Szatmári Napló, 1904. december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1904-12-04 / 1. szám
1904. december 4. SZATMÁRINAPLÖ 3 Népgyülés a Vigadóban, A szatmári ellenzék a kormány ellen. (Saját tudósítónktól.) Tegnap reggel óta nemzeti szinü plakátok jelentek meg a hirdető oszlopokon és rövid, lelkes szöveggel tudatták a város közönségével, hogy a szatmári függetlenségi párt tiltakozó népgyülést rendez a kormánynak november 18-án elkövetett erőszakos határozata ügyében. A szatmári függetlenségi párt egy legutóbb megtartott gyűlésén vasárnap délutánra határozta el a népgyülés megtartását s ezt kérelmezte is a hatóságtól, de a rendőrség a népgyülés megtartását csak a délelőtti órákban engedélyezte. így tehát a népgyülés ma, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a Vigadó nagytermében. A népgyülésre az országos függetlenségi párt több tagja is leérkezett Szatmárra. Uray Géza, a szatmári függetlenségi párt elnöke a központtól kapott értesítése szerint a népgyülésen: Bartha Miidót, Barabás Béla, Luby Béla, Luby Géta, Uray Imre és Lengyel Zoltán országos képviselők fognak megjelenni. A képviselők a vasárnap reggel érkező budapesti vonattal érkeznek Szatmárra. Az állomáson a függetlenségi párt kül döttsége fogadja a képviselőket, a kik Uray Géza elnök házához szállanak, a ki gazdag villásreggelivel fogadja az érkezőket. A népgyülésen elnököt és jegyzőt fognak választani, ezután pedig a képviselő vendégek mondják el beszédeiket. A szónoklatok végével Csomay Imre határozati indítványt fog benyújtani a népgyüléshez, a melynek elfogadása után a népgyülés véget ér. Délben a Pannónia szállodában bankett lesz. Az országos képviselők vasárnap este utaznak el. Á szatmár-bikszádi vasút Ssatmár, decz. 3. (Saját tudósítónktól.) Azt hisszük, Szat- már város s az egész varmegye közönségét érdeklő s különben is tanulságos czikkel számol be alábbiakban műszaki tudósitónk, a már rég óhajtott s most már a megvalósulás stádiumában lévő Szatmár-bikszádi vasútról. Nem akarjuk most annak fontosságát fejtegetni, hogy az uj vasút Szatmár város és a megye kereskedelmére s fejlődésének előmozdítására mily hasznos befolyással lesz, mert ezzel tisztában van mindenki, hisz nem áldoznánk annyit anyagilag s nem szentelne mindenben a város felvirágoztatásán s a polgárság anvagi jólétének előmozdításán fáradozó derék polgármesterüek is annyi utánjárást az ügynek, hogy a Szatmár-bii.szádi vasút megvalósulását, ami immár egész bizonyos, előmozdítsa, ha annak üdvös hatását Szatmár közönsége nem élvezné. A végleges előmunkálatokat a budapesti Pallós Ármin építési fővállalkozó most végeztette s a tervek készítése is oly séré- nyen folyik, hogy a tényleges építés már az egész közel jövőben várható, s annak most való megkezdését csupán az időjárás gátolja, mi ha kedvezőre fordul, azonnal hozzálátnak az építéshez. — Ezt megfogja előzni a közigazgatási bejárás, mihez minden kellék meg van s így tehát elrendelése a közel napokban már megtörténik. Addig is az itteni vezetőség az anyag beszerzését végzi. Mikor képviselőnk, Hieronymi Károly keresk. miniszter, lévén Ő maga is kitűnő műszaki férfiú, a Szatmár-bikszádi vasút építésével a Pallos ezéget megbízta, tanujelét adta, mennyire