóid miatt magad is olyan vagy. — Micsoda ?! — Ne bosszants ! Ne vigy a kisértetbé, mert olyat találok mondani, a mit később megbánnék. Sújtson az ég vil­láma, avagy az ördög hasítsa be a bőrömet, ha gonosztevő vagyok. Hát én lennék az, én, a ki a haza védelmére kelt akkor, a midőn mások semmivel se törődtek? — Igen, ön a haza vedeimezése alatt mást is tett. Olyat cselekedett, amit csak ellenség tehet. Az embet lábbal tapossa s gyötri, kínozza őket s nem törődik az isten és az emberek törvényeivel. Nem. Még ha a szivemmegrepedue, akkor sem leszek azjöné ! — Oh ne szólj ilyesmiről, mert meg­őrülök. Angyalom vagy és meg fogsz men­teni. Ámde hogyha szabad akaratodból fo- lyólag nem lennél az enyém, akkor erőszak­hoz folyamodom s nem törődöm azzal, ha az egész nemesség, ha az összes herczegek, sőt maga a király, vagy az ördögök lépnek majd közbe, de még akkor se mondok le rólad, ha mindjárt az üdvösségein arán le­hetsz csak az enyim. (Folyt köv.) Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kovács Ödön. Szerkesztő: ________Balassa Sándor. W ertheimer Lipótnál «« legjobb varrógépek kedvező részletfizetésre kaphatók. %**». Szatmáron, Kazinczy-utcza 17. @ a Zárdává! szemben, 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom