Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
elmúlt száz évben az erdélyi-romániai magyar irodalom maradandó értékeket alkotott. A szerző méltatja a 70-es évek irodalmi világát, amikor egyidőben léteztek egymás mellett a Helikon-tanúk (Koós Károly, Kemény János, Bartalis János, Kacsó Sándor és mások), a Korunk képviselői (Méüusz József, Balogh Edgár, Nagy István, Horváth Imre), a Termés köré tömörülő csoport (Kiss Jenő, Bözödi György, Horváth István), a szociológusok csoportja — Venczel József, Mikó Imre, Gáli Ernő, valamint a fiatalabb generációt képviselő Panek Zoltán, Szabó Gyula, Kányádi Sándor, Székely János, Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Hervay Gizella, Bálint Tibor, Szilágyi István, Bodor Adám, Palocsai Zigmond, Veres Zoltán, majd később - Farkas Árpád, Király László, Bállá Zsófia, Csíki László és mások. Ebben az időben új nevek is jelentek meg a romániai magyar irodalomban: Markó Béla, Egyed Péter, Szőcs Géza, Mózes Attila, a filozófus Bretter György és tanítványai - Molnár Gusztáv, Tamás Gáspár Miklós. Ebben az időszakban az egyetemen Láng Gusztáv tanítja a XX. század magyar irodalmát, Cs. Gyímesi Éva pedig az erdélyi magyar irodalmat. A szerző kiemeli a Domokos Géza irányította Kriterion kiadót, annak Horizont, Téka, Magyar Klasszikusok, Irodalomtudományi tanulmányok, Néprajzi tanulmányok sorozatait. Kántor Lajossal egyetértve jelenti ki a szerző, hogy a második évezred eleje erdélyi irodalmának szerzői listája szűkebb az előző korszakokénál, annak ellenére, hogy itt már megalapozódott a magyar nyelvű költészet, próza, esszéírás és kutatás (Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Visky András, Bogdán László, Egyed Emese, Salat Levente munkássága nyomán). A legújabbak közül a cikk szerzője többek között Orbán János Dénesi, László Noémit, Jánk Károlyt, Vida Gábort, Fekete Vincét, Kelemen Hunort, Balázs Imre Józsefet, Demeter Szilárdot, Demény Pétert említi. Az örökre eltávozottak — Székely János, Szilágyi Domokos, Bajor Andor, Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Mózes Attila -, valamint a külföldre távozottak pótolhatalan űrt hagytak maguk után. A szerző kitér az irodalmi rendezvények, valamint a könyvkiadás az irodalmi élet szervezésében betöltött szerepére. Az újonnan megjelent könyvkiadók, mint például a Dávid Gyula vezetése alatt működő Polis könyvkiadó, sokat tesznek kiadványsorozataik révén az iskolákban történő irodalmi oktatásért. A Korunk kezdeményezése nyomán keletkezett Ariadné Könyvek-sorozat lehetőséget biztosít irodalmi és szociológiai esszék publikálására. A szerzők egy része egyben a lap munkatársa is. Itt közöltek Orbán Gyöngyi, Gábor Csilla, Tánczos Vilmos, Egyed Péter, Farkas Zoltán, Egyed Emese, Keszeg Vilmos, Gömöri György és mások. A Visky András vezette Koinónia kiadó újonnan jött létre és az erdélyi magyar szellemi élet kevésbé ismert mozzanatait tanulmányozza. A szerző megemlíti a magyarlakta városokban működő nemrég létrehozott kiadókat is. Végh Balázs Béla méltatja a következőkben az erdélyi könyvkiadás két monumentális eredményét — az Erdélyi magyar szótörténeti tárt és a Romániai magyar irodalmi lexikont, kiemelve Szabó T. Attila, Vámszer Márta, Kosa Ferenc, valamint Balogh Edgár és Dávid Gyula szerepét ezen kiadványok létrehozásában. A szerző fontosnak tartja megjegyezni, hogy 1989 után már nincs központosított magyar nyelvű könyvkiadás, ezért a kiadványok nyilvántartása és trejesztése is többnyire az Erdélyi Könyvklubra és az ezt népszerűsítő internetes könyvesboltokra szorítkozik. Azt 51
