Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)

Szatmári szerzők

szél - de nem képes biztos evidenciákat adni. Társalkodó értelmezései révén ugyan folytonosan érezteti jelenlétét, de ez a jelenlét mindig más-más nézőpontok felé elmozdulás valójában. Még, amikor — úgy tűnik saját hangján beszél, találgat, bölcselkedik, akkor is egy szövegforma, az anekdota közösségben érvényes világlátását mozgósítja. Mondhatjuk tehát, hogy a narráció hiány-jelenlét kettősége alapján történő formálódása egyszerre az új értelmek lehetősége, és ezzel együtt az értelemteremtés látszatát is felmutatja.

Jegyietek:

1. Részlet a szerző doktori dolgozatából. Medialitás Krúdy Gyula prózájában, Jyväskylän Yliopisto, Jyväskylä, 2012, 25-29.

2. Gadamer, Hans-Georg: Igazság és módszer, ford. Bonyhai Gábor, Osiris, Bp. 2003.385-402.

3. Tengelyi László: Tapasztalat és kifejezés, Atlantisz, Bp. 2007.

4. Merleau-Ponty, Maurice: A látható és a láthatatlan (ford. Farkas Flenrik, Szabó Zsigmond), L’FLarmattan Kiadó, Bp. 143.

5. „Ahogy kizárt az, hogy a kérdés örökre válasz nélkül maradjon, és csupán a transzcendens Lét felé kinyíló tátongó űr legyen, ugyanúgy az is kizárt, hogy a válasz már mindig is benne legyen a kérdésben.” i. m. 138.

6. Tengelyi: i.m. 267-268.

7. Krúdy Gyula: A ló mez a szoknya. In: PÓkhálós palackok (szerk. Barta András), Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1977.319.

8. Az anekdota egysíkú jellemzése a narrátor szólamában az olyan állandó jelzők használatában is megmutatkozik, mint: az „alattomos Rohonkay”, vagy a „nagy szakállú, nagy bajuszú Gaálok”.

9. i. m. 321.

10. i.m. 320.

11. uo.

12. i.m. 321.

13. io.

14. i.m. 323.

15. „A Gaálok tovább pipáztak az ámbituson, és az özvegyasszony nevetett. Pedig a jó évjáratból való volt ő is. Csakhogy néha ebben is csalódik az ember. Csupán a lóban nem lehet csalódni.” uo.

27