szivén viseli érdekünket s ő maga is belátja, hogy anyagi előnyei mellett kulturulis czélokat szolgál vele, tekintve azt, hogy oly vidékeket fog velünk összekötni, amely lakóink kilenczven százaléka még vasutat sem látott. Hogy pedig bizalmával a Pallos ezéget, e virágzó iparvállalatot tüntette ki, az építés sikerét műszaki tekintetben is hathatósan biztosította. Hogy mely vidék az, melyen az uj vasat áthalad, annak ismertetetéseül itt közöljük az állomások, illetőleg megállók neveit: Batiz, Gombáserdő, Sárköz-Újlak, Muzsdaly, Avas-Újváros, Avas-Felsöfalu s végre Bik- szád. — A végállomás alig pár 100 méterre VAn a bikszádi forrástól, illetőleg a fürdőtől, tehát örvendetesen konstatálhatjuk azt is, hogy a fürdőt látogató közönségnek kényelmét is szolgálja. Az uj vasút szorosabban vett műszaki oldala nem igen fogja ajj közönséget érdekelni, csak megemlítjük, hogy a Szatmár- erdődi vasút végpontjából kiindulólag a fehérgyarmati, nagybányai s a mármarosszi- geti vonalakat keresztezve legnagyobb részben majdnem mindenütt az országút mellett haladna 50 és fél kilométer hosszúra és 76 cm. nyomközzel van- tervezve s körülbelül 2 és fél óra alatt fogja ez utat megtenni Üzeme gőzmotoros. Maga a vonal is érdekes műszaki szempontból s megalkotásában a vállalatnak itt időző mérnökei buzgón fáradoznak s mindent leküzdő tevékenységükkel igyekeznek azon, hogy a vonal jövő óv júliusára átadható legyen a forgalomnak. SZATMÁRI KRÓNIKA. Az első zsúp. (Jelenet.) Történik Tokány Dömötör úri családjánál a szaténban. Jelen vannak : Tokányné, szül. Tannenbaum Melanie, a lányok : Tokány Löncsike, Czu- ezuka és Bumbika. Tokányné elöszedegeti az ezüst kanalakat1 Löncsike a zongoránál az „Aranyvirág“-ból „klim- peroz.“ Czuczuka a tükör előtt foglalatoskodik. Bumbika az anziksz kártyáit rendezi. Tokány Dömötör hintaszékben szivarjából bodor füstöket eresztve vezérczikket olvas az ellenzék készülődő kormánybuktató akcziójáról. Tokány Armand, (a másik szobában) most kapja a harmadik pofont a nevelőjétől, mert rosszul ragozta, hogy szeretnék szántani. * Tokányné: (A kanalakat olvassa.) . . . Tizenöt, tizenhat, tizenhét. . . (A férjéhez.) A te ideáid! . . . Tizennyolcz, tizenkilencz, húsz. . . A te ideáid 1 (Lecsapja a kanalakat.) Talán felelnél ?! Tokány: Mit feleljek? Tokányné: És mit füstölöd úgy tele a szalónt ? 1 Tokány: És mit kiabálsz úgy? Tokányné: (Löncsikóhez.) Letöröm |a kezed, ha nem hallgatsz mindjárt. Egész nap az „Aranyvirág!“ Én majd megpukkadok és ő zongorázik . . . Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom ... Az ő ideái! Neki To- kányra kellett magyarosítani a nevét. Most aki az ezüstömet látja, még azt hiszi, hogy a tied. Tokány: No és ha azt hiszi? De ki hinné? Ott van a te T. M. betűd és hagyj nekem békét. Tokányné : Az ő ideái! Tokány 1 Tokány: Hiszen te montad, hogy minden áron „y“ legyen a végén. Hát most szeretném látni, hogy Tokányt valaki „i“-vel Írja. Ezt még a miniszter sem tudja elrendelni. Tokányné: És más nevet nem találtál. Neki kellett Tokány! Tokány: (Lecsapja az újságot.) Hát mit jösz nekem most ezzel a TokáDy-nyal. Nyolcz-------;-----------------------------------------------------------------— hó napja vagyok Tokány ás ö