Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)

Események, évfordulók

torgyár, a Veréb Lajos féle zárgyár, a Veréb István féle permetező gyár, a Fazekas József féle lakatos és tűzhelykészítő vállalkozásokat. Sesztina Jenő tudta azt a ma is érvényes igazságot, hogy nehéz időkben a helyi kis- és közepes vállalkozások a foglalkoztatás és a helyi áruellátás fontos szereplői lehetnek, ezért támogatandók. Sesztina Jenő 1869. június 14-én született az 1819-ben alapított, debreceni Seszti­na Lajos vaskereskedő cég örököseként. Iskoláit a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd nemzetgazdaságtant hallgatott a budapesti egyetemen, végül Ausztriában, Wienerneustadtban és Grazban, majd Budapesten töltötte gyakornoki éveit, nagy osztrák és hazai vaskereskedésekben. Több nyelven beszélt, beutazta Európát. Végül belépett apja cégéhez, a Sesztina Lajos és Tsa vaskereskedésbe, melynek később átvette vezetését és a Tiszántúl legnagyobb vaskereskedésévé fejlesztette. Részvényese volt a Rimamurány Sal­gótarjáni Vasmű Rt-nek, hogy a piaci mozgásokat első kézből tudja követni. Sesztina Jenőt tudása, széles látókörének köszönhető diplomáciája, emberi hozzáállá­sa és széles spektrumú társadalmi tevékenysége közismertté tették nemcsak Debrecenben, hanem országosan is. Pályafutása során számtalan társadalmi tisztséget töltött be, elnöke volt a Magyar Áruvédő Egyesületnek, elnöke a Debreceni Kereskedelmi Rt-nek, az Oszt­rák Magyar Banknak váltóbírája volt. Elnöke volt a régi Kereskedő Társulatnak, mely négy iskolát tartott fenn. Díszelnöke volt a Magyar Vaskereskedők és Vasiparosok Országos Egyesületének, elnöke az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesületnek (OMKE), díszel­nöke a Nyíregyházi Ipartestületnek. Évtizedekig tagja volt Debrecen város Törvényhatósági Bizottságának, főként a mú­zeumi bizottságban vett részt. Elévülheteden érdemei vannak a Déri gyűjtemények meg­szerzésében és a Múzeum fejlesztésében. A Déri gyűjtemények sorsa a nagyerdei Sesztina villában dőlt el, ennek emlékét a villa falán hajdan a tárgyalások minden résztvevőjét ábrá­zoló bronz dombormű hirdette. A kultúra nagy támogatója volt, választmányi tagja a Csokonai Körnek, alapító tagja a Tisza István Tudományos Társaságnak. Korát meghaladó módon foglalkozott a kör­nyezet védelmével, elnöke volt a Tiszántúli Madárvédő Egyesületnek és tőkebevonással felkarolta a Kühnel féle Első Fészekodú Gyárat. Elnöke volt a Debreceni Rotary Clubnak. Feleségével, Csanak Margittal a református egyház nagy támogatói voltak. Lövőpetri­­ben, ahol birtokosok voltak, szép református templomot építtettek. Ugyanott, földbirto­kukból vitézi telkeket adományoztak az első világháború frontjairól hazatérő katonáknak és családjaiknak Sesztina Jenő gyermektelen lévén, örökbe fogadta testvérének fiát, Rickl Antal Lajost és két fiát, akik kérésére felvették az O előnevét, a Nagybákay nevet. A második világháború nagy változásokat hozott. Az 1940-es évben a kialakult gaz­dasági és politikai helyzetre tekintettel felfüggesztették a Kereskedelmi és Iparkamarák autonómiáját, Sesztina Jenőt felmentették elnöki megbízatása alól. Az 1944-es német megszállás és nyilas uralom kétségbe ejtette a Sesztina házaspárt. Majd jött Debrecen bombázása és az orosz front átvonulása. A Sesztina villa alagsorába húzódott az idős házaspár, a villát bombatalálat érte és megjárták a szovjet frontharcosok. Sesztina Jenő és felesége nem bírták elviselni a megpróbáltatásokat és eldobták maguktól az életet. A kamara működése szünetelt 1948-ig, amikor a régi, autonóm kamarai rendszert felváltotta az új, központosított rendszer, megalakult a Magyar Kereskedelmi Kamara, 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom