Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-12-23 / 19. szám
s 1»04. deczemcer 23. veget ért, a szerencsétlen kapitány ’pőrének revízióját kérte, de hiába. S eldőlt á Sttóáv Janáur 4 én lefokozták, 17-én Parisból Martin de Ré be vitték. Útközben leköpdös- ték, meggy alázták. Február 21-én szállították el a rettenetes Ördögszigetre. Fiatal hitvese s két kis gyermeke siratta otthon. Szerencséje lett a szerencsétlenségben, hogy a vezérkar kémosztályának, amely a Drevfus-pert vezette és tervei te, meghalt a feje, Sandherr ezredes, egy hires vad antiszemita s helyébe egy fiatal, telntséges tiszt • került: Piquart alezredes. Ez véletlenül rá- j jött, hogy a vezérkarban tényleg van egy j gizemben. Nem Dreyfus, hanem Eszterbázy- \\ alsin őrnagy, aki jogtalanul nevezte ma- g. r, grófnak, és katonának. Rábizonyította az el iillött emberre gazságát. Kétévi nagy küzdelem után, igy remélhetett, Dreyfus. Egyre többen állottak melléje. Első sorban Scheurer- Kestnor, a szenátus alelnöke gyűjtött bizonyítékokat, és sürgette a revíziót. Közben Esztcrházyt fölmentették, azzal, hogy az ügy most már az egész franczia tisztikar ügye, s a becsület kérdése, hogy eltussolják a történteket, Drejfust pedig az Ördög-szigeten hagyták. Megírta aztán Zola Emil az „Aurore“- ban hires vádoló levelét, a J’aczczuse-t (vádolok !). Elítélték, de az igazságot már nem lehetett föltartóztatni útjában. Mint minden természetbeli erő, annál hatalmasabban haladt, mentül több akadályt vetettek elébe. Brisson miniszterelnök megindította a revíziót, ■az ügyet a semmitőszék elé tevén, mely végre kimondta a revíziót. Dreyfust hazavitt éle, s Rennesben megkezdődött a nagy dráma utolsó felvonása. Tudjuk, hogy elitélték, de megkegyelmeztek neki. Ez volt az arany középút. Azt mondták, igy kell tenni, mert külömbon összeomolhat az egész ‘franczia köztársaság. Dreyfus halálos beteg volt, s családja meg barátai unszolására elfogadta a kegyelmet, hogy vissza ne vigyek a vizsgálati fogságba, amely megölte volna. Ma csöndben, visszavonultan é! Dreyfus Paris mellett, Meudonban. Hívei egyáltalán nem adták fel a küzdelmet, s céljuk a teljes rehabilitálás, valamint a becsületrablók megbüntetése. Ki tudja, minő szénzácziós epilógusa következik még a nagy drámának? Kard. Küzdelem a végkimerülésig, bandage nélkül, de szúrással, idő reggeli bét óra, hely: a cserjésben. — No most! A kollegám a lelkemre kötötte a felünk „bepaukolását.“ Alig találtuk fel. Némi eredményről értesítettük, amit örvendve, majdnem ujjongva vett tudomásul. Aztán felsiettünk a vívóterembe. Vetkezzék csak le Terez ur, aztán : en garde! Lovagunk kerekre meredt szemekkel nézett reánk és veszettül húzódott a neki nyújtott kardtól. — Gyakorolja magát egy kissé velem. — Terez ur aztán elismerőleg mosolygott reám és pajkosan vetette felém: —- Én bízom önben. — De hát a saját ügyességében ? Szerényeu felelt vissza: Én miudenbeu elég ügyes vagyok, csak a kardforgatáshoz nem értek. Önöket jó vívóknak tartják, azért is kerestem fel az urakat. Vagdalják össze azt a gazembert, én gavalléroson megfizetem az urak ügyességét. Kirúgtuk Terez Bélát. Mikulás. I . - V' H ÍREK. ? — Vágyakozva. Panaszra ajkam nein nyílik, Amért csak néha látlak. S ki nem kelek, hogy vágyaim Valóra mikor válnak ? Óh mért a vágy is boldogít, Nem csak valósulása, És a tudásnál is izgat óbb A stj leiem varázsa. P> nmeire vagy veled vagyok, A ieikemmel kisérlek : Szép vagy te nekem vágynak is, Ha el soh’ sem érlek. Csergő Hugó. — Ä „Szatmári Napló“ legközelebbi száma rendkívül bő és gazdag tartalommal karácsony első napján jelenik meg. Karácsonyi számunk szen- záoziós tudományos elmélkedést és kitűnő íróktól szépirodalmi mellékletet hoz. A Szatmári Napló karácsonyi számára már most felhívjuk a közönség figyelmét. — A szatmári püspök a szegényeknek. Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök karácsony ünnepe közeledtével kihirdet te a szatmári szegények között, hogy azok, kiknek ruhájuk] vagy ágyneműjük van elzálogosítva, a titkári hivatalnál jelentkezzenek s azt, felekezetiségre tekintet nélkül, saját költségén ki fogja váltani. Viszaélések meg- gátlása czéijából, a zálogjegyek a titkári hivatalhoz küldendők be, ahol az illető lakása is közlendő. — Fáy Béla meghalt. A fővárosi újságok mai számai arról a szomorú eseményről írnak, hogy a magyar írógárda egyik régi és tehetséges tagja Fáy J. Béla a szent Margít-kórházban meghalt. Az elhunyt iró már hetek óta betegeskedett s szenvedéseire valósággal jótétemény volt a halál. Fáy Béla rengeteget dolgozott. Egész könyvtárra valót irt, fordított. Mint színházi szakember is erőssége volt a fővárosi színházaknak'. Temetése holnap lesz a Nemzeti Ssinház előcsarnokából. — Magyar név. Weisz Ignácz szatmári lakos nevét belügyminiszteri engedéllyel Vadászra változtta. — A szinügyi bizottság ülése. Szat- már város szinügyi bizottsága ma délután ülést tartott Kőrösmezei Antal főjegyző elnöklete alatt- A szinügyi bizottság az idei színtársulattal foglalkozott. A Krémer Sándorral kötött szerződés szerint ugyanis a szinügyi bizottságnak harmincz napon belül kötelessége meggyőződni arról, vájjon a szerződésben foglaltaknak megfelelt-e az igazgató ? A bizottság első sorban is Kréméi- igazgatótól a tagok szerződését kérte be, de minthogy az igazgatónak a szerződéseket a szinészegyesülethez kellett felterjesztenie, igy határidőt adtak neki a bemutatásra. A társulattal szemben a szinügyi bizottság azon az állásponton volt, hogy habár egyes szerepkörök gyengék általán véve, meg van elégedve. Határozott kifejezést adott ellenben a bizotság annak, hogy a karszemélyzetet a szerződés értelmében nyolez —nyolezra kell kiegészítenie. Erre az igazgatót utasították is. Az ülésen ezenkívül szóba került az is, bogy Nagybánya város a Szatmár-eperjesi szinike- rületbe befogadtassék. Erre nézve azonban, arra való tekintettel, hogy Nagybánya város Pap Géza polgármester átiratára nem válaszolt, határozott megállapodás nem történt. Az ülés ezzel véget ért. — A karácsonyi munkaszünet. Szerkesztőségünkben ma többen tudakozódtak az iránt, vájjon a karácsonyi n u k-»szünet az egész karácsonyi ünnepek alatt is kötelező. Utána jártunk a dolognak s úgy értesültünk, hogy a köteb zo munkaszünet csak vasárnapra vonatkozik s egész hétfő reggelig tart. Hétfőn minden kereskedő és iparos tetszése szerint dolgozbatik. A pékek tehát hétfőre nem süthetnek friss süteményt, csak a hétfői nap folyamán. — Aki bemondja a Kúriát. Valamelyik szegény falusi alperes megsokalta már az örökös zaklatást; végre is ka napról-napra állandó vendégei a becsüsök, a legtürelmesebb alperest is elhagyja a falumban való megnyugvás — és igy történt, hogy a magyar meglehetős mérgesen nyitott be az ellenfél fiskálisához. Nem sokat teketóriázott, hanem dühösen csapott az íróasztalra s igy kiáltott. — Hallja-e a tekintetes ur! Ami sok, az sok Az én házamban úgy járnak-kelnek a végrehajtók, mintha bizony valami vendégfogadó volna. Nahát, azt mondom, úgy tolja be hozzám a kép s felét még egy végrehajtó, hogy én bizony isten Kúriát kiáltok. Jó napot. Csak ézt akartam mondani. A magyar egyet rántott a subáján és becsapva az ajtót, elviharzott. A fiskális, az ügyvédbojtár, meg az írnok összenézett..- Aujnye, ez ám a kuruez. De mit akarhat a kúriával? Hogy szoktak kúriát kiáltani? A fiskális ur délután a ka- véliázban törte a saját és a kollégáinak a fejét, de bizony nem ludtak kiokosodni. Az ember bemondja a kvartot, a vétót, a mestert, de hát ki hallotta vájjon, miként kiáltanak kúriát és mit jelentsen ez? Összelurtak hát korpusjnrisí, pandektá- kat és aktakat, mig végre kiderült, hogy a kúriát igenis kiáltani lehetett. A régi magyar törvények értelmében ugyanis nemesi kúrián tilos volt a végrehajtónak betolakodnia. Ha ezt mégis megtette, tudatlanságból, akkor a kurta nemes kiállt az ámbitusra és csak úgy pipaszár mellől vágta ki büszkén az elutasító zeng- zetet: — Kúria! Hátrébb az agarakkal öcsém, exekutor. . . . Persze, ma már nincs igy. Sok szép ősi dominium fölött pörgették már a licitácziós dobot, hej sok jóféle nemesi föld került már idegen kézre . . . Más idők, más emberek. Pusztulnak a nemesi porták, czifra bérkaszárnyák épü’nek manapság. A — Apa és nagyapa egy személyben. Érdekes válóperben döntött most a bíróság. Tóth János magánhivatalnok három évve) ezelőtt Amerikába költözött. Mikor a mu t évben visszatért a fővárosba, felesége egy hathónapos fiúcskával lepte meg. A válópör folyamán Tóik az 1903. évi jnlius 27-én tartott tárgyaláson beismerte. A báli idényre megérkeztek a legújabb szalon szövetek Weism (ütyula G posztó és gyapjúszövet üzletében valamint a legújabb báli mellények is. Szatmár, Deák-tér, Freund ház.
