Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Társművészetek
MUHI SÁNDOR Nyíri Zoltán beszédes festményei Muhi Sándor 1945-ben született Szatmárnémetiben. Grafikus, művészeti közíró. Szülővárosában él. A képzőművészet hatalmas dzsungel, a formanyelvek, művészeti technikák, kifejezésmódok halmaza, hiszen a vizuális közlésmódnak milliónyi útja, módja van. A hiteles műalkotás egyik alapvető követelménye az egyéni látásmód mellett a korszerűség. Kérdés, hány módon lehet korszerű korunk alkotója, milyen mértékben kell igazodjon napjaink technikai civilizációs elvárásaihoz, maradhat-e valaki korszerű ezen a területen úgy, hogy hű marad az ábrázoláshoz, a hagyományos technikákhoz? Ebből a megközelítésből, gondolatmenetből kiindulva minden megválaszolt kérdés növeli a megválaszolhatatlanok számát, vagyis eleve zsákutcába vezet. A művészet a legtöbb hiteles alkotó számára, a Kolozsváron festészeti szakot végzett Nyíri Zoltán számára is az őszinte, gyakran áttételes, jelképes jelentéstartalmú önkifejezésről szól, annak az életérzésnek a körben járásáról, amely az alkotók gondolatvilágát, mindennapjait meghatározza. Ez a kulturális, emberi, erkölcsi értékek iránt fogékony művész mindenkori magatartásmódja, olyan értékvédő, értékteremtő álláspont, amelyet még az erőteljes és folyamatos külső ráhatások is csak nagyon kis mértékben befolyásolhatnak. Nyíri nem filozofál közveden módon, hanem sejtet, áttételesen közvetít őszinte és ennek betudhatóan hiteles érzéseket, gondolatokat arról, amit szeret, ami számára fontos, élményszerű, ami foglalkoztatja. Nem kíván minden áron modernnek hatni, a képei attól korszerűek, hogy itt és most közöttünk él, kortársaihoz hasonló dolgok foglalkoztatják, és rendelkezik azokkal az eszközökkel, azzal az a tudással, tapasztalattal, érzékenységgel, hogy mindezt érzékletesen, hatásosan a tudomásunkra hozza. Alkotásaiban a mívesség elsődleges szempont, a hagyományos kifejezésmód korlátáit ezen az úton is bővíti, tágítja, olykor régi rámákkal, a pop art hangulatát idéző tárgyakkal, nemes fákból — elvégre Szászrégenben, ahonnan származik, hangszergyár is működik — készült kiegészítőkkel gazdagítva, legtöbbször így kölcsönöz különös, egyedi, semmi mással össze nem téveszthető hangulatot munkáinak. Mindez igényes színvilággal, nemes harmóniákkal párosulva olyan egységgé formálódik, fonódik, ami egyrészt magától értetődőnek tűnik, másrészt egyedi, kifinomult üzenetek hordozója. 69
