Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Történelem
Vig Emese Televíziós újságíró, az Erdélyi Figyelő főszerkesztője, Kolozsváron él. VÍG EMESE Békés forradalom és fekete március jelentette a rend• * szerváltást Szatmárnémetiben Az 1989-es romániai eseményekről már könyvtárnyi irodalom született, azonban ezek nagyrészt vagy a központi, bukaresti eseményekre fókuszáltak, vagy pedig korabeli, az eseményekben részt vevő emberek meglehetősen személyes vonatkozású visszaemlékezései. A helyi események vizsgálatára nem sok kísérlet történt. Ennek oka egyrészt az, hogy viszonylag kevés idő telt el az események óta, másrészt a korabeli dokumentumok alig kerültek nyilvánosságra. Mindez fokozottan érvényes Szatmár megyére, illetve Szatmárnémetire. A rendszerváltást megelőzően Szatmárnémetiben túl sok látható jele nem volt annak, hogy történni fog valami az országban, a városban. Ennek ellenére számos korabeli szemtanú szerint érezhető volt a feszültség, mintha az emberek valamire vártak volna, de azt senki nem gondolta, hogy ennyire gyorsan és radikálisan fog bekövetkezni. Sárándi Tamás történészt kérdeztük. A második világháború befejezésekor Szatmár megye minden nagyobb városa magyar többségű volt. Szatmárnémeti azonban elveszítette megyeközponti szerepét, amelyet Nagybánya vett át. Hmiatt a beköltözések is elsősorban ezţ a várost érintették. Mi történt Szatmárnémetivel, hogyan jellemezhető a város magyarsága, illetve maga a város az 1989-es változást megelőzőperiódusban? Szatmárnémeti 1945 utáni fejlődésének főbb jellemzői, hogy az 1950-es éveket fémjelző erőltetett iparosítás elkerülte a várost, a nagyobb ipari beruházások csak 1968-as megyésítés után indultak meg, s ekkor is inkább a szervezett fejlődés volt a jellemző, vagyis korábbi vállalatokat futtattak fel. Ebből következően a lakosság ugrásszerű növekedése csak az 1960-as évek második felében indult be, s a román etnikum az 1970-es évekre vált többségivé. A kései betelepülés/betelepítésnek köszönhetően az új lakosok között magyar családok is voltak, így a kialakuló szocialista lakónegyedekben nem alakult ki etnikai elkülönülés, azok leképezték a város etnikai összetételét. Az 1989-es események idején a város etnikai szerkezete 60:40 arányú volt a román etnikum javára. Amikor rendszerváltást emlegetünk, akkor általában a decemberi napokra értjük ezt, és a csúcspont december 22-e. Azonban a történész másként látja a dolgokat, folyamatokat elemez. A kutatásai szerint a 85
