Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Szatmári szerzők
akinek olyan vörös a haja mint a tűz. A törpe Gabriel Dunka már életében eladta csontvázát a Természettudományi Múzeumnak, aki különben ablakos és mattá teszi a börtön ablakainak üvegét. Coca Mavrodin Dobrinba való érkezése után a falubeli élet megszigorodik, a borbélyműhelyt és a kocsmát bezárják. Az emberek nem találkozhatnak és nem beszélgethetnek többé, különös fiatalemberek figyelik őket, akik valahonnan a faluba érkeztek. Akad néhány valódi támpont is, mint például a Pop Ivan hegycsúcs, amely Románia és Ukrajna közt található. Bodor Ádám bevallja, hogy mindig meghatották ezek a párolgó terek, amilyenek az országhatárok is, amelyeken úgy lehet átmenni, hogy az ember észre sem veszi. „Ak&rmint is ne'zzpk, az országhatárok és környékeik izgalmasabbak, mint az ország belseje, vonzó helyek, különös kalandok helyszínei, ahol a táj a maga szellőivel tele van feszültséggel (mert nem egyszer megtörténik, hogy az országhatár kétfelé szabja ugyanazt a helységet), r ilyen esetekben az emberek reggeltől estig egy másik országot néznek ” (Lecturile-Emei.Blogspot.ro). Ebben az oly bizarr térben élet és halál természetesen kapcsolódik egymáshoz. Valentin Tomoioagă ezredes pestisben hal meg, Severin Spiridon erdőkerülőt felakasztva találják, és Coca Mavrodin ezredesnő is halálra fagy. „Talányos nő, szeszélyes katona volt CocaMavrodin-Mahmudia; úgy tűnt, csak játszadozik velem, közben meg akart tartani. Évekkel később, Dobrinbanjártamkor hallottam, maga is milyen talányosán végezte. Ültében elaludt az erdőn, ott lepte meg az ónos eső, s ő mozdulatlanul, mint egy alvó lepke, a rárakódó jégcseppek üvegébe fagyott. A jégtuskót később a szél fölborította, széttört darabokra, és egyszerűen elolvadt. Helyén csak ázott, bogárszagú, ezredesi csillagokkal teletűzdelt rongy kupac maradt. ” A jelenetben feltűnik a különös Mustafa Mukkerman kamionsofőr is, egy igazi hústömeg a maga 600 kilójával, aki hűtőkocsijával menekülőket csempészett a szocialista táborból Görögországba. A regény hőse kalandba keveredik Elvira Spiridonnal, aki titokzatos szeretőjéről, egy bizonyos Zoltán Marmorstein nevű valakiről mesél neki. Ebbe a keveredésbe, amely vélhetőleg etnikai is, megjelenik az ugyancsak titokzatos Connie Illafeld, aki bukovinai bojárok leszármazottja, igazi nevén Cornelia Ilarion. Ez a nő összegzi nyelvészeti szempontból eme különös övezet egész szellemét, amelyben az identitások egymásra tevődése nem más mint egy finom ürügy arra, hogy új exisztenciális perspektívák nyíljanak és harmóniahiányos identitásvállalások menjenek végbe. ,g\ zpn a tavaszon, amikor segédhullaőr koromban végre megismertem Connie lllafeldet, nem sok örömöm tellett a találkozásban: jóformán már egyetlen nyelven sem beszélt. Keverte őket össze-vissza, és csak az értett vele szót valamelyest, aki ukránul, németül, románul és magyarul egyformán tudott, de nem ártott, ha az illetőpéldául a ruszin és a ápszer táj szólásokat is ismeri. Kevés ilyen ember élt Dobrin erdő kerületben, egyikük a természetvédelmi területfőmedvésze volt, cimborám, Öleinek doki. ” Connie Béla Bundasiannak, Andrej nevelt fiának a szeretője lesz, annak ellenére, hogy anyja lehetett volna. A fiú úgy menekül meg, hogy — in extremis — Moldvába szökik, mert nemi erőszakkal vádolhatták volna meg Connieval kapcsolatosan, mert egy nagyon különös lelkibetegséget állapítottak meg a nőnél, amelynek következménye a személyiség megkettőződése. Különös a medverezervátum is, ahol Öleinek doktor Hamza Petrika albinó ikrekkel együtt mintegy 170 medve gondját viselte, amelyeket egy romos kápolnában és felhagyott 34