most jön elő, hogy: Tokány! Tokány ! Még mindig vjh^ olyan jó, mint a te Tannenbaumod! Tokányné: Nyolcz hónapja? De most lesz az első zsur. És mit fognak szólni a vendégek ? Tokány: Akinek nem tetszik az menjen máshová teázni. Aztán meg mit akarsz én* tőlem ? Beszélj inkább arról, hogy van na« ked egy lányod: Löncsike, egy Czuczuka, — meg se tudom tanulni a lányaim nevét. Ez meg a te ideád. Tokányné: Azt te nem érted. Tokány: Persze, hogy nem értem! To* kány Czuczuka 1 Ki hallott ilyet ? És mit csinálsz majd, ha akad olyan bolond, aki elveszi feleségül? Majd te állj ott, mikor az anyakönyvben keresni fognak Czuczukát és majd találnak Czilit. Tokányné: Hát találjanak. Akkor már tőlem találhatnak. Tokány: Ez a te ideád! ó csinál Ár« minból — Armandt. De tanulni nem tanul a kölyök. Minek is? Hisz ő egy Tokány Armand, akinek a mamája zsurokat ad, az apja meg 15 koronáért vesz egy métermá« zsa kukoriczát. Tokányné : Akarsz velem veszekedni ? Most mikor jönnek a vendégek ? Tokány: Ki akar veled veszekedni? Tokányné: Hát akkor mit kiabálsz úgy és mit füstölöd úgy tele a szalónt. Tokány: (Löncsikéhez) Letöröm a ke« zed, ha nem hallgatsz. (Czuczukához.) És mit állsz te ott mindig a tükör előtt?! Tokányné: Mit ekzecziroztatod ? Ha del álljon a tükör előtt. Tokány: (Bumbikához.) És mit akar ez mindig az anziksz-kártyáktól. Ha még egyet kapsz, letöröm a lábad. Kell nekem egy regény? Tokányné: Csak kapjon ő anziks*« kártyát. Tokány: De én kikérem magamnak. Az én leányom ne irkáljon és ne kapjon és az én leányom ne álljon a tükör előtt. , , (Löncsikéhez.) Letöröm a kezed. . . Az éQ leányomat majd én adom férjhez. Tokányné: Majd te adod férjhez ? Tokány: No hát majd te adod férjhez? Tokányné: Mit veszekedjek, hát add te férjhez, de mit füstölöd úgy tele a szalónt ? Nálad legyen egyszer zsur! Tokány: Ki mondta, hogy legyen nálam zsur! Kell nekem a te zsurod! Az én drága pénzemért! Ki jön ide? Minek jön ide? Egyék másutt tele magukat. Tokányné: Nagyon érted te, hogy kell ányokat férjhez adni. Tőled megöregedhetne mind a három, kutya se ismerné őket. Három lánya van és még ,ő beszél. Tokány: És ki az oka ? Tokányné: No hát ki az oka? Tokány: Te szeretnéd, ha még három j volna. No persze, mert neki kell zsur. Hogy lássák az ö ezüst kanalait és én veszem & drága teát. . . Kuglert eszik az egész társaság. . . Sóskifli nem is volna jó!. .. Tokányné: Majd te adod őket férjhez, Tokány: No hát majd te adod férjhez, (Le és fel sétál, morog.) Löncsike, Czuczuka, Bumbika!... Ki is volna olyan boiond. . , Hát kellett volna nekem feleségül egy Löncsike ; elég volt nekem egy Melánie. Tokányné: Akarsz velem veszekedni ? Tokány: Ki akar veled veszekedni ? Csak mondom. De azért úgy éljek én, ka az öreg Tannenbaumon gyermekkorában átment volna a keleti expresz-vonat, vagy legalább a Szatmár-erdődi villamos vasút, én most boldog ember volnék. Tokányné : Te egy gazember volnál és az is vagy. És hogy fogom én mindjárt a fejedhez vágni ezt az auízaczot. Tokány: Jó, jó, már hallgatok. Tokány Armand: (Beront.) Már jönnek, már jönnek! Tokányné: Czuczuka, vidd ki a kanalakat a Marinak. Olvasd meg neki: har- minczkettő. Ha egy is hiányozni fog, kitekerem a nyakát. (A zsur megkezdődik.) Toreró,
