Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)

Események, évfordulók

ártatlanul meghurcolt emberekről van szó, már nagyon távoli a vita, hogy ki a német és ki a magyar, és akkorra már újabb, más, ugyancsak komoly problémákkal kell szembenézzenek a romániai kisebbségek: a magyarok is, a német kisebbségek is egyaránt, amit a Román Kommunista Párt nemzetpolitikája jelent. De azt sem szabad elhallgatni, hogy a „német származásúak” egészen 1953-ig a politikai jogaiktól is kollektiven megvannak fosztva, nagyon sok esetben az állampolgárságuk sem rendezett, azaz teljesen jogfosztott státuszuk volt, amikor hazaérkeztek. Az állam szemében csak megtűrt kategóriaként léteznek, majd másodrangú állampolgárként, aztán lassan rendeződik a jogi státus is. De ekkor már ismét nincs különbség a szászok és a svábok között. Majd ezek után következik, hogy a RKP nemzetpolitikája kisebbségellenes lesz általában, például az erdélyi szászokat egyszerűen eladja Németországnak. Aki maradt, később emigrál. A szatmári svábok között vannak, akik ekkor elmennek, vagy elszöknek, de ez inkább a királyföldi szászokra jellemző. A svábok meghatározóan inkább 89 után mennek el, a 90-es években távoznak nagyon sokan, elköltöznek Németországba, amint tehetik.

Mi ennek a tanulsága, ha szabad ilyet mondani?

A legfontosabb a kollektív bűnösség elvének a megengedhetetlensége. Nem szabadna elfelejtsük, hogy megtörtént 75 évvel ezelőtt, hogy egy állam a saját állampolgárait, egy nemzeti kisebbséget etnikai alapon diszkriminált, és kollektiven bűnösnek nyilvánított.

A szöveg eredeti változata a mmmtransindex.ro-n jelent meg 2020. feb. 21-én (http://multikult.transindex.ro/?cikk=28270&8220a nemetek deportálásakor nem nézték hogy ki volt náci vagy hogy ki melyik oldalon harcol t8221~)

